Befejeződött az olasz labdarúgó bajnokság (Serie A). Nehéz kimondani, hiszen bő tíz hónapon keresztül velünk volt minden héten. Valamikor többször is. Ám lezárult a pontvadászat a 2015/2016-os szezonra. Így ideje végignézni és értékelni, hogy az itáliai klubok, közülük is patinás egyesületek, mégis hogyan élték meg a szezont.
Kezdjük is rögtön a bajnokkal, a címvédővel, Olaszország zebrájával, a Juventus csapatával. A szezont egy időbeni síkban fogjuk kezelni. Ugyan nem térünk ki minden mérkőzésre, sőt minden hónapra sem, de néhány főbb eseményt külön ki fogunk emelni, ami nagyban meghatározta a gárda eredményeinek menetét, útját. Lássuk hát.
2015 szeptember:
Szóval, szezon kezdés és úgy tűnik, hogy kisebb pánik van a Juve háza táján. Hogy miért? Nos, a nyár folyamán egy komplett vérátömlesztésen ment keresztül a torinói csapat, úgy, hogy még néhány főbb szervét is eltávolították. Talán nem kell veséznem, hogy Tevez, Vidal és Pirlo távozására kell gondolni itt. Na meg persze arra a tíz játékosra, akik a nyár folyamán igazoltak a csapathoz. Nevekre elég masszívnak, lendületesnek lehetett mondani az új jövevényeket, ám itt még nem tudta senki, hogy mennyire fognak működni a pályán és hogyan lehet majd a három aduászt helyettesíteni. Mindenesetre a szezon elkezdődött valahogy.
2015 október:
Vasárnap van. A zebrák a Sassuolo otthonában lépnek pályára. Bár nem négy patával. Ugyanis eléggé sántít az a hátas állat. Október közepén a Juve a 12. pozícióban találta magát a tabellán! Nem nyertek még meccset két egymást követő alkalommal. A játékuk lassú, körülményes, kiszámítható. A játékosok kapiskálják azt a rendszert amit Allegri akar velük játszani, de elég könnyen zavarba lehet őket ejteni. Mint olyan, védekezésük nincs, támadásban ötlettelenek és pontatlanok.És erre jött ez a találkozó.A mérkőzés tökéletesen szemléltette a Juventus addigi teljesítményét és szezonját. Egyetlen kaput eltaláló lövésből gólt kaptak. Chiellinit az első félidő közepén kiállították. Mondhatni katasztrofális vereséget szenvedett a gárda. Nem az eredmény miatt (1:0), hanem a mutatott játék, motiváció hiánya miatt. A nemzetközi sajtó teli volt olyan cikkekkel amik Allegri lemondását avagy, leváltását hirdették. Úgy nézett ki, hogy az olasz óriás szétesett.
2015 február:
Ugrottunk pár hónapot. Direkt. Csak, hogy mindenki tudja, februárban, a Juventus már a dobogón volt. Szorosan tapadt a Napoli, Fiorentina nyakára. Mi változott? Minden és semmi. Minden, hiszen a Juve nyerte a meccseket. Összeállt újra a védekezésük, elképesztően koncentrált lett a csapat. Mindenki sokkal élesebb lett és rendre letaktikázta ellenfelét a gárda. Ugyanakkor semmi sem változott. Ugyanazok a játékosok voltak a pályán. Allegri is maradt. Sőt maga a felállás és a taktikai alapok is megmaradtak amik voltak a szezon elején. A Juve robotolt. Istent és embert nem ismerve gázoltak át mindenkin. Végül elérkezett az az összecsapás amire egész Itália odafigyelt, sőt a világ is. Juventus – Napoli. Akkor a déliek vezették a bajnokságot és két ponttal volt lemaradva tőlük a Juve. Volt. Ugyanis Zaza lövésének köszönhetően nyert az északi csapat és ezzel átvette a vezetést. Elképesztő teljesítmény volt ez a piemontiaktól. Októberben közelebb volt a kieső pozíció a tabellán, mint egy EL indulási hely. Utána pedig vezetik a Serie A-t.
2015 május 14.:
Torinóban afféle karneváli hangulat van az utcákon. Este hét óra körül a Juventus stadion publikuma elkezd tombolni. Nyilván ennek egyik oka az, hogy a csapat félgőzzel 5:0-ra verte a Sampdoriát, de van ennél egy fontosabb dolog. Hivatalosan is megszerezte a 32. (ami 34..) olasz bajnoki címét a gárda, zsinórban pedig az ötödiket! Ugye emlékezünk még októberre? Hát akkor azt is véssük az eszünkbe, hogy a Sassuolo elleni vereséget követően a zebrák 26 mérkőzésükből 25-t megnyertek és csak egy végződött döntetlennel. Belegondolni is félelmetes ebbe a teljesítménybe. De mégis hogyan jött ez össze?
Szezon kulcsemberei:
Csak néhány személyt szeretnénk itt feltüntetni, akiknek a játéka, tudása látványosan hozzájárult a gárda sikereihez. Persze csapatjáték révén vétek nem leírni a többi labdarúgót akik, szint úgy hozzájárultak a sikerekhez, mint a lentebb említett egyének, de ők valami olyan pluszt adtak a csapatnak illetve a csapathoz, amit megint csak hiba lenne írói részről nem kiemelni.
Allegri: Illik az edzőt rakni az első helyre. Az olasz edző, rendkívül intelligensen használta fel a játékosait. Taktikailag a világon a Juve az egyik legjobb csapat, ezt ki lehet jelenteni. Képesek akár meccs közben váltani a formációjukon úgy, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mit, mikor és miért kell csinálnia. Bárkihez tudnak alkalmazkodni. Nem volt olyan mérkőzés, ahol a Juventust ezen a téren le meccselte volna valaki is. Még a Bayern München elleni vereséget sem lehet ide venni. A németek nem ezen a téren verték meg az olaszokat. Továbbá, ami szintén kiemelendő az az, hogy Max Allegri tökéletesen bánt a fiataljaival. Türelemre és edzésre intette őket, majd szépen lassan építette fel belőlük a gárdát úgy, hogy közben forgatta őket az éppen aktuális ellenfélhez.
Paul Pogba: Nála aligha kell valamit mondani. Sokan féltették, mikor elment mellőle Vidal és Pirlo is. Ráadásul Marchisio is sérült volt. Ő azonban felvette a kesztyűt és 23 évesen vezéralkattá nőtte ki magát. Úgy vélhetjük, hogy ez az év volt Pogba igazi nagy áttörése. Karakteres és határozott volt.
Paulo Dybala: ” A 40 milliós zsákbamacska“. Rengeteg olasz fórum így hívta, miután a zebrák leigazolták ezért az összegért. És volt is benne igazság, hiszen a pénz nem jelet garanciát a teljesítményre nézve. Azonban a 22 éves támadó mindent figyelembe véve 23 gólnál és 9 gólpassznál állt meg. Vannak erre szavak?! Jobban teljesített, mint Tevez első szezonjában. Összekötő kapocs volt a középpálya és a támadósor között. Védekezett, cselezett, kulcspasszokat adott.
Gianluigi Buffon: Superman. Még mindig, még mindig földönkívüli teljesítményre képes. Nem írom le a korát, mert mutatói alapján nem öregszik. A szezonban elért egy olyan számot, amit még előtte soha, senki nem tudott a Serie A-ban. 973 percen keresztül nem kapott gólt Gigi. Ezen kívül a Sassuolo elleni vereség után ő volt az, aki kiállt a média elé és vállalta a felelősséget a csapat rossz formája miatt és ő volt az aki egybe fogta az öltözőt akkor, amikor a legjobban kellett. Igazi vezér, kapitány volt.
Claudio Marchisio: Sokszor nem veszik észre az emberek, hogy mekkora szerepe is van Marchisonak a Juvéban. Ebben a szezonban volt arra alkalma mindenkinek, hogy megnézzen egy olyan zebra csordát, amit nem fogott össze a “kis herceg”. A zebrák nyolcasa sérülés miatt kénytelen volt kihagyni az első pár fordulót és a középpályás védekezésben ez meglátszott. Ahogy visszatért, stabilizálódott a Juve tengelye, társai higgadtabbak lettek, főként igaz volt ez Pogba személyére. Sokan azt rebesgetik, hogy élete szezonja volt.
Összegezve: A Juve feladta saját magának a leckét a szezon elején, amit aztán hibátlanul fel is mondott. Megjárták a poklot a játékosok, majd onnan, saját erejükből tértek vissza. Nem csoda, ha ezen szezont látván, olyan nyilatkozatok látnak napvilágot, amik azt hirdetik, hogy jövőre a Juventus a Bajnokok Ligája győzelemre fog készülni. Rettentő erős és fiatal kerete van a csapatnak egy olyan edzővel és vezetői háttérrel, ami biztosítani tudja a győzelmeket.
fotók: Juventus.com
Borbély Szabolcs
