2017. február 14-én továbbrobog a Bajnokok Ligája, ugyanis megkezdődik az egyenes kieséses szakasz, méghozzá a nyolcaddöntős párharcokkal. Az addig rendelkezésre álló időben végigvesszük a legjobb 16 mezőnyének mind a nyolc párosítását, és megkíséreljük előrevetíteni, mire számíthatunk az oda-visszavágós ütközetek során.
1. párharc: BAYERN MÜNCHEN – ARSENAL
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idei BL-kiírás egyik slágerpárosítása ez. A német rekordbajnok a legattraktívabb támadófocit játszó angol gárda ellen, a D csoport második helyezettje az A csoport győztesével szemben, Carlo Ancelotti Arséne Wenger ellen. Ezerféleképpen fel lehetne vezetni ezt a pikáns párharcot, de nézzük sorjában!
MÚLTIDÉZŐ….
Ami a két csapat közös múltját illeti, az elmúlt években, évtizedekben többször is egymásnak szaladt a Bayern München és az Arsenal. Ne menjünk azonban túl messzire, nézzük az utóbbi másfél évtizedet! Ha így teszünk, érdekes statisztikai adatot pillanthatunk meg. Ugyanis a két csapat párharcából még sohasem került ki győztesen az Arsenal!
Az Arsenal 20 éve regnáló mestere, Arséne Wenger
Arséne Wenger 1996 nyara óta edzősködik London piros-fehér felén, de az azóta eltelt húsz esztendőben egyszer se volt képes úgy kijönni egy Bayern elleni párharcból, hogy a végén ő örülhetett volna. 2000 decembere óta pontosan tíz mérkőzésen csapott össze egymással az Arsenal és a Bayern München, és az ominózus összecsapásokon 3 Arsenal-győzelem, 5 Bayern-siker és 2 döntetlen született. A tíz lejátszott meccs mindegyike kivétel nélkül a Bajnokok Ligájában esett.
A két csapat két alkalommal találkozott a csoportkör során, három alkalommal pedig a legjobb 16 között. Baljós előjel lehet Wengerék számára az idei párharcot figyelembe véve, hogy a csoportküzdelmek során mindannyiszor a Bayern mögött végzett a csapat, az egyenes kieséses szakaszban pedig szintén a bajorok kerültek ki győztesen. Akárki volt a Bayern edzője, Arséne Wenger végeredményében mindenki előtt fejet hajtott. Legyőzte őt Ottmar Hitzfeld, Felix Magath, Jupp Heynckes és Pep Guardiola is. Ezek alapján nem mondhatni, hogy a francia menedzser kedvenc ellenfele lenne a német rekordbajnok…
Persze méltatlan lenne elvitatni Wengertől, hogy azért részsikereseket igenis elért a “bőrnadrágosok” ellen, hiszen aratott ellenük szép győzelmeket, még ha összességében vajmi kevésre is ment velük. Továbbá azt sem árt megjegyezni az “ágyúsok” vezérének védelmében, hogy az öt párharcból kétszer is egy olyan Bayernt sodort elé a véletlen, amely abban az évben meg is nyerte a Bajnokok Ligáját (2001, 2013).
A két csapat legutóbbi párharcáért nem is kell messzire mennünk, ugyanis a tavalyi BL-szezon csoportkörében feszültek egymásnak utoljára. Akkor az Arsenal igencsak szenvedett a csoportküzdelmek alatt, képes volt kikapni a horvát Dinamo Zagrebtől, továbbá hazai környezetben a görög Olympiakosztól is, tehát gyakorlatilag győzelmi kényszerben fogadták Pep Guardiola bajorjait a harmadik fordulóban. Nos, akkor fantasztikus kontrajátékkal 2-0-ra diadalmaskodott a Wenger-legénység, és életben tartotta továbbjutási esélyeit. Az már egy egészen másik kérdés, hogy a visszavágón két héttel később Müllerék bucira verték az Arsenalt hazai pályán, 5-1-re győztek, és ezzel gyakorlatilag el is döntötték a csoportelsőség kérdését.
Bő egy évvel ezelőtt Wengernek nem volt orvossága Alabáék ellen
JELENLEGI HELYZET…
Az immár múlt ködébe tűnő egykori összecsapásoknál sokkal fontosabb, mi a helyzet jelenleg a két sztárcsapat háza táján.
Nézzük először az angolokat!
Az Arsenalnál egyelőre nem igazán panaszkodhatnak az idei szezonra, hiszen a jó tavaszhoz jó alapokat sikerült lefektetni az ősz folyamán. A bajnokságban egy Liverpool elleni hazai vereséggel kezdett Arséne Wenger együttese, majd a bajnok Leicester Cityvel sikerült leikszelnie, de aztán igencsak kezdett összeállni a londoniak játéka. A Leicester elleni remit ugyanis egy hat meccses győzelmi széria követte a Premier League-ben, amelybe olyan impozáns eredmény is belefoglaltatott, mint a jelenlegi listavezető Chelsea 3-0-s legyalulása. Itt jön képbe az “ágyúsok” egyik kulcsembere, Mesut Özil.
A német válogatott középpályás ugyanis a Chelsea elleni diadal egyik hőse volt, ő szerezte a piros-fehérek harmadik találatát, és egész mérkőzésen kiváló játékkal vétette észre magát. Nehéz lenne olyan játékost találni az Arsenalnál, aki az ősz folyamán jobb formában lett volna a ballábas fazonszabásznál (talán csak Alexis Sánchez említhető vele egy lapon, róla majd később). Ezt bizonyítandó, nézzük Özil statisztikáit!
2016 augusztusa és 2016 decembere között a 28 esztendős középpályás 5 gólt szerzett a Premier League-ben, kiosztott 4 gólpasszt, de igazán grandiózus teljesítményt a Bajnokok Ligájában tett le az asztalra. Itt hat mérkőzésen lépett pályára, szerzett 4 gólt, 3 asszisztot vésett fel önmaga neve mellé, és az alábbi csodagólt lőtte a bolgár Ludogoretsnek:
https://www.youtube.com/watch?v=Y0DinAlqjUY
2017 januárja azonban nem Özilről szólt, és mivel már csak két nap van hátra az év első hónapjából, valószínűleg már nem is róla fog. Persze kellett ehhez az is, hogy a német világbajnok megsérüljön, kihagyjon két bajnoki mérkőzést és két FA-kupa-meccset. Mindenesetre nem túlzás azt állítani, hogy egy jó formában lévő Mesut Özil elengedhetetlen ahhoz, hogy az Arsenal jól szerepeljen akár a bajnokságban, akár a BL-ben.
Korábban elhangzott Alexis Sánchez neve, aki az Arsenal talán legértékesebb futballistájává nőtte ki magát mostanra. Anyagilag is így van ez, hiszen Sánchez az Arsenal legdrágább játékosa a neves Transfermarkt szerint, értékét 55 millió euró környékére lövi be a német oldal. De ez nem is véletlen!
Az idei szezonban Sánchez az Arsenal legjobb gólvágója, sőt a legtöbb gólpassz is a chilei nevéhez fűződik. Csak a bajnokságban 15 gólja és 8 asszisztja van Alexisnek, a BL-ben 2 gól mellett 5-ször segítette találathoz a társakat. Ezek lenyűgöző adatok, és Arséne Wenger egyik piros pontja az idei szezonban, hogy végre berakta az elképesztő munkabírású Sánchezt hamis kilences pozícióba, és ezt meg is hálálja a 28 esztendős spíler.
Hogy mit jelent Sánchez a jelenlegi Arsenalnak, annak szemléltetésére álljon itt egy anekdota Alex Oxlade-Chamberlain, az “ágyúsok” 23 éves szélsőjének szájából:
“A Crystal ellen 2-0-ra megnyert mérkőzés végén kaptam egy remek passzt Alexistől, de a lövésemet bravúrral védte Hennessey. A lefújást követően mindannyian örültünk, hiszen nyertünk, de a zuhanyzóban odajött hozzám Sánchez, és ezt mondta: Haver, mi van veled? Kaptál tőlem egy kiváló passzt, még egy csésze teára is lett volna időd, erre kihagyod. Jobban figyelj!”.
Nem nehéz kitalálni, hogy Alexis Sánchez produkcióján állhat és bukhat is az Arsenal továbbjutása a nyolcaddöntőben. Mindenesetre az “ágyúsok” az angol bajnokság 2. helyén vitézkednek jelenleg, önbizalomból most biztosan nincs hiány az Emirates Stadionban.
Jellemző momentum az idei szezonból: Alexis Sánchez hajt és küzd (fotó: 90mins)
Térjünk át a Bayernre!
Mondhatjuk, hogy Németország legnagyobb futballklubjának – talán egy Dortmund-, Schalke-, Werder- vagy épp Hamburg-drukker se sértődik meg ezen a jelzőn az eredmények tükrében – életében korszakváltás ment végbe 2016 nyarán. Az együttest három éven keresztül több-kevesebb sikerrel irányító Pep Guardiola ugyanis elköszönt, elrepült Manchesterbe, helyét pedig átadta korunk egyik legjobb edzőjének, Carlo Ancelottinak.
Ancelotti egy éves alkotói szabadságot követően ült le a bajorok kispadjára, hiszen a Real Madridtól történő távozása után nem vállalt munkát sehol sem a 2015-2016-os szezonban. Az egy évig tartó szüntelen pizzázást, vitorlázást, focizgatást végül megszakította a 26-szoros német bajnok hívó szavára, de egyáltalán nem vállalt ezzel könnyű keresztet.
Az olasz mester elődjét, Pep Guardiolát igen vegyesen ítélik meg nemcsak a bajorok drukkerei, de a futballszakma is, hiszen kimondva-kimondatlanul a BL-serleg elhódítása lett volna a katalán tréner legfontosabb feladata, azonban három elődöntőben is elhasalt a Bayern az utóbbi három esztendőben. Ezt a célt tehát nem érte el a 46 éves szakember, azt azonban igen, hogy olyan csapatot faragott a müncheniekből, amely szüntelenül irányítani akarja a játékot, labdabirtoklásos, sok passzos futballra törekszik, és mindezt képes igen ellenállhatatlan módon űzni. Nemzetközileg ugyan nem érte el a hőn áhított BL-trófeát, sőt még döntőbe se jutott, ám Németországon belül megkérdőjelezhetetlenné tette a Bayern dominanciáját. Első évében 19, második és harmadik szezonjában pedig 10-10 pontot vert az aktuális másodikra, ez pedig még a mindenki által szeretett Jupp Heynckesnek is csak utolsó idényében sikerült.
Carlo Ancelotti, a Bayern új sikerkovácsa (fotó: ESPN)
Akárhogy is nézzük, akármennyire is kötelezőnek hat Münchenben a salátástál mindenkori megszerzése, Ancelottinak nem kis feladata van. Az olasz vezetőedző sikereit vélhetően szintén a nemzetközi porondon elért eredmények határozzák meg majd igazán, tehát Guardiola produkcióját úgy kellene megfejelnie az 57 esztendős trénernek, hogy a hazai bajnokságban se adja alább, mint tette azt katalán kollégája, és közben a BL-ben is igyekeznie kell Heynckes eredményeinek utolérésére. Emberpróbáló feladat.
Na de az eddigiek alapján mennyire sikerül ez Ancelottinak, aki eddig mindig minden állomáshelyén sikereket ért el?
Nos, elég vegyes az összkép. A német bajnokságban tovatűnt a Bayern elmúlt négy szezonban látott brutális dominanciája, 18 forduló elteltével csupán három pontos a bajorok előnye az újonc Leipziggel szemben a táblázat élén. Az élbolyt alkotó csapatok ellen nem sikerült igazán jó eredményeket elérni, az első hét helyet elfoglaló csapatok közül csak a Leipziget és a Herthát sikerült legyőzni, a Frankfurt – Hoffenheim – Köln hármassal nem bírtak Ancelottiék, a Dortmundtól pedig kikaptak. A sárga-feketék elleni vereség egyébként bizonyos szempontból tanulmányként is felfogható az Arsenal elleni meccsel kapcsolatban, ugyanis a Borussia Dortmund hasonlóan gyors, attraktív focira képes, mint Wenger együttese. Az a direkt kontrajáték, amivel Aubameyangék két vállra fektették a Bayernt, akár egyfajta mintát és megoldási készletet is jelenthet az “ágyúsok” számára.
Vészharangokat ugyanakkor ne kongassunk, a München így is vezeti a Bundesligát, csupán egyszer kapott ki, igen kevés gólt kap, de azért az ellenfelek hálóját képes megtömni, főleg hazai pályán. Továbbá azt se felejtsük el, hogy Ancelotti csapatai mindig is hajlamosak voltak álmoskás őszre, hogy aztán a tavaszi kikelettel együtt ők is kiviruljanak (2007 – AC Milan, iskolapélda).
BAJNOKOK LIGÁJA…
A bajorok tehát vezetik a Bundesligát, a nemzetközi szereplés viszont jóval több aggodalomra adhatott okot a Bayern szimpatizánsai számára. Előzetes esélylatolgatások alapján úgy nézett ki, hogy csupán az Atlético Madrid lehet méltó ellenfele a müncheni csapatnak, a holland PSV és az orosz Rosztov megverése gyakorlatilag a kötelező kategóriába tartozott. Ancelotti csapata végül alulmaradt Madridban, amit még csak-csak megemésztettek volna a német szurkolók, de még mielőtt döntésre vihették volna a csoportgyőzelem kérdését az Allianz Arénában Diego Simeone alakulata ellen, Oroszországban kipottyantotta a kezéből minden esélyét a Bayern. A Rosztov ugyanis 3-2-re verte Lewandowskiékat, és ha valamit megszokhattak Pep Guardiolától müncheni évei alatt, akkor az az volt, hogy az ilyen mérkőzéseket könyörtelenül behúzta. Az idei Bayern azonban erre képtelen volt, és hiába verte meg immár tét nélküli meccsen 1-0-ra az Atléticót, csupán csoportmásodik lett.
Az Arsenal hasonló csoportban volt, egyetlen olyan ellenféllel a kvartettben, amely előzetes spekulációk alapján komoly erőfeszítésekre késztethette Wengeréket. A Paris Saint-Germain együttesével végül alaposan meg is szenvedett az angol sztárcsapat, két döntetlenre futotta ugyanis, de a Basel – Ludogorets kettőst mindannyiszor kipipálták az “ágyúsok”, és végül ennek is köszönhették csoportgyőzelmüket, mivel a rivális PSG az utolsó fordulóban összeszerencsétlenkedett egy 2-2-t hazai pályán a bolgárok ellen, így pedig Wengerék ölébe hullott az első hely. Az már a sors furcsa (igazságtalan?) fintora, hogy az Arsenal megint igen peches volt a sorsolásnál, és belefutott az egyik legerősebbnek tartott csoportmásodikba.
Ha magát a párharcot nézzük, az Arsenal esetében már kitértünk arra, kik lehetnek az ő kulcsembereik. Ugyanakkor nem árt még megjegyezni azt a Shkodran Mustafit, aki fél évvel ezelőtt igazolt a londoniakhoz, és azt a nem kis érdemet is magáénak tudhatja, hogy újdonsült csapata még nem szenvedett vereséget, amikor ő is pályán volt! Ráadásul ne felejtsük el azt sem, hogy Mustafi német válogatott középhátvéd, tehát több olyan játékos is szembejön majd a másik oldalon, akiket minden bizonnyal jól ismer az Arsenal nyári szerzeménye. Mustafi és Koscielny alkothatja majd az angolok belsővédő kettősét a párharc során.
Mustafi és Lewandowski párharcán sok múlhat
A Bayern München esetében nehéz és értelmetlen dolog lenne szó nélkül elmenni a lengyel gólvágó, Robert Lewandowski mellett. Gólok tekintetében alaposan kimagaslik a bajor gépezetből, hiszen csak a bajnokságban 14 találatnál jár, és a BL-ben is összeszorgoskodott ötöt. Ha a párharc mindkét meccsén pályára tud lépni, ő adhatja a legtöbb munkát Wengerék védelmének, amely egyébként kellő nyomás alatt képes meginogni.
De nem is elsősorban a lengyel, sokkal inkább Thomas Müller lehetne az Arsenal rémálma, hiszen a két csapat elmúlt három párharca során összesen négy góllal terhelte meg az “ágyúsok” hálóját. A probléma ezúttal az lehet, hogy Müller az idei szezonban egyáltalán nincs formában – mindössze 1 bajnoki gólja van -, és ugyan Carlo Ancelotti nemrégiben védelmébe vette a klub saját nevelését (erről ITT olvashattok), azért ez így nem megszokott dolog a 27 esztendős világbajnoktól.
A tavalyi Bayern-igazolások közül alighanem Mats Hummels a legnagyobb név, és a Dortmundból érkező világbajnok középhátvéd alaposan be is vált Münchenben, kirobbanthatatlan a védelem tengelyéből. Jérome Boatenggel igazán jó belsővédő párost alkottak az ősz folyamán. Igen ám, csakhogy Boateng decemberben megsérült, és könnyen lehet, hogy kénytelen lesz kihagyni az Arsenal elleni első meccset. Ez pedig jelentős érvágás lehet a bajorok számára még akkor is, ha beugró emberként Javi Martínez is jó szolgálatot tehet majd.
VERDIKT
Természetesen ezernyi dologra térhettünk volna még ki a két alakulattal kapcsolatban, az olyan nyilvánvalóan kulcsfontosságú játékosokat még nem is említettük, mint Manuel Neuer, Petr Cech, Thiago Alcantara vagy épp Olivier Giroud. A két csapat vitathatatlan erőssége, hogy több olyan egyéniség is akad mindkét oldalon, akik egy-egy villanással bármelyik mérkőzést eldönthetik.
Carlo Ancelotti és Arséne Wenger ezidáig mindössze egyszer találkozott egymással a BL egyenes kieséses szakaszában, és akkor bizony nem a BL-serleget immár háromszor is elhódító Ancelotti, hanem az Arsenal mestere, Arséne Wenger örülhetett (2008, nyolcaddöntő: Arsenal – AC Milan 2-0). Ez mindenképpen több bizakodásra adhat okot, mint az Arsenal – Bayern örökmérleg.
A legtöbb szakmabéli most is a bajorok mellett teszi le a voksát egyébként, felmerül tehát a kérdés, miben bízhatnak az “ágyúsok” szimpatizánsai? Először is ott a “minden sorozat megszakad egyszer” frázis, azaz könnyen lehet, hogy másfél évtized után most végre sikerül túllépni a Bayernen egy párharc során. Ám ennél valósabb indok lehet, hogy az Arsenal immár sokkal több egy reménykeltő, fiatal csapatnál, és megvannak a kulcsembereik a nagy dolgokhoz.
Az esélyek talán még mindig a Bayern München mellett szólnak, de e cikk írója szerint az elmúlt három párharc során egyszer sem volt akkora sansza az Arsenalnak a német sztárklub felülmúlására, mint amennyi most van…
Esélylatolgató sorozatunk következő fejezetében a Real Madrid és a Napoli párharcával jövünk.
Szerző: Draskovics Tamás
