Eb: Legjobb magyar szereplés, spanyol arany! – Cikksorozat 2. rész!
Közeleg a nyári egy hónapos őrület, a 15. labdarúgó Európa Bajnokság, melynek a magyar válogatott is résztvevője lesz 44 év után. Ennek apropóján az eddigi tornákról több részes cikksorozat formájában vezetjük fel a közelgő kontinens tornát. A cikksorozat második részében az 1964-as eseményről tudhatnak meg sok érdekes információt a kedves olvasok. Például azt, hogy a válogatottunk ezen az Eb-én érte el legjobb eredményét, míg a négy közé majdnem bejutott egy azóta is kis csapatnak számító miniállam! Íme a második torna története.
Az első Európai Nemzetek Kupájához hasonlóan a sorozat második „felvonása” is egyenes kieséses rendszerben zajlott, a kvalifikációk végén pedig továbbra is csak négy együttes maradt állva a 29-ből. Hiszen az UEFA ekkor még csak 33 országot számlált, viszont ez a 29-es szám már jóval több volt mint az 1960-as viadalra nevezett 17! Mint az első részben megírtuk: félve az esetleg kudarctól több ország inkább nem nevezett a kontinens tornára. Az esetleg lebőgéstől tartva olyan nagyágyúk tartották magukat távol a tornától mint például Anglia, Nyugat-Németország, Olaszország, Az akkor még kis csapatnak számító Hollandia, illetve a svéd válogatott, Skócia és Belgium. Tehát az 1960-as létszámhoz csatlakozott tucatnyi ország. Ekkor csupán a ciprusi, a finn válogatott, illetve a továbbra is szkeptikus skót és nyugatnémet nemzeti csapat gondolta úgy, hogy továbbra sem kér az eseményből.
Út a négyes döntőig!
Az első fordulóban 26 válogatott volt érdekelt, hiszen az első forduló csapatainak sorsolásánál “bennmaradt” az urnában Ausztria, Luxemburg és a címvédő Szovjetunió neve, így ők erőnyerőként már a 16 között érezhették magukat. Az 1960-as szovjetek elleni spanyol negyeddöntős visszalépéshez hasonlóan már az első fordulóban történt “ismétlés” ezen a téren. Ezúttal Görögország lépett vissza, mivel azzal az Albániával kellett volna megmérkőznie az első fordulóban, amellyel politikai hadban állt 1912 óta. Az első kör 1962 júniusában kezdődött és 1963 kora tavaszáig tartott. A forduló rangadója egyértelműen az angol-francia párharc volt, melyet nagyon simán a gallok nyerték meg, miután az idegenbeli 1-1 után Párizsban 5-2-re nyertek az előző ENK házigazdái. A forduló meglepetését a Bulgárok szolgáltatták azzal, hogy egy 3-1-es győzelem, illetve ugyanilyen arányú vereség után harmadik mérkőzésen – ez a párharc volt az első három felvonásos Eb találkozó, hiszen ekkor még nem döntöttek büntetőkkel – semleges helyszínen Rómában 1-0-ra nyertek az Eusébio fémjelezte Portugál válogatott ellen. Ám a trona igazi meglepetése mégsem ez volt! A következő fordulóban mely 1963 májusától ez év novemberéig tartott Luxemburg nemzeti tizenegye szolgáltatta a legnagyobb meglepetést azzal, hogy idegenbeli 1-1 után hazai pályán 2-1-re legyőzte Hollandiát és bejutott a nyolc közé! De komoly meglepetésnek számított még Írország Ausztria felett aratott továbbjutása is. A nyolc között majdnem folytatódott a Luxemburgi csoda, hiszen a miniállam csapata két döntetlen után, harmadik mérkőzésen szenvedett egy gólos vereséget Dániától, a torna másik meglepetés csapat ellen. A döntőbe jutó további három válogatott Spanyolország, Szovjetunió és Magyarország voltak. A negyeddöntőknek 1964 május végére lett vége, így gyorsan megkellet találni a döntő rendezőjét, hiszen három hét volt a négyes döntőig hátra. Az UEFA választása Spanyolországra esett.
Tizenhat közé kerülésért
Nyolcaddöntő
Negyeddöntő
A Magyar csapat útja a négy közé!
A magyar labdarúgó-válogatott az 1. fordulóban az 1958-as Vb-én minket megtréfáló Wales csapata ellen lépett pályára, s a hazai 3-1-es sikert követően Cardiffban 1-1-re végzett. A következő ellenfél már nem adta ilyen könnyen a bőrét! Még akkor sem ha ugyan az előző fordulóban a Csehszlovákokat kiejtő Kelet-Németek otthonában 2-1-re nyert a Baróti Lajos irányította magyar válogatott, hiszen a budapesti visszavágón 3-3-as döntetlen született. A legjobb nyolc között azonban már simábban mentek a dolgok. Az ellenfél ezúttal Franciaország volt, s a párizsi 3-1 után Budapesten 2-1-es hazai győzelem született, így Magyarország bekerült a kontinens elitkörébe.
A Spanyolok otthon tartották a trófeát!
A spanyolországi négyes döntő első mérkőzését válogatottunk játszotta, ám mieink szerencsétlensége az volt, hogy a házigazda spanyol válogatott nézett Albertékkel farkasszemet a Madridi elődöntőben. Számunkra a mérkőzés is balszerencsés körülmények között ért véget. Jesús María Pereda első félidőben szerzett gólját a 84. percben az akkor feltörekvő ifjú titán, a 19 éves Bene Ferenc egyenlítette ki, kiharcolva a túlórát. A ráadásban aztán sokáig nem bírtak egymással a felek, mígnem nyolc perccel a vége előtt Amancio, a Real Madrid szélsője bevitte a győztes találatot. Sokat elárul a mérkőzésről, hogy Magyarország legjobbja az élete formájában védő Szentmihályi Antal volt.
A másik elődöntőben a címvédő szovjetek simán, 3-0-ra győztek Dánia ellen.
Elődöntő
Spanyolország – Magyarország 2-1(1-0, 1-1, 1-1)
1964. június 17., Madrid, Santiago Bernabéu Stadium, 34 713 néző, Vezette: Arthur Blavier (belga) Gólszerzők: Pereda (35.), Amancio (112.) ill. Bene (84.)
Spanyolország: Iribar – Rivilla, Olivella, Calleja – Zoco, Fusté – Amancio, Pereda, Marcelino, Luis Suárez, Lapetra, Vezetőedző: José Villalonga
Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Mészőly, Sárosi – Nagy, Sipos – Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi, Vezetőedző: Baróti Lajos
Dánia – Szovjetunió 0-3 (0-2)
Spanyol-Magyar elődöntő
A harmadik helyért zajló összecsapás előtt Baróti öt helyen is változtatott csapatán: Mátrai helyett Novák Dezső lett a jobbhátvéd, Sárosi helyett Ihász Kálmán a balhátvéd, Solymosi bekerült a fedezetsorba, elöl Farkas és Varga alkotta a jobbszárnyat. A mester elképzelése bevált, az együttes ugyan ezúttal is 120 perces csatára kényszerült, de most nekünk kedvezett a szerencse és 3-1-re legyőztük a dánokat. Az ismét remekelő Bene korán vezetést szerzett, de a kevés dán akció egyikéből Carl Bertelsen a 82. percben egalizált. A hosszabbításban a dánokat a kapujuk elő szögezte válogatottunk, ennek ugyan csak a 107. percre lett meg az eredménye. Előbb Novák értékesítette az Albert buktatásáért megítélt tizenegyest, majd ismét a ferencvárosi bekk volt eredményes három perccel később szabadrúgásból. Jellemző futballunk akkori erejére, hogy a bronznak nem igazán örült a hazai közvélemény…
Bronzmérkőzés
Magyarország – Dánia 3-1 (1-0, 1-1. 1-1) 1964. június 20., Barcelona, Camp Nou, 3 869 néző, Vezette: Daniel Mellet (svájci) Gólszerzők: Bene (11.), Novák (107., 110. – az elsőt büntetőből) ill. Bertelsen (82.)
Dánia: L. Nielsen – Wolmar, K. Hansen, B. Hansen – Larsen, E. Nielsen – Bertelsen, Sörensen, Madsen, Thorst, Danielsen, Vezetőedző: Poul Petersen
Ami négy évvel korábban elmaradt a negyeddöntőben, az most nem maradhatott el, hiszen ha a spanyolok ismét nem állnak ki Franco parancsára a döntőre, annak valószínűleg beláthatatlan következményei lettek volna. Spanyolország így ezúttal farkasszemet nézett a Szovjet csapattal, melynek játékosainak és vezetőinek a torna előtt beutazási vízumot kellett adnia. Franco tábornok természetesen ott feszített a Santiago Bernabéu díszpáholyában, s elégedetten nyugtázta, amint a hatodik percben Pereda vezetést szerez a házigazdáknak. Az már kevésbé volt a “komcsigyűlölő” diktátor ínyére, hogy Galimzjan Huszainov két percre rá kiegyenlít. Ezt követően sokáig unalmas mezőnyjáték folyt a gyepen, de a hajrára összeszedték magukat a spanyolok. Előbb Pereda ért el lesgólt, majd egy tizenegyest nem fújtak be a Villalonga-alakulatnak, ám a 84. percben megint villant Pereda. Pontos beadását Marcelino szép mozdulattal, elvetődve juttatta Lev Jasin hálójába. Franco olyan boldog volt, mintha legalábbis ő nyerte volna meg az Európa-bajnokságot…
A 2. Európai Nemzetek Kupája döntője
Spanyolország – Szovjetunió 2-1 (1-1)
1964. június 21., Madrid, Santiago Bernabéu Stadium, 79 115 néző, Vezette: Arthur Holland (angol) Gólszerzők: Pereda (6.), Marcelino (84.) ill. Huszainov (8.)
Spanyolország: Iribar – Rivilla, Olivella, Calleja – Zoco, Fusté – Amancio, Pereda, Marcelino, Luis Suárez, Lapetra, Vezetőedző: José Villalonga
29 induló válogatott Gólkirály: Ole Madsen (dán) 11 gól A négyes döntő gólkirályai: Jesús María Perada (spanyol), Bene Ferenc, Novák Dezső (magyar) 2-2 góllal. Négyes döntő: Négy mérkőzés, két helyszín (Madrid, Barcelona) 13 gól, 3.25-ös meccsenkénti gólátlag.
156 253 néző (39 063-as meccsenkénti átlag)
