A legutóbbi nagy nemzetközi megmérettetésen (Eb) az olasz válogatott éppen csak büntetőkkel esett ki a németek ellenében. Az itáliai sajtó és maguk a játékosok sem tudtak könnyek nélkül megnyilvánulni, mondván, ez volt az utolsó olyan torna, ahol ez a gárda együtt volt. Ebben bizony van valami, mert olyan tehetségek kerültek elő a csizmából, akikkel az Azzurri még sokra viheti.
Hogy miért is mondták, hogy ez lehetett az utolsó tornájuk together? Biztosan emlékszünk rá, hogy nem éppen kevés szakállas emberke futkározott a kék mezben. Amellett, hogy a férfiasság egyik jele, a kor jellemzője is lehet az arcszőrzet (persze nem feltétlenül, de más szellemesség nem pattant ki a fejemből). Lényeg a lényeg, hogy Olaszország nemzeti keretének az átlag életkora megközelítőleg a 29 évet (28.43) karcolgatta. Kilenc játékos is 30 vagy az fölötti életévet taposta stoplival.
Ráadásul a csapat gerincét képező játékosokról beszélünk, amikor ezt a kilenc emberkét emlegetjük. Olyanok, mint De Rossi, Buffon, Chiellini, Barzagli és így tovább. Így illik elgondolnia a szurkolóknak, de leginkább az olasz szövetségnek és a leendő/jövőbeli szövetségi kapitánynak, hogy mégis kire számíthatnak utánpótlásként, akik méltóak is lehetnek a négyszeres világbajnoki mezre.
Nagyon nagy szerencséje van az olasz szövetségnek, hiszen most összeszedtem azokat, akik nemhogy megfelelően tudják majd pótolni a nagy öregeket, de ahogy alakul a sorsuk jelenállás szerint, még túl is szárnyalhatják őket. Előjáróban annyit, hogy a maximális életkort meg lett húzva 24 évnél. Ennél fogva sem Del Piero, sem Vialli, de még Panucci sem kerülhetett be. Íme a jövő (lehetséges) olasz kerete:
Kapusok:
- Donnarumma (AC Milan – 17 éves)
- Perin (Genoa – 24 éves):
- Scuffet (Udinese – 20 éves)
Szóval van itt nekünk egy Donnarummank. Őt nem kell bemutatni senkinek. Feltenném a kérdést, hogy ki, és mit csinált 17-18 évesen , de teljesen felesleges. Aligha van olyan ember, aki meg tudná ugrani azt, amit a “kicsi” Gianluigi tett/ tesz. Ennyi idősen kirobbanthatatlan az AC Milan kapujából. Elképesztő potenciál van benne. Kiváló fizikai felépítése mellett, nagyon jó rugói és reflexei is vannak. Karakteres és szerethető személyisége mellet, látni benne a vezéregyéniséget. Természetesen van még hova fejlődni, de Itáliának nem lesznek kapus gondjai a következő (legalább) 15 évre, ha így folytatódik a pályafutása. Még akkor sem lesznek problémái az olaszoknak, ha Donnarumma nem tudna védeni, mert épp matek versenyre készül. A Genoa portására is bőven rá lehet bízni a feladatot. A milánói kollégájának felbukkanása előtt, ő volt az, aki az első számú Buffon utódnak számított és ennek oka is van. Nem éppen a fizikai adottságai miatt, hanem, ahogy olvassa a játékot és amilyen reflexekkel bír. Sajnálatos módon most egy komoly sérüléssel birkózik, de remélhetőleg erősebben tér vissza. Az utolsó kapusjelölt az, akit be kell mutatni “a mindenkinek”. Igazából azért is mert ebben a bajnoki kiírásban még nem is lépett pályára. Hogy akkor hogyan is kerülhet ide? Érdemes tudni róla, hogy a 2013/2014-s szezonban robbant be a köztudatba. Amikor tizenévesen védett tizennyolc bajnoki találkozón a Serie A-ban. Egészen kiválóan. Majd az Udinese kölcsönadta a másodosztályba, ahol 18-19 korával végigvédett 35 találkozót. Nagy jövőt jósolnak neki. Az egyetlen probléma, hogy jelenleg Luigi Del Neri nem bízik benne.
Védelem:
- Romagnoli (AC Milan – 22 éves)
- Rugani (Juventus – 22 éves)
- Caldara (Juventus – 22 éves)
- Masina (Bologna – 23 éves)
- Calabria (AC Milan – 20 éves)
- De Sciglio (AC Milan – 24 éves)
- Zappacosta (Torino – 24 éves)
Óriásit robbant az ő eligazolása a Romaból a Milanba. Nem feltétlenül azért mert Lazio szurkolói mivoltát felfedte akkor a farkasok szurkolóinak, hanem mert egy nem éppen gazdasági aranyéletben fürdőző csapat kiadott érte majd, harmincmillió eurót és bár nem mondhatjuk, hogy az első éve teljesen meggyőző volt a Milan színeiben, de az idén mindenképpen a csapat egyik vezére. Néhol egészen elegánsan tudja megoldani a feladatát, ennek köszönhetően vannak olyan drukkerek, akik a következő Nestat látják már benne. Persze ettől még távol van, de a stílusa megvan hozzá, nem is beszélve a tehetségéről.
Amennyiben Romagnoliban a kövi Nestat, akkor Ruganiban a következő Maldinit, vagy Barzaglit lehet felfedezni. Bár játékstílusra jobban hasonlít a Juvés csapattársára. Higgadt, rendkívül fegyelmezett a játék minden elemében. Ő volt az aki lehúzott majd 50 tétmérkőzést úgy, hogy még lapot sem kapott egy belépőjéért sem. Húsz évesen már az Empoliban kirobbanthatatlan volt a kezdőből. Jelenleg kiegészítő ember a Juventusnál, de aligha férhet be bárki a világon a “BBC” (Bonucci, Barzagli, Cheillini) hármas közé, mellé, fölé, alá.
A belsővédő posztra megtaláljuk még a Juve “frissen igazolt, de mégsem náluk játszik még, mert ott van a BBC” fiatalját, Matteo Caldarat. Brutálisan jó felépítésű és jó ritmusérzékű bekk. A torinói gárda nem sokat habozott, amikor feltűnt a térképen. Megállja a helyét a három és a négyvédős formációban egyaránt.
Szélre találunk azért bőven embereket. Ráadásul mindegyik játékos – a fiatal koruk ellenére – mind a jobb, mind a bal szélen bevethetőek. Az AC Milan két játékost adhat ide, De Sciglio és Calabria személyében. Ám ide kell venni Nagy Ádám csapattársát, Masinat illetve a Toro emberét, Zappacostat. Mindegyik játékos elsősorban a gyorsaságával és az agresszivitásával tűnik ki. Bár ők már azért kicsit idősebbek, de még beleférnek a keretbe.
Középpálya:
- Bernardeschi (Fiorentina – 22 éves)
- Benassi (Torino -22 éves)
- Sturaro (Juventus – 23 éves)
- Verratti (PSG – 24 éves
- Gagliardini (Inter – 22 éves)
- Mandragora (Juventus – 19 éves)
- Clemenza (Juventus – 19 éves)
- Locatelli (AC Milan – 19 éves)
Ezen a területen is bőven akadnak tehetségesebbnél, tehetségesebb emberkék. Akik még a focihoz sem suták! Kezdjük a sort a violák legértékesebb játékosával, Bernardeschivel. Már tavaly is rebesgette a világháló és a szakma, hogy benne van valami plusz, valami igazán régimódi szemtelenség. Ám igazán idén robbant be. Jelenleg 11 találatnál jár. Igaz, őt támadóként is szokták játszatni. Őt követi a felsorolásban Benassi. A Toro igazi bikája. Képes felszántani a pályát és emellett rendre eredményes a kapu előtt. Anno az Inter könnyen megszabadult tőle, azóta lehet fogják a fejüket.
Azok is valamelyik végtagjukhoz kapnak, akik Sturaroval találkoznak. A Juventus idomított bulldogja a következő Gattuso lehet, ha folyamatosan tudná hozni a jó teljesítményét. Manapság Allegri nem tudja kihagyni a kezdőből, bár ennek vannak azért más okai is. Mindenesetre látni azt, hogy egy igazán kőkemény középpályás, akinek a 3 tüdeje van. Igaz, labdával nem a legügyesebb, de felettébb mulatságos. Ahogy Marco Verratti is az tud lenni a bogyóval. Csak ő pozitív értelembe. A PSG sztárja évek óta bizonyítja, hogy az olasz labdarúgás egyik, ha nem a legtehetségesebb figurája. Alapozni kell rá, nincs mese.
Ahogy az Inter alapozott Gagliardinire. Meg is hálálta a bizalmat a fiatal. Ő az a fajta csendes harcos, aki a középpálya közepén szerelget, labdákat szed össze és mindemellett 85-90% passzmutatókkal rendelkezik. Az ilyen “életbiztosítás” mindig kell egy válogatottnak. Bár az a szerencsésebb, ha több biztosíték kis van a keretben. Erre jó lehet a Juve “új Marchisioja” , Mandragora. Amellett, hogy ez egy jó rím volt, a visító növény (érti, aki látta, olvasta) majdnem ugyan azon a tulajdonságokkal bír, mint az előbb említett Interes kollégája. Jelenleg azonban nem tudott a csapatában játszani, mert egy törést szenvedett, de Allegri még így is ragaszkodott ahhoz, hogy a csapattal legyen.
Ahogy azt is leszögezte, hogy Clemenza nem távozhat. Borítékolhatóan nem hallott még a nagyközönség róla, de a Juve (állítólag) olyan tehetséget rejteget a személyében, amit egyelőre még nem akar felfedni. Mindenesetre aki nézte az “ifi BL-t”, az már kaphatott ízelítőt abból, amit a fiú tud. Egy igencsak agilis, gólra törő támadó középpályás a fiú, akinek van egy olyan erős vezetői attitűdje, hogy képernyőn keresztül hallgattam volna arra, amit mond, még ha nem is értem, mert olasz.
A karakteresség Locatellitől sem áll messze. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy 19 évesen vezető szerepe van abban, hogy egy Milan szintű klubot ennyire összerázzon játékban. Nélküle az ördögök középpályája könnyen átjárható ösvény. Jól tudja olvasni a játékot és nem ül bele a pozíciójába és bátran játszik előre is.
Támadók:
Amennyiben valahol hiányérzete volt az embernek az elmúlt években az olasz válogatott kapcsán, azok a legendás csatáraiknak a hiánya. Már nincsenek Tottik, Vierik, Inzaghik és Paolo Rossik. Ám ezekből a fiatalokból még kibújhat valami klasszis játékos.
- Kean (Juventus – 16 éves)
- Berardi (Sassuolo – 22 éves)
- Caprari (Inter – 23 éves)
- Belotti (Torino – 22 éves)
Ezen keret legfiatalabb tagja Moise Kean. Ám nem csak itt lóg a bilibe a keze. A Juvénál is, de mégis ő volt az, aki pályára lépett a Sevilla ellen a BL-ben. Ő volt az első labdarúgó aki, 2000 után született és gyepre tette a lábát tétmeccsen, az egyik topligában. Fiatalkora ellenére rettentő jó felépítésű, jó technikájú támadóról van szó. Érdemes lesz rá odafigyelni.
Ahogy érdemes lesz mostantól Sassuolo találkozókat is lesni. Berardi ugyanis felépült komoly térdsérüléséből. Berardi négy hónapig nem tudott játszani, de így van idén nyolc tétmérkőzése, ahol hét(!) gólt szerzett. Ráadásul a kora ellenére, eddig 142 alkalommal húzta magára a Sassuolo mezét és ezen idő alatt 56 gólt jegyzett, a 36 gólpassza mellett. Egészen észbontó adat ez, így mindenképpen helyet kell neki biztosítani a a keretben.
Csakúgy, mint a Pescaranak, Caprari esetében. Igazából az olasz támadó Inter játékos, csak éppen kölcsönbe van. És milyen jól is jön ez az újonc csapatnak. Amennyiben nem lenne a fiatal támadó, nem hogy pontjuk alig, de góljuk sem lenne. Igaz, négy gólnál tart a támadó, de összességében 15 találatot jegyez a csapat. Amennyiben idevesszük azt is, hogy van két gólpassza, akkor kijelenthetjük, hogy a Pescara góljainak több mint 1/3-ban benne volt.
Ennél durvább adat, hogy a Torino 22 találatából, a következő emberünk egy maga szerzett 14-t és közrejátszott egy-egy kulcspasszal még négy gólnál. Ő nem más, mint az olasz labdarúgás jelenlegi legeredményesebb csatára, Andrea Belotti. Rettentő gyors, erőszakos támadóról beszélünk, aki mindkét lábával és a fejével is életveszélyes (meg gól) . Sokan benne látják a jövő legnagyobb olasz klasszisát, persze a jelenlegi formája alapján.
Ez lett volna a saját keret, amit speciel szívbaj nélkül vezényelnék ki bármelyik tornára. Legyen az a Bozsik-kupa vagy a világbajnokság. Persze ez csak elméletben létezik. A valóságban aligha fog ez így összeállni, de komoly esély van rá, hogy a szövetségi kapitány majd belőlük fog meríteni. Én legalábbis – mint az olasz labdarúgás elvakult híve – nagyon merem remélni.
Szerző: Borbély Szabolcs
