Hétfőn Lionel Messi ötödik Aranylabdáját nyerte meg, míg a második helyen Cristiano Ronaldo végzett. Az elmúlt nyolc évben mindig kettejük közül került ki a győztes. Joggal tehetjük fel a kérdést: meddig tarthat kettejük dominanciája?
Az elmúlt szűk évtized labdarúgását – az egyéni díjakat figyelembe véve – Lionel Messi és Cristiano Ronaldo „párharca” jellemezte. A portugál háromszor nyert Aranylabdát, míg Messi ötször. Ronaldo idén 31 éves lesz, míg Messi 29. Így talán még egyszer sem volt ennyire aktuális a kérdés: meddig maradhatnak a csúcson?
Cristiano Ronaldo
Ronaldo az idősebb, így az egyik fontos tényező – a kor – őt jobban hátráltatja. A hétfői Aranylabda-gálán többször is hangsúlyozta, hogy még mindig fiatalnak, motiváltnak tartja magát, és minden újabb év számára egy kihívás – kicsit talán magyarázkodásnak is tekinthető ez a megnyilvánulás. Az tény, hogy a portugál tavalyi szezonja közel sem volt zökkenőmentes, hiszen sem egyénileg, sem pedig csapatszinten – és ez még fontosabb talán – nem karrierje legjobb periódusát élte. Azonban még így is elképesztő statisztikákat produkált: a 2014/2015-ös szezont 61 góllal zárta, de idén is – például – a Bajnokok Ligája csoportkörében tizenegyszer talált be, ami rekordnak számít. Azonban megfigyelhető volt, hogy a fontos meccseken nem volt képes olyan domináns teljesítményre, mint a korábbi években. 2014 tavaszán sérüléssel bajlódott (sokáig kérdés volt, hogy a BL-döntőn játszik-e), aztán a világbajnokságon is gondjai voltak a térdével – az idei szezonban is többek között ennek tudták be, hogy gyengébben játszott.
Cristiano Ronaldo egyik legfontosabb erénye mindig is a sebessége, a robbanékonysága volt. Azonban a sérülések és a kora azt prognosztizálja, hogy ez a bizonyos sebesség már nem sokáig lesz a régi. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Ronaldónak „vége”, hiszen kilencesként még így is eredményesen játszhat, azonban az idei szezonban mutatott teljesítménye talán már egy minimális visszaesés kezdete. Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni, ha a portugálról van szó. Mindig is munkamániás volt, mindig az egyik legtöbbet edző játékosként tartották számon, ez pedig az elkövetkező években sem fog feltehetően változni. És amíg vágyik a sikerre, amíg motivált lesz addig még a szűk élvonalba fog tartozni.
Lionel Messi
Messi egyrészt fiatalabb két évvel Ronaldónál másrészt pedig a játéka is teljesen más. Míg pályafutása elején főleg a cseleiből, a gyorsaságából élt, addig az évek folyamán sokkal komplettebb játékossá vált. Ezt bizonyítja, hogy Luis Enrique érkezésével bár kicsit hátrébb játszik néha, többet kivéve a részét az irányításból, de még így is képes a legmagasabb szinten teljesíteni. 2013 és 2014 csapatszinten és egyénileg is csalódás volt az argentinnak, azonban 2015-ben új motivációra lelt, és újra legjobb formájában játszott. Míg Ronaldo esetében sokkal inkább a sérülések és a kor lehet a döntő tényező, addig Messinél a motiváció lehet a kulcs.
Láthattuk a „sétálós” Messit, aki mintha már túl jóllakott lenne, és ez a teljesítményén is meglátszott, azonban Enrique érkezésével újra visszalendült a régi formájába. Ha a karrierjét vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy mindent megnyert a világbajnoki címet leszámítva. Két év múlva az oroszországi vb-n „már” 31 éves lesz, és minden bizonnyal az utolsó nagy esélye a torna, hogy a válogatottal is a csúcsra jusson. Tehát nála sem szabadna problémát okozzon a motiváció kérdése, legalábbis ami a válogatottat illeti. Mivel fiatalabb Ronaldónál nála a kor még nem annyira fontos tényező (talán most van pályafutása legjobb periódusában), és passzkészségét, irányítóvénáját látva még akkor is a világ – egyik – legjobbja lehet, ha gyorsasága megkopik.
Nyernek még Aranylabdát?
Az elkövetkező 1-2 év még mindenképp Messiről és Ronaldóról fog szólni. Majd ezt követően vehetik át a helyüket a „trónkövetelők”. A nagyobb esély Messi győzelmére van, de ismerve Ronaldo hozzáállását még ő is képes lehet egy „nagy dobásra”. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a két játékos olyan magas szinten futballozik, hogy ha teljesítményük minimálisan romlik, még akkor is a mezőny előtt vannak egy-két lépéssel – tehát még biztosan találkozunk velük a zürichi gálán.
