Rég látott hangulatban fogadta a Vasas a Videotont a stadionbúcsúztatón.
Tömött sorokban indultak a hűvös szombat délután a stadion felé az emberek – idősek és ifjak, férfiak és nők – hogy tanúi legyenek korábbi nagy mérkőzések helyszíneként szolgáló Illovszky Rudolfról elnevezett szentélyük búcsúztatásának. Az idősebbek meséltek a nagy korszak – hatvanas, hetvenes évek – Vasas-idoljairól az ifjabbaknak, akiknek eleddig nem sok sikerélmény jutott. A mérkőzés kezdetéig különböző programokkal várták a szurkolókat a Fáy utcában, így aztán érdemes volt már délután kettő órára kisétálni, kivillamosozni a helyszínre.
„Nem könnyű elköszönni a pályától. Minden ehhez a sporttelephez köt – fogalmazott Izsó Ignác, a klub egykori kiválósága, aki bajnokságot, és két kupagyőzelmet ünnepelhetett piros-kékben. – Már kisgyerekként álltam a lelátón és szurkoltam a Vasasnak, majd ezerkilencszázhatvanhétben leigazolt a klub, és már Vasas-címeres mezben szerepelhettem, aztán Baróti Lajos hetvennégy márciusában a Győr elleni, egy egyre végződő mérkőzésen betett a felnőttcsapatba. Tizennyolc éves voltam. Felsorolni sem tudnám, hány kitörölhetetlen mérkőzést játszottam ezen a pályán. A nagy rangadók többségét a Népstadionban vívtuk, de azért itthon is megpróbáltunk történelmet írni. A hetvenhetes bajnoki cím, a Zalaegerszeg elleni utolsó meccs, amikor a szurkolók berohantak a pályára, és a vállukon vittek minket körbe… Szerettem a pályánkat, szerettem a hangulatát, a légkörét, és azt érzem, hogy most, ebben a szezonban mintha visszaköszöntek volna a régi szép idők. Remek csapatunk van, amely bajnoki címet nyerhet, mert egyetlen ellenféltől sem kell hasra esni, egyik sem legyőzhetetlen csodacsapat. De nem akarok jósolni, terhet rakni a fiúk vállára. Ennél most fontosabb, hogy folyamatosan nő a nézőszámunk. Visszajönnek a korábban elmaradó drukkerek, és a Vasas fiatal csapata fut, harcol, időnként futballozik. Szépen, látványosan, eredményesen. Bízom benne, hogy a Videoton elleni búcsúmeccs méltó lesz a Vasas hagyományaihoz, az új stadionban pedig új és nagy győzelmeket lehet ünnepelni.”
1. félidő
Köszöntésekkel kezdődött a találkozó, hiszen a szurkolók mintegy negyven hazai legendát köszöntöttek, s megemlékeztek azokról, akik nem érték meg e jeles napot. Többek között Ihász Gáborról, aki éppen a mai napon lenne hetven éves. A kezdőrúgást Illovszky Rita és Raduly József végezte el.
Jól kezdte az összecsapást a fővárosi csapat, hiszen Berecz révén alig két perccel a kezdés után lövést jegyezhettünk fel, ám az mellé szállt. A Vasas bátran támadta le a Vidit, mi több, helyzeteket is kialakítottak Vida Mátéék. Ugyan a Videoton is igyekezett, de eleinte nem nagyon találta a masszív házigazda védekezésének ellenszerét. A kezdeti lendület később alábbhagyott mindkét oldalon, ennek ellenére élvezhető találkozó maradt a rangadó. A mobil-eredményjelző elromlott órája is mintha elköszönt volna, a tizennyolcadik percben az utolsókat rúgta, így lekapcsolták, eredményjelző nélkül folytatódott a mérkőzés. Ez a kis közjáték sem zavarta meg Remilit, aki Berecz tökéletes átadását követően a kapu közepébe lőtt. A hajrában aztán két nagy Vidi-lehetőség adódott, mindkétszer Nagy védett bravúrral, így összességében megérdemelten vezetett a szünetben a Vasas.
2. félidő
Csere nélkül folytatták a felek a stadionbúcsúztatót, s a hazaiak ott folytatták, ahol az első játékrészben abbahagyták. Támadtak, igyekeztek, de erőfeszítéseiket nem nagyon koronázta siker. Aztán ahogy haladt előre az idő, úgy vette át az irányítást a Videoton. S nemcsak mezőnyben, hanem a kapu előtt is veszélyesebb lett a fehérvári alakulat. Scepovic, Pátkai és Hadzic is betalálhatott volna, de az önfeláldozó védelem, valamint Nagy Gergely mindent hárított. A végén még próbált újítani a Videoton, de helyzetbe már nem nagyon tudtak kerülni, nem úgy a házigazdák. Remili gyors egymásutánban két szabadrúgást is elvégezhetett, minden eredmény nélkül. Ám a hajrában egyetlen apró figyelemtlenség elég volt a Videotonnak, hogy az egy pontot megszerezze, miközben vastaps közepette lecserélték Remilit. Mintegy húsz méterre a kaputól szabadrúgáshoz jutott a fehérvári csapat, Lazovic pedig kegyetlenül bevágta a labdát.
Vasas – Videoton 1-1 (1-0)
Illovszky stadion, 5.045 néző, vezette: Iványi Zoltán
Gólszerzők: Remili (39.) ill.: Lazovic (90+1.)
Sárga lapok: Korcsmár (24.), Saglik (34.), Kleisz (52.), Ristevski (76.), Király (90+4.) ill.: Szolnoki (7.), Fiola (26.), Stopira (80.), Hadzic (90+3.)
Kiállítva:
Vasas: Nagy G. – Burmeister, Korcsmár, Ristevski – Kleisz, Vida, Berecz – Remili (Vaskó, 88.), Pavlov (Király B., 90+4.), Saglik (Murka, 81.)
Videoton: Kovácsik – Szolnoki, Fiola, Vinícius, Stopira – Pátkai (Feczesin, 77.), Juhász – Hadzic, Géresi, Lazovic – Scepovic
Gavalovits Sándor
