A Borussia Dortmund meglehetősen kemény és kellemetlen ellenfél hírében áll – bárki legyen is az ellenfél, nem mehet biztosra ellenük. Van azonban olyan pont, ahol fogást lehet rajtuk találni.
Idén mindössze három olyan meccs volt, ahol nem tudott győzni Thomas Tuchel együttese: először az RB Leipzig lepte meg őket egy stabil védekezéssel és verte meg őket 1-0-ra, majd jött a Real elleni 2-2 a BL-ben és a múlt heti Leverkusen elleni 2-0-ás zakó. Ezek közül mi most az utóbbival fogunk foglalkozni, de azzal is csak röviden. A Twitteren egy magyar focielemző tett ki pár képet arról a bajnokiról (egyébként angol nyelven nyilvánul meg ezen a felületen), ahol a Dortmund legyőzésének egyik kulcsát emelte ki: Weigl kivonását a sárgák játékából.
A fiatal német védekező középpályás nagyon fontos elem a Borussia játékában, a védekezés mellett ugyanis a támadások futtatásában is jelentős szerepet játszik. Legutóbb arról már esett szó, hogy mennyire megnehezíti egy csapat életét, ha a védekező középpályás kivonja magát a játékból (akkor Casemiro és Kroos voltak az alanyok) – most Weigl nem tette meg ezt a szívességet az ellenfélnek, hanem a gyógyszergyáriak maguk semlegesítették a német futballistát.
Weigl – vagy bármelyik más védekező középpályás azért lehet fontos eleme a támadójátéknak, mert a labda járatásában fontos szerepük van. Persze egyéne válogatja, hogy ki, mennyire veszi ki a részét a támadófeladatokból. Taktikailag fontos pozíciót kell fenntartaniuk a pályán, gyakran egészen komoly mennyiségben kell passzolniuk és azt kivételes pontossággal kell tenniük. Van, akit inkább a labdaszerzései miatt tartanak, van aki szinte 10 másodpercenként labdába ér, de akad olyan is, aki nem a passzokkal, hanem más módon teszi hasznossá magát. Az minden esetre egyértelmű, hogy egy ilyen ember elvesztése a játék közben komoly gondokat okozhat.
Mert ha ez a “biztos célpont” nem megjátszható, akkor alternatív megoldásokat kell választani az előre játék során. Ez kevesebb választási opciót és körülményesebb játékot eredményez – ebbe bukott bele a Dortmund is.
A képen jól látszik, hogy a két dortmundi középpályást nem tudják játékba hozni a védők, habár nagyon szeretnék. Ez lenne az eredeti forgatókönyv, ám a két leverkuseni csatár jó védekezéssel árnyékolja le Weigléket – akik így nem igazán juthatnak labdához. Persze a piros mezesek nem ketten vannak – a középpályás társak is középre húzódnak a védekezéskor, így csapdázva be a két dortmundit. A sárgák ekkor három belsővédővel játszottak és két felfutó szélső védővel – utóbbiak támadáskor feljebb húzódnak, de ebben az esetben túl messze vannak ahhoz, hogy kényelmesen be lehessen őket vonni a passzolgatásba. Az oldalváltások így sokkal lassabbá, körülményesebbé váltak – középen pedig nagyon nehéz így boldogulni.
Tuchel idővel változtatott is, elvégre ez nem mehetett így tovább: a Dortmund átállt 4-3-3-ra, amire a túloldalon egy klasszikus 4-4-2-vel reagáltak. Weigl így már egyedül próbált meg érvényesülni, de jól láthatóan túlerőben voltak a középen fegyelmezetten tömörülő Leverkusen-játékosok. Előre játék esetén így gyakorlatilag megint csak a szélek használata maradt Tuchelnek, ami ezen a szinten elég kevés – elvégre az ellenfél okkal tereli őket oda, számítanak rájuk.
A Leverkusen taktikája így végül célt ért: sikerült annyira elbizonytalanítaniuk ellenfelüket, hogy az nem is tudott betalálni. Voltak persze helyzeteik, a labdabirtoklási fölény is megvolt, ám a jelekből ítélve ez önmagában nem volt elég. A Dortmund elvesztette a pálya közepéért vívott harcot és ezzel együtt a mérkőzést is.
Az eredeti szerző Twitter-fiókja itt érhető el (angol nyelven) és itt vannak a hosszabb elemzései is.
Baranyai Balázs
