A magyar válogatott középpályása klubja honlapjának adott hosszabb interjút, melyben beszélt a visszavonulás gondolatáról, a gólöröméről és a sérüléséről.
A 33 éves Gera a Queens Park elleni FA kupa találkozón sérült meg, miután ütközött a QPR egyik játékosával.
„Amikor megsérültem, nagyon lesújtó gondolataim voltak. Egyrészt a korom miatt, másrészt azért, mert 1 éve volt egy hasonló operációm. Lesújtott a dolog, de már a sérülés napján is úgy hagytam el az öltözőt, hogy csak a visszatérésre gondoltam. Ha abba kellene hagynom, akkor is boldogan gondolok vissza a pályafutásomra, kilenc évig játszottam a Premier League-ben, de nem aggódom. Izgatottan várom azt a pillanatot, amikor visszatérhetek, őrzöm magamban az optimizmust, mert játszani szeretnék, szeretem a futballt. Olyan hosszú ideig játszanék, ameddig csak lehet. Vissza is vonulhatnék, de hallani sem akarok erről. Hálás vagyok Istennek mindazért, amit kaptam tőle, hogy profi labdarúgó lehetek.” – az érzésről, amikor megtörtént a sérülés.
„Boldog voltam, hogy a legutóbbi sérülésemkor rengeteg támogatást kaptam a klubomtól és a szurkolóktól, s éppen ezért frusztráló számomra most az újabb sérülés. Legutóbb is néhány meccs után lesérültem, majd hosszú idő után tértem vissza, és most kezdődik az egész elölről. De én még szeretnék néhány szaltót bemutatni a góljaim után, mert hallom néha, hogy azt mondják, túl öreg vagyok hozzá. Az lenne a legjobb, ha már a következő szezon előtti felkészülésre újra harcra kész tudnék lenni, mint legutóbb, de az se baj, ha ez nem jön össze. Nem akarok elsietni semmit sem, fitt és erős akarok lenni, amikor visszatérek.” – fejezte ki reményét, hogy a következő felkészülést teljes erőbedobással csinálhatja végig.
„Elkezdtük a rehabilitációt, minden nap dolgozunk, a térdemet is foglalkoztatják, és az izmaimat erősítjük, de hat hétig lábszármerevítőt kell hordanom.” – beszélt Gera az első lépésekről a gyógyulás felé vezető úton.
Majd a háláját fejezte ki azoknak, akik támogatják és biztatják: „Nagyszerű érzés, ha mindenki támogat téged, ez sokat jelent egy játékosnak. A magyar válogatott szövetségi kapitánya is felhívott, és elmondta, hogy bízik bennem, és a visszatérésemben. Sok játékostársam, ismerősöm, és a szurkolók is hasonló dolgokat mondtak, üzentek, Magyarországról és a klubomtól is. A sok pozitív szó rengeteget segített. Az angol kapitány, Roy Hodgson is üzent a telefonomra.”
„Egy ilyen sérülés bármikor benne van a futballban. Hat hónapig nagyon jól éreztem magam a pályán, semmi gond nem volt, és aztán újra megsérültem. Az a fél év nagyon jól alakult a számomra, ment a játék, sikeres volt a csapat. Ha a mögöttem levő hat hónap nem ilyen lett volna, és rosszul éreztem volna magam a pályán, akkor lehet, hogy nem erőltetem a dolgokat, és abbahagyom. De sohasem éreztem ezt, végig minden rendben volt.” – így a visszavonulás gondolatáról és az ezt elhesegető tapasztalatairól.
Gavalovits Sándor
