Kubala László (Budapest, 1927– Barcelona, 2002) 11 évig játékosként, később sikeres edzőként erősítette a Barcelona és a spanyol válogatott csapatát. 1999-ben a valaha élt második legjobb spanyol játékosának, és ugyanebben az évben minden idők legjobb Barcelona játékosának választották a szurkolók a klub 100. születésnapján.
Kubala Lászlónak kalandos életútja volt – Kőbányán született 1927-ben, (egyidőben Puskás Ferenccel) apja szlovák, anyja magyar, de lengyel és szlovák gyökerekkel. Tehetsége korán kiderült, már 11 évesen 3-5 évvel idősebbekkel focizott egy csapatban. Tagja volt a kölyökválogatottnak is Puskással.
Első csapata a Ganz Mávag 1944-ben, majd 1945-től (apja kedvenc csapata) a Ferencváros játékosa lett. Itt Sárosi György csapattársa lesz, de 1946-ban már Kocsis Sanyi is a szárnyait bontogatja a csapatnál. Apja halála után 1946 nyarán, a katonai behívó elől, valamint a kicsit jobb életkörülmények miatt anyjával Szlovákiába mennek. A Slovan Bratislava játékosa lesz, hatszor meghívják a csehszlovák válogatottba. Az ottani sorozás elől visszajön, és a Vasas ajánlatát fogadja el. Egy csapatba kerül a későbbi nagyszerű edző Illovszky Rudolffal és Szilágy I Gyulával. Háromszor a magyar válogatottba is meghívják. 1949-ben az újabb sorozás, valamint a kommunista hatalom elől Ausztriába szökik, onnan meg embercsempészek segítségével Olaszországba. A FIFA eltiltja, de emigráns magyarokból csapatot szervez Pro Patria néven, amellyel Spanyolországban legyőzik a Real Madridot, az 1950-es VB-re készülő spanyol válogatottat, majd az Espanyol-t is.
Itt figyelnek fel rá a Barcelona vezetői, és azonnal leigazolják. Ekkor kezdődik Kubala legsikeresebb és legeredményesebb korszaka – négyszer bajnok, ötször kupagyőztes, kétszer VVK győztes, 19-szer spanyol válogatott. 1951-61 között 186 bajnoki mérkőzésen 131 gólt lőtt. Már az első idényében mindent megnyertek a csapattal, amit csak lehetett. A bajnokságban is sziporkázott – centerként 19 bajnoki meccsen 26 gólt lőtt! Szerénységére és nagyságára jellemző, hogy az első években még középcsatárként ontotta a gólokat, később hátravontan inkább már előkészített, támadó középpályásként. Mindent tudott a labdával, gólerős volt, ugyanakkor önzetlenül passzolt. Alkatilag is erős volt, kidolgozott izomzattal. A nök rajongtak érte, egyre többen megjelentek a lelátókon miatta. 1958-ban az ő ajánlására hozták a csapathoz a két disszidens magyar zsenit, Kocsist és Czibort. Kocsis kedvéért kiment a jobbszélre.
Óriási népszerűségnek örvendett, lényegében a kedvéért kellett új stadiont építeni. 1957-re felépült a hatvanezresre bővített Les Corts helyett a kilencvenezres befogadóképességű Camp Nou.
Játékospályafutása utolsó szakaszában 1963-ig játékosedzőként dolgozott az Espanyol-nál. 1969-ben óriási megtiszteltetésre a spanyol válogatott szövetségi kapitánya lett. 1978-ban VB résztvevők, 1980-ban pedig az EB-re is kijutottak. 1992-ben a barcelonai olimpián edzőként győzelemre segíti a spanyol válogatottat. 2009-ben életnagyságú szobrot kapott a Camp Nouban, mint a klub valaha élt egyik legnépszerűbb játékosa.
Balázs János – a FociClub.hu vendégírója
