Elérkeztünk sorozatunk utolsó részéhez, amikor is a listavezetőt vesézzük ki. A szezon előtt mindenki a Fradi és a Vidi harcát várták, ehhez képest…
A nyáron kinevezett Henning Berg munkája a szezon hajrájára ért be, ami végül téli elsőséget ért. Ráadásul nemcsak a kispadra, hanem a pályára is érkezett nagy név, hiszen sikerült megszerezni a szerb válogatott Danko Lazovicsot, akit senkinek sem kell bemutatni, aki rendszeresen követi a futball történéseit. A középpályás korábban Dzsudzsák Balázs csapattársa volt a holland PSV-nél, majd egy kisebb orosz kaland után kötött ki Fehérváron. Mellette a riválisok közül is sikerült néhányat, kimondottan a Debrecent meggyengíteni: a válogatott Varga József mellett Bódi Ádámot csábították el a Cívisvárosból. Ugyanakkor az előző idénybeli keret nagy részét egyben tartották, miközben a norvég tréner a szerkezeten is alakított. A pályafutását csatárként kezdő Juhász Rolandot a védelemből egy sorral előrébb hozta, ami nagy húzásnak bizonyult, míg az ősz folyamán a cserékkel is szűkmarkúan bánt, nem csoda, hogy korábbi alapemberek rekedtek a kispadon, például Kovács István, aki nagy tehetségnek volt kikiáltva, mégis, mintha fejlődése pauzát jelentett volna. A kapuban külföldi tapasztalatokkal felvértezett korábbi U-válogatott áll Kovácsik Ádám személyében, aki rendre kiváló produkcióval segítette csapatát, és bár Lang Ádám távozásával gyengült a védelem, ez – főként az ősz második felében – nem látszott meg. Elől pedig Feczesin Róbert garancia volt a gólokra. A fiatalok közül Géresi Krisztián korábban is kapott szerepet, de az ősszel robbant be igazán a köztudatba, és ami a jövője szempontjából fontos, rendszeres játéklehetőséget kap Henning Bergtől.
A nemzetközi kupában három kört ment a gárda, előbb a moldovai Zaria Balti-t búcsúztatta nagy nehezen (3-0-s győzelem után 2-0-ra kikapott Berg csapata), majd az albán Cukarickit ütötte ki a további küzdelmektől az együttes, hogy a harmadikban a dán Midtjylland jobbnak bizonyuljon Juhász Rolandéknál. A Magyar Kupa szereplés sem lesz diadalmas emlékű 2016-17-ben, lévén az NB III-ban szereplő Budafoki MTE meglepetésre kiejtette a 2006-os győztest. És bár a bajnokságot sem kezdte kimondottan jól, az ősz közepétől kezdett kiegyenesedni az egylet, ami végül a tizenkilencedik fordulóban a liga élére repítette a csapatot.
Természetesen a gólszerzéssel sincs baj a piros-kékeknél, hiszen kétszer szereztek öt gólt, háromszor pedig négyet, amit a mezőny más csapata nem mondhat el. Igaz, a Ferencváros egy ízben hatot hintett, de aztán elzárták a csapot a IX. kerületben, míg a Videotonban továbbra is van potenciál e tekintetben.
Számok nyelvén:
1. Videoton 19 10 4 5 39-19 +20 34 pont
Házi góllista:
8 gólos: Feczesin Róbert
7 gólos: Danko Lazovic, Marko Scepovic
5 gólos: Géresi Krisztián
3 gólos: Pátkai Máté
2 gólos: Juhász Roland, Anel Hadzic, Lang Ádám, Stopira
1 gólos: Paulo Vinícius
Lapok:
Sárga:
6: Loic Nego
5: Pátkai Máté
4: Juhász Roland, Danko Lazovic, Anel Hadzic, Szolnoki Roland, Asmir Suljic
3: Paulo Vinícius, Stopira
2: Varga József
1: Filipe Oliveira, Marko Scepovic, Feczesin Róbert, Kovács István, Simon Ádám, Fiola Attila
Kiállítás:
–
A leghosszabb győzelmi sorozat: 3 mérkőzés (7-9. forduló)
A leghosszabb veretlenségi sorozat: 5 mérkőzés (7-11. forduló)
A leghosszabb nyeretlenségi sorozat: –
A leghosszabb vereségsorozat: –
A leghosszabb lőtt gól nélküli sorozat: 190 perc (5-7. forduló)
A leghosszabb kapott gól nélküli sorozat: 253 perc (3-6. forduló)
Következik: Tabella-parádé, avagy miként alakult a pontvadászat ősszel
Gavalovits Sándor
