Nem is olyan rég még az egész ország futball-lázban égett, hiszen a magyar nemzeti együttes 30 éve után ismét rangos tornán vehetett részt. Nos, emellett az is említésre méltó, hogy mindössze harmadik alkalommal jutott ki válogatottunk az Európa-bajnokságra. A kontinensviadalt pozitívan zárta Bernd Storck és legénysége, hiszen csoportelsők lettek, majd a legjobb 16 között is teljes szívvel, lélekkel harcoltak Királyék a belgák ellen. Most azonban jött egy rosszul sikerült meccs, és újra neki támadtak szeretett csapatunknak.
Sajnos egy szenzációsnak mondható Eb sem tudta kiölni a magyar drukkerek nagy részéből a pesszimista gondolkodás menetet. Persze ahhoz hozzá kell szokni, hogy mindig lesznek negatív emberek, akik mindenbe bele tudnak kötni. Szerencsére viszont van olyan réteg is, amely jobban-rosszban kitart a válogatott mellett, de talán a köztesek a legrosszabb szelleműek. Tehát egyszerűen elmagyarázva, nyer a csapat, én vagyok a legnagyobb fan, ha pedig kikapnak vagy olyan ellenféllel játszanak döntetlent, ami papíron gyengébb, akkor jön a miért nem szüntetik be a válogatottat szöveg, illetve az ehhez hasonló gondolatok. Természetesen nagyon fájó sok szimpatizáns számára (most nemcsak a feröeri meccsre gondolva), azonban akkor döntse el magába mindenki, akarom szeretni a hazai futballt vagy nem.
Ahogy a jó öreg közmondás tartja, 10 millió matematikus országa a miénk, amikor éppen selejtező összecsapásokat játszanak a srácok. Abban az esetben, ha pontokat hullajtanak egy lejátszott meccs után, akkor már ki se jutnak már sehova. Nos, kicsit kanyarodjunk vissza az Eb-re…
Először is térjünk ki az Izland elleni találkozóra. Sokan őket tartották a legkönnyebb ellenfélnek (hozzáteszem személy szerint én is), viszont amellett sem lehetett elmenni, hogy milyen csoportból jutottak ki a tornára. Értelemszerűen végül ők voltak a legkeményebb riválisok, de ez nem a tudásbeli különbség miatt volt így. Az izlandi együttes tökéletesre formálta azt a játék stílust, amit képviseltek, azaz stabil védekezés, hatásos kontra támadások. Ebből kifolyólag tudtak a mieink csupán egy pontot kicsikarni, mivel nagyon jól csinálták a dolgukat Lars Lageback tanítványai.
Másodszorra jöjjön a portugálok elleni összecsapás. Kétségtelenül ezen a mérkőzésen is kifogástalanul játszott a magyar válogatott, azonban egy olyan ellenféllel, amely közel sem fektetett akkora hangsúlyt a védekezésre, mint Izland. Mindkét fél nyílt lapokkal lépett a pályára, ez szerencsére jól sült el, hiszen annak idején Hollandia is próbálták ezt, aztán 8-1-es végeredmények lettek belőle. Teljesen más tészta, ha valaki védekezésre épít vagy arra kényszeríti egy ellenfél, mert utóbbi szisztéma már régen rossz. Nos, Portugália sokkal több ziccert dolgozott ki, mint Magyarország. A három gólból egy sem volt tiszta helyzet Dzsudzsákék részéről, hiszen Balázs két találata egyaránt megpattant valakin, míg Gera Zoltán egy átlövéssel vette be Patricio hálóját, az egyedüli 100%-os lehetőség az Elek Ákos nevéhez fűződik, aki sajna csak a kapufát találta el.
A két párharc felhozásával arra próbáltam rávilágítani, hogy egy védekező szellemű csapatot sokkal nehezebb legyőzni, mint egy támadásra berendezkedőt.
Németh Boldizsár
