A 9. fordulóban megmutatták nekünk, hogy milyen egy igazi rangadó a La Ligában; illetve magunk is megtapasztalhattuk, hogy miért is nem szabad lebecsülni a szezon parádésan kezdő Sevillát.
Kép: Marca
A forduló rangadóját rendezték vasárnap délután a Munuerában. Pályaválasztóként a csak helyenként jól játszó, de rendkívül eredményes Sevilla; vendégként pedig a Simeone által csúcsra járatott és szintén remekül teljesítő Atletico – rangadó ez a javából. A szakadó esőben két rendkívül erős csapat és két remek edző nézett farkasszemet. Ez a mérkőzés szerencsére nem esett bele abba a csapdába, mint a Barca-Manchester City a múltkor: itt ugyanis nem csak a taktikai finomságok kedvelői lettek kiszolgálva, hanem az “átlag emberek is”. Remek példa ez arra, hogy lehet komoly taktikai harc szórakoztató játékkal és helyzetekkel is. Lássuk a részleteket.
Diego Simeone veszélyes, mégis óvatos csapatot küldött pályára. A tőle egyáltalán nem meglepő 4-4-2-es felállást alkalmazta, de négy szörnyen gyors támadóval: Correa, Carrasco, Griezmann és Gameiro is hihetetlen sebességgel bír, ami a kontratámadások és a letámadás miatt nagyon fontos tényező volt az argentin mester tervében. Hagyták érvényesülni a Sevillát, de csak korlátok között hagyták nekik, hogy dédelgessék a lasztit. A fehér mezesek adogathattak hátul, néha a szélen is megcsinálhattak pár passzt – de a pálya legfontosabb része, vagyis a közepe végig az Atleti irányítása alatt állt. Ezzel Cholo egy nagyon lényeges lépést tett a győzelem felé, de önmagában ettől még nem volt borítékolható a sikerük.
A Sevilla nagy kedvvel és energiával dobta magát játékba, de a fent említett okokból fakadóan nem nagyon találták a fogást az ellenfelükön. Úgy tudtak helyzetbe kerülni, ha beívelgették középre a labdákat, vagy pontrúgásokból próbálták zavarba hozni ellenfelüket – főleg utóbbi működött. Persze a Sevilla ki tudott alakítani néhány helyzetet, de hátul is figyelniük kellett. Mert az Atleti nem engedte őket túl közel, viszont ha nem haladtak valamerre, akkor jött a letámadás és a labdavesztés a saját térfélen. Talán elmondható, hogy a madridiak veszélyesebbek voltak a kapura, lehetőségeik nagy része pedig épp gyors akciók, kontrák után alakult ki. Nem náluk volt többet a labda, de ők irányították a találkozót.
A problémák ott kezdődtek, hogy a helyzeteket be kéne lőni. Akadtak kisebb-nagyobb sanszok a csapatok előtt, de például az olyan ziccereket, mint amilyet Correa puskázott el az első félidő végén, be kell lőni ezen a szinten kíméletlenül. Ha ezek nem mennek be, akkor a haditerv, a nagyszerű csapatmunka megy a kukába. A második félidőben majdnem rá is fázott erre az Atletico, amikor is váltani tudott a Sevilla és egy darabig át tudták venni az irányítást. Beszorították ellenfelüket és a három középső középpályás is becsatlakozott a szervezésbe, ami azonnal érződött is.
Kép: Marca
Főleg Nasri játszott remekül, de a háló ezúttal sem rezdült: a francia középpályás egy kapufáig jutott csak. Kellett pár perc, mire stabilizálta a helyzetet Simeone és visszaállította a korábbi állapotokat. Mind a két csapatnak meg voltak a maga lehetőségei, trükkjei, de a jelek szerint nem bírtak egymással. Nagyon döntetlen szagú volt a meccs.
Simeone lépett: belenyúlt a csapatba, hadrendet váltott, hozott friss embereket, vagyis hamar elhasználta mind a három cserelehetőségét. Próbált tenni valamit, ezzel szemben a túloldalon látszólag nem történt semmi. Sampaoli bízott a pályán lévőkben és inkább kivárt. Az Atletico védelme a második játékrészben már nem zárt olyan jól, mint az elsőben, plusz a szünetben hozott változtatások is jól sikerültek. A dél-amerikai kapitány nem kapkodott. És hogy milyen jól tette, azt mi sem mutatja jobban, mint a 73. perc eseménye: hirtelen iramodott meg Vietto indításával a középpályás N’Zonzi, aki lefutotta védőit és Oblak mellett a hosszúba gurított. Egy váratlan hiba és minden értelmet nyert hazai szempontból.
Hirtelen nagyon sürgőssé vált gólt szerezni a vendégeknek, viszont ekkor már a Sevilla diktálta a tempót. Jól jöttek ki a változtatások, lépéselőnyben voltak, pár perccel később pedig minden okuk meg is volt fújni egyet: Koke a 77. percben megkapta második sárga lapját, így kiállította a játékvezető. Kis túlzással tehát már csak formalitás volt a hátra lévő mint egy negyed óra. Az Atletit viszont még ilyenkor sem szabad alábecsülni, az előny pedig csak egy gól volt – egyet pedig bárki képes találni bármikor. Az utolsó percek tehát kellően feszültek és izgalmasak voltak. Kapálóztak is a vendég játékosok, ahogy azt ilyenkor kell, de nem adta meg nekik a Sevilla azt a szívességet, hogy kinyíljon. Szabadrúgásokból ugyan tudtak veszélyeztetni a madridiak, de Rico nem kapott gólt. Márpedig találatok nélkül nyerni nem lehet. Az Atletico Madrid így elszenvedte idei első vereségét a bajnokságban, ráadásul egy közvetlen riválissal szemben. A Sevilla így egy ponttal a Barca előtt, vezeti a bajnokságot 9 kör után. Egy új bajnokesélyessel van dolgunk?
http://www.dailymotion.com/video/x4yojpq_steven-n-zonzi-goal-sevilla-vs-atletico-madrid-1-0-laliga-santander-23-10-2016_sport
Sevilla – Atletico Madrid 1-0
G.: N’Zonzi (73.)
Sevilla: Rico – Escudero, Rami, Pareja, Mercado – Nasri, N’Zonzi, Mariano – Vazquez (Iborra), Vietto (Correa), Vitolo. Edző: Sampaoli.
Atletico Madrid: Oblak – Filipe Luis, Godin, Savic, Juanfran – Carrasco (Tiago), Gabi, Koke, Correa (Gaitan) – Griezmann, Gameiro (Torres). Edző: Simeone.
Baranyai Balázs
