Nem rég már foglalkoztunk ezzel a témával: akkor Guillem Balague álomcsapatát osztottuk meg veletek, most pedig jöjjön egy saját válogatás – elöljáróba csak annyit, hogy sok lesz az átfedés a két csapat között. Ez többek között annak is köszönhető, hogy idén is voltak kiemelkedő teljesítmények, ám ezek közül sok így sem tudott bekerülni a legjobbak közé. Lássuk a listát!

Jan Oblak (Atletico Madrid)

Habár Keylor Navas és Claudio Bravo is jó szezont futott, nehéz lenne nem Oblaknak adni a legjobb La Liga-kapus díjat. A 23 éves szlovén hálóőr több rekordokat döntött idén, Európa legjobb védelme mögött pedig ő várta a próbálkozásokat – már ami eljutott hozzá. Igen, a mutatóihoz sokat tesz hozzá a védelem kitűnő teljesítménye, ám ettől függetlenül nem szabad megfeledkezni az ő érdemeiről sem. Időtlen-idők óta nem volt ilyen komoly a harc a kapusok között.

Filipe Luis (Atletico Madrid)

Marcelo és Jordi Alba sem zárt rossz szezont, ám nálunk mégsem ők, hanem egy nagy visszatérő, Filipe Luis lett a legjobb. A három hátvéd teljesítménye nagyon hasonló volt, ám közülük egyértelműen a matracosok braziljának kellett a legnagyobb kihívásokkal szembenéznie ebben az évben. A Chelsea-től visszatérő védő ismét be kellett hogy illeszkedjen a csapatba, újra meg kellett harcolnia a kezdő-tagságért. Ez össze is jött neki, onnantól pedig rendre bizonyított is. Vetélytársai nem alkottak magukhoz képest kimagaslót, ezért nálunk ezen a poszton ő volt a legjobb.

Diego Godin (Atletico Madrid)

Egyre többen tekintenek rá úgy, mint a világ legjobb középhátvédje. Én inkább azon kezdenék el inkább elmélkedni, hogy mióta ő a number one. Merthogy az Atleti hátsó alakzata már évek óta meghatározó szerepet tölt be a világ futballjában. Godin pedig még a szép idők beköszönte előtt tűnt fel és tette le névjegyét. Azóta konstans, jó teljesítményt nyújt hétről-hétre, ami sokaknak szemet szúr. Idén is ő volt az ész a madridi betonfal közepén, nem lehetett kihagyni a legjobbak közül sem.

Jose Maria Gimenez (Atletico Madrid)

Igen, egy újabb Atletico-játékos. Nincs is ezen mit csodálni, hiszen mindössze 18 gólt kaptak ebben a bajnoki idényben, ami messze a legkevesebb a mezőnyben. Ebben nagy érdemei vannak Gimeneznek is, aki korábban nem volt épp a legmegbízhatóbb pontja a csapatnak. Az uruguayi játékos azonban idén felnőtt a feladathoz és méltó partnere volt Godinnak – csak halkan jelzem, hogy mindössze 21 éves, szóval ő is hasonlóan nagy karrier előtt áll, mint honfitársa. A whoscored.com-nál a valenciai Mustafi lett a befutó, ám egy ilyen szezon után nehéz lenne kihozni a németet – habár ő is nagyot játszott idén.

Mario Gaspar (Villarreal)

Ez a szezon nem a jobbhátvédeké volt Spanyolországban. Dani Alves árnyéka volt csak régi önmagának, ahogy Madridban a Danilo-Carvajal kettős sem alkotott maradandót, de még Juanfran sem volt az igazi. Igazán pozitívan csak a negyedik helyen végző Vilarreal bekkjéről, Mario Gasparról lehet nyilatkozni. A sokoldalú védő csapata egyik legjobbja volt ebben a szezonban és már a válogatottban is számítanak rá. A sárgák saját nevelése egyre inkább nevet szerez magának – jövő ilyenkor talán már nem lesz olyan meglepetés, ha az ő nevével találkozunk hasonló listákon.

Kép: stv.tv

Bruno Soriano (Villarreal)

Ahogy az Guillem Balague is írta, ez a fiú a spanyolon kívül bármelyik válogatottban alapember lenne, olyan elképesztő teljesítményt nyújt. Erre mit látni? Bruno is ott van ám del Bosque Eb-keretében, így valószínűleg őt is láthatjuk majd Franciaországban a kontinenstornán. Ahogy Mario, úgy ő is egy saját nevelése a Villarrealnak és 26 évével előtte is nagy jövő áll még. Ezen a poszton a legjobbnak lenni Spanylországban, ahol Kroos, Busquets és a többiek teszik a zsugát, azért az hatalmas dolog.

Luca Modric (Real Madrid)

Nagy dilemma volt, hogy ki legyen a karmester. Balague Iniestát látta a legjobbnak, de versenyben volt még Koke, Gabi, Rakitic és Modric is – én utóbbit választom, kicsit bátorítólag. Modric szezonja egyáltalán nem volt jobb a tőle megszokottnál, viszont ha csapata többi részéhez viszonyítunk, akkor mindenképpen kiemelkedik. A már említettek közül talán ő kapta a legkisebb támogatást, talán a Real középpályája volt a leginkább összeomolva idén – épp ezért csodálatos az, ahogyan melózott a horvát. Mindenhol ott volt, tolta a szekeret a többiek helyett is, de méltatlanul kevés figyelmet kapott a csatárok árnyékában. Legyen ez most egy gesztus felé, amivel elismerjük a teljesítményét.

Antoine Griezmann (Atletico Madrid)

Ami a támadókat illeti, elég erős a túlkínálat. Griezmann is azért került a középpályára, mert máshol nem volt hely. Az ő pozíciója a pályán amúgy is eléggé változó. Egyértelműen ő a legfontosabb ember az Atletico támadó-gépezetében. A matracosok játéka nem épp a bátor támadójátékról szól, ennek ellenére ő elég szépen termel. Ő húzta ki csapatát a gödörből több alkalommal is, egyedül döntött el meccseket – erre pedig csak a legnagyobbak képesek. Most már csapata egyik legjobbja és a szűk elitben is ott a neve – többek között az idén látottak miatt.

Lionel Messi (Barcelona)

Árulkodó, hogy álomcsapatunkban csak a támadószekcióba kerültek be barcások. Nem véletlen. A három zseni ott elöl nem csak a bajnokságon belül volt meghatározó, hanem csapaton belül is. Mármint nagyon. Gyakorlatilag csak az MSN formája határozta meg, hogy mégis tudtak-e nyerni a katalánok, vagy ha igen, mennyire. Ha Messiék jók voltak, 5-6 gólos gálák jöttek; más esetben csak erős szenvedések árán tudtak csak diadalmaskodni. Nem ez volt Messi legjobb éve, de az argentin helye nem forgott veszélyben. A gólmutatók és a játék minősége is meggyőző, plusz ezen a poszton talán nincs is olyan rivális, aki igazán meg tudná őt szorongatni. Igaz, már félig középpályásként funkcionál, de ez is csak dob rajta – Messi bajnokként idén is a legjobbak egyike volt.

Luis Suarez (Barcelona)

Balague-nál ő lett az év játékosa és ezzel nehéz is vitatkozni. Elvégre mégiscsak ő lett a gólkirály és a legtermékenyebb támadósor egyik legfontosabb tagja. Övé Messivel együtt a legtöbb gólpassz, góléhsége pedig nem ismer határokat. Folyamatosan fejlődik. Nem csak egy szimpla gólvágó, hanem az építkezésben is egyre nagyobb érdemeket szerez – a szeme és az esze is a helyén van, nem véletlenül tart ott, ahol. Még Benzema is alulmaradt vele szemben, pedig a francia talán élete szezonját produkálta. De mire volt az elég az uruguayival szemben? Hát, nem sokra.

Cristiano Ronaldo (Real Madrid)

Neymar vagy Ronaldo? Ki volt a jobb? Természetesen sokféleképpen nekifuthatnánk ennek a kérdésnek, de ahogy az Modric esetében történt, úgy itt is figyelembe kellett venni a körülményeket. CR játéka hatalmas változásokon ment keresztül. Átalakította az egész berögzült rendszerét az egészség megőrzése miatt és habár megint öregebb lett egy évvel, a gólok potyognak még mindig. Lényegében ezen kívül minden szükséges nehezítést megkapott még fölülről, kezdve mondjuk Benitez kinevezésével és a középpálya gyengélkedésével. Minden adott volt ahhoz, hogy egy csapnivaló évet fusson, ám ő azért így is eljutott 35 gólig, amivel második lett a góllövőlistán. Neymarnak is voltak szép pillanatai. Sokan Aranylabdát is adtak volna neki (ez hamarosan be is fog következni) ám ennek még nem jött el az ideje. Voltak kisebb hullámvölgyei és ő inkább a jövő, mintsem a jelen ásza. Gondolom ezalatt azt, hogy 2017-ben akár már felül is múlhatja majd CR-t. Idén még nem, de jövőre talán. Mindene megvan ahhoz, hogy ez bekövetkezzen.

Oblak

Mario     Gimenez     Godin     Filipe Luis

Modric     Bruno     Griezmann

Messi     Suarez     C. Ronaldo

Baranyai Balázs