2017. február 14-én továbbrobog a Bajnokok Ligája (BL), ugyanis megkezdődik az egyenes kieséses szakasz, méghozzá a nyolcaddöntős párharcokkal. Az addig rendelkezésre álló időben végigvesszük a legjobb 16 mezőnyének mind a nyolc párosítását, és megkíséreljük előrevetíteni, mire számíthatunk az oda-visszavágós ütközetek során.
Ismét megbukik németből az Arsenal?
Kiújul-e a Real Madrid egykori olasz fóbiája?
Két felvonásos spanyol edzőpárbaj
Talán azt kijelenthetjük, hogy a közvélemény számára leginkább várt találkozókat nem a Leverkusen és az Atleti párharca rejti magában, de a következő néhány bekezdésben igyekszünk megmutatni, hogy a német – spanyol csata is rejt magában érdekességeket, amelyekért érdemes odakapcsolni a televíziót a BL-játéknapon.
A Bayern – Arsenal vagy a PSG – Barcelona párharcokkal ellentétben a Leverkusen – Atlético párosítás története nem nyúlik vissza különösebben régre. A nemzetközi porondon először 2010-ben sodorta őket egymás útjába a véletlen, akkor az Európa-liga csoportkörében feszülhettek egymásnak. Mindkét csapat keretét teljesen más névsor alkotta akkoriban, és ez talán főleg a spanyolokra igaz, hiszen az akkor pályára lépő futballisták közül már csak Filipe Luís és Tiago maradtak, az olyan klasszisok, mint Diego Forlán, Sergio Agüero, Diego Costa vagy David de Gea, immár a múlthoz tartoznak. Persze a Leverkusen kerete is jelentősen átalakult, hol van már Patrick Helmes, Eren Derdiyok, Gonzalo Castro vagy Arturo Vidal? Egyébként akkor kétszer is 1-1-re végeztek egymással a felek, a csoport élén pedig végül is a Bayer Leverkusen végzett, az akkori címvédő Atlético Madrid csupán harmadik lett a kvartettben és kiesett.
A második, egyben utolsó találkozásuk már jóval közelebbi élmény, akkor a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében kerültek össze – akárcsak most –, ez pedig a 2014-2015-ös szezonban történt. Akárcsak anno az EL-csoportkörben, úgy ezúttal se tudtak döntően egymás fölé kerekedni, saját pályáján mindkét csapat nyerni tudott 1-0-ra, így végül hosszabbítás majd büntetőpárbaj következett a Vicente Calderón Stadionban. Végül a Diego Simeone vezette madridiak bizonyultak higgadtabbnak a szétlövés során, így ők jutottak a nyolc közé, a Leverkusen pedig kipottyant.
Mindezek alapján elmondható, hogy kiegyenlítettebb nem is lehetne a mérleg, hiszen 1 Atlético-siker mellett 2 döntetlen és 1 német győzelem sorakozik. Kérdés, vajon melyik irányba mozdul majd el a mutató március elején, amikor is kiderül, melyik együttes verekszi be magát a negyeddöntőbe?
Fernando Torres értékesíti 11-esét a Leverkusen ellen 2015-ben (fotó: Reuters)
A Bayer Leverkusen tavaly remek szezont futott a német első osztályú labdarúgó-bajnokságban (Bundesliga), hiszen megszerezte a bronzérmet, és egyenes ágon kvalifikálta magát az idei BL-csoportkörbe. Ezzel semmiképpen se lehetett elégedetlen a gyógyszergyáriak szurkolótábora, hiszen a tavalyi Bayern München – Dortmund kettős megszorítása nem lehetett reális cél a fekete-pirosak számára. Ugyanakkor általános nézet volt, hogy a Leverkusené a 3-4. legerősebb keret a Bundesligában, és mivel a nyári erősítések se sikerültek éppenséggel rosszul, sokan igazán jó szezont vártak Roger Schmidt csapatától (Dárdai Pál hovatovább őket tippelte bajnoknak, még ha nem is gondolta véresen komolyan a dolgot).
Ezzel szemben nagyon nem úgy alakult a szezon eddigi része, ahogy arra számítani lehetett. A Bayer ugyanis elvesztette első két idegenbeli mérkőzését a német bajnokságban (Mönchengladbach 2-1, Frankfurt 2-1), valamint hazai pályán nem bírt az Augsburggal, és így a vizionált repülőrajt döcögő vánszorgásként valósult meg. Ráadásul a BL-ben se sikerült jól kezdeni, hazai pályán két gólos előnyt tékozoltak el Kamplék az orosz bajnok CSZKA Moszkva ellen, és végül remiztek egyet a keletiekkel.
Akadtak persze reménykeltő eredmények, néha megrázta magát a csapat, és ebből kikerekedtek olyan mérkőzések, mint a Dortmund 2-0-s legyőzése, vagy egy bravúrnak számító 1-1 a francia Monaco otthonában. De a zavarba ejtő produkciókból jóval több volt, a bajnokságban talán a Hoffenheim elleni hazai 0-3, illetve az egyik legfőbb kiesőjelölt Ingolstadt elleni 1-2 a mélypont, a Német Kupában pedig mindössze egy kört mentek a gyógyszergyáriak, ugyanis a harmadosztályú Lotte kiharcolt ellenük egy 2-2-t, majd büntetőkkel ki is bokszolták Schmidt fiait a sorozatból, ez pedig óriási blama volt a Leverkusen számára.
Roger Schmidt, a Leverkusen trénere (fotó: Muzul)
Gyakorlatilag most is ott tartunk, hogy a tavalyi bronzérmes vergődik a bajnokságban, és csodák csodájára még mindig Roger Schmidttel a kispadon teszi ezt, ugyanis a vezetőség kitart az 50 éves szakember mellett (holott a szurkolók között finoman szólva is megosztó Schmidt személye, jelentős részük azonnali hatállyal menesztené őt). Annyira nem is meglepő ez, hiszen a Leverkusen immár kilenc vereséget szenvedett el az idei Bundesligában, mindehhez csupán 19 fordulóra volt szüksége. Legutóbb például a kiesőjelölt Hamburg otthonában kapott ki úgy a Bayer, hogy egy félidőn keresztül még kapura lőni sem tudott a nem éppen világverő észak-németekkel szemben.
Nagyon úgy fest, hogy a Leverkusen és Roger Schmidt számára is a Bajnokok Ligája jelenti az egyetlen megmaradt menekülési útvonalat, azaz a lehetőséget arra, hogy kihozzanak valami szépet ebből a várakozáson aluli szezonból.
Ha áttérünk az Atlético Madridra, egészen hasonló összképet láthatunk, a különbség csupán annyi, hogy nem annyira drasztikus mélységekben leledzik a spanyol gárda, mint német kollégája.
Az utóbbi néhány évben megszokhattuk, hogy az Atlético Madrid immár felnőtt a két spanyol gigász, a Real Madrid és a Barcelona mellé a hazai bajnokságban, 2014-ben el is orozták a bajnoki címet a két rivális orra elől. Sőt, ennek tetejében még a nemzetközi porondon is több ízben villantott az Atleti, ugyanis 2014-ben és 2016-ban is döntőt vívhatott a BL-ben, ami még akkor is nagy szó, ha hozzávesszük, hogy mindkét finálét elbukta a Simeone-csapat.
A legrangosabb európai kupasorozatban idén is összejött a szép menetelés, hiszen hat csoportmeccséből ötöt megnyert az Atlético, és meg is nyerte a kvartettet, ugyanakkor a spanyol bajnokságban (La Liga) semmi sem úgy alakul, ahogy azt eltervezték Madrid piros-fehér részén.
Carrasco győztes gólja a Bayern ellen (fotó: Goal)
Pedig jól indult a dolog. Az első két fordulóban beragadtak kicsit a „matracosok”, hazai iksz következett az újonc Alavés ellen, majd idegenbeli a szintén frissen feljutó Leganés ellen, de még mielőtt bárki is kongatni kezdte volna a vészharangokat Madrid város főterén, szárnyra kaptak a piros-fehér-kékek, és rátaláltak a helyes útra: a Celta Vigót már 4-0-ra gyalulta le idegenben az Atlético, Antoine Griezmann nagy napja volt az, hiszen duplázni tudott a fővárosiak megbecsült francia sztárja, és jó teljesítményét meg is őrizte a szezon további szakaszára. Gólzáporos győzelmeket aratott ekkor a csapat, ötöt kapott a Gijón, hetet(!) a Granada. Ráadásul a rangadókon is remekül szerepeltek Simeone fiai, Barcelonából egy ponttal távoztak, a Bajnokok Ligája csoportkörében pedig odahaza verték el a Bayern Münchent, amellyel már akkor nagy lépést tettek a kvartett megnyerése felé.
A törés alighanem három részben következett el. Az első pofont a Jorge Sampaoli vezette Sevilla adta, amely 1-0-ra legyőzte az Atléticót, és elvette veretlenségét a bajnokságban, majd nem sokkal később újabb két vereség következett: a Sociedad ellen idegenben maradtak alul Griezmannék, majd a szezon legnagyobb arányú betlijét produkálták a madridi városi derbin, ahol a Real Madrid Cristiano Ronaldo mesterhármasával nyert a Vicente Calderónban.
Azóta szemmel láthatóan nem ugyanaz a csapat az Atlético, még akkor se, ha végül megszerezték a csoportelsőséget a BL-ben, és a bajnokságban is BL-indulást jelentő helyen evickélnek. A bajnoki címért folyó küzdelemből ugyanis gyakorlatilag kiszálltak, elszenvedtek többek közt egy 3-0-s kiütést is a Villarreal otthonában, és ugyan bejutottak a Király-kupa elődöntőjébe, de ott már félig kifelé lógnak a Simeone-srácok, ugyanis a Barcelona 2-1-re nyert a párharc odavágóján Madridban.
Ami a Schmidt-féle Leverkusenre igaz, helytálló megállapítás az Atlético Madrid esetében is: könnyen lehet, hogy az egyetlen sorozat, amelyben még dobbanthat a tavalyi BL-döntős, az épp a Bajnokok Ligája. És ez az, amitől igazi élet-halál harc kerekedhet a németek és a spanyolok egymásnak rohanásából.
Első pillantásra alighanem jóval többen kiáltanák ki esélyesnek az Atlético Madridot, mint Roger Schmidt Leverkusenjét. Ezzel talán nem is tévedne nagyot az egyszeri futballszerető, de ha a dolgok mögé nézünk, talán valamivel árnyaltabb az összkép.
A Leverkusenről kevés jót lehet elmondani az idei szezonban, egy valamit azonban biztosan: a rangadókra azért igyekezett összekapni magát a fekete mezes alakulat, és ez többé kevésbé sikerült is. A bajnokságban nyerni tudtak a Dortmund ellen, idegenben kényszerítették térdre a Schalkét, helytálltak a Bayern otthonában és csak 2-1-re kaptak ki, továbbá 3-1 arányban felülmúlták Dárdai Pál erőn felül teljesítő Hertháját. A Bajnokok Ligájában veretlenül meneteltek tovább a csoportból, és ez még akkor is jól hangzik, ha tudjuk, hat meccséből négyszer is ikszelt a Bayer. Viszont a maradék két győzelmet a Tottenham – Monaco kettős ellen aratta, ráadásul az angol gárdát még igazi élet-halál harc közepette fektette két vállra idegenben a Schmidt-csapat, akkor Kampl volt a gyógyszergyáriak nyerőembere. A Monacót már tét nélküli meccsen agyabugyálták el a németek, mondjuk alaposan megterhelték a hercegségiek hálóját, 3-0-ra nyertek ugyanis.
Kampl továbbjuttatja a Leverkusent a Tottenham ellen (fotó: Reuters)
Mindezek alapján feltehetnénk a kérdést, ugyan mi tartaná vissza attól a Leverkusent, hogy az Atlético ellen is odategye magát tudván, ez az utolsó nagy dobás lehetősége az idény során? Nos, közbeszólhatnak a hiányzók. Viszonylag friss hír ugyanis a Leverkusennel kapcsolatban, hogy az együttes egyik alapemberét, Hakan Calhanoglut négy hónapra eltiltották (az esetről és az okokról IDE kattintva bővebben olvashattok), és ez hatalmas érvágás lehet a német csapatnak. Ráadásul ágyéksérüléssel bajlódik a 04 gólzsákja, a mexikói Javier „Chicharito” Hernández is, felépülése egyelőre várat magára. Nélküle bizonyosan nehezebb dolga lenne a Leverkusennek, főleg ha azt nézzük, hogy ha valaki, akkor Chicharito pontosan tudja, hogyan kell gólt szerezni az Atlético ellen, mivel 2015-ben épp az ő góljának köszönhetően ejtette ki a Real Madrid Diego Simeone alakulatát.
Továbbá az is mostani fejlemény, hogy a gyógyszergyáriak csapatkapitánya, Ömer Toprak immár kifelé nézeget a klubházból, ugyanis nemrégiben hivatalossá vált, hogy a török védő Dortmundban folytatja karrierjét 2017 nyarától kezdődően.
Az Atlético Madrid ellenben tőle szokatlan módon pont a rangadókon teljesít alul, és ez még nagyon sokat jelenthet. A szezon elején még összejött két szép eredmény a Barca és a Bayern München ellen, ám azóta kikaptak a Sevillától, a Villarrealtól, a Sociedadtól, a Real Madridtól, a Bayern Münchentől és a Barcelonától is. Ráadásul ezeken a meccseken mindössze egy gólt tudtak bevakarni összesen, ami pocsék adat, és épp azért igen szembeötlő, mert amióta Diego Simeone a madridiak vezetőedzője, épp a kiélezett csaták során szokta megvillantani oroszlánkarmait a brigád. Azonban idén eléggé ereszt a matrac, és ez csepegtethet némi reményt a Leverkusenért szorítók szívébe.
Ha az együttes kulcsembereit vesszük alapul, többeknél is igen jelentős formavesztés figyelhető meg. Az egyik leglátványosabb visszaesést talán Yannick Carrasco produkálja, aki az ősz folyamán még a Bayern elleni BL-csoportmeccset is eldöntötte, mostanra azonban árnyéka tavalyi önmagának. De a nyári igazolás, a 30 millió euróért megszerzett Kevin Gameiro se termeli futószalagon a gólokat, a Diego Godín vezette védelem se teljesít reteszként, Jan Oblak kapus kidőlt egészen márciusig, és ezen kívül is sok az erősen közepes teljesítmény a madridiak háza táján.
Griezmann, az Atlético sztárja (fotó: Telegraph)
Az egyetlen játékos, aki többé-kevésbé mindig hozza magát, Antoine Griezmann. A 25 éves francia támadó az idei házi gólkirály, a ligában 8 gólos, a BL-ben 3, a Király-kupában pedig ő tartotta életben az Atlético reményeit akkor, amikor gólt fejelt a Barca hálójába az elődöntős párharc során. Diego Simeone nem átallott megfogalmazni egy olyan kijelentést, mely szerint az Atlético jelenleg Griezmann mindenkori teljesítményétől függ. Felmerül a kérdés: mire lenne képes a madridi csapata, ha kidőlne a francia?
Amennyiben Chicharitót nem drótozzák össze a Leverkusennél, alighanem komoly felelősség hárul majd az együttes ifjú támadójára, Julian Brandtra, továbbá a két Kevinre, Vollandra és Kamplra. Nélkülük aligha működhet a Roger Schmidt által olyannyira szeretett 4-4-2-es formáció, amely egyébként a párharc egyik pikantériáját is adja, ugyanis mindkét edző előszeretettel alkalmazza ezt a hadrendet, továbbá szeretnek reaktív futballal előrukkolni, amelyhez a 4-4-2-es felállás abszolút alkalmas.
Ha komplex módon nézzük a párharcot, a ’favorit’ jelzőt mindent egybevéve odabiggyeszthetjük az Atlético Madrid neve mellé. De látni kell, hogy egyik csapat se éli legszebb napjait, ilyenkor pedig mindig ott lóg a levegőben, hogy váratlan eredmények is kikerekedhetnek a két összecsapásból. A legfőbb kérdés: melyik együttes képes megrázni magát, felülemelkedni az idei kudarcokon, és mindent egy lapra feltéve kibombázni a másikat a Bajnokok Ligájából? Melyik csapat lesz elszántabb, melyik hiszi el jobban, hogy nemzetközi porondon még igenis lehet keresnivalója?
Örök igazság, hogy a világon kevés dolog veszélyesebb a sebzett vadnál. Márpedig két sebzett vad találkozik egymással a Leverkusen – Atlético párharc során…
Ugye, hogy van itt érdekesség?
Esélylatolgató sorozatunk következő fejezetében a Manchester City és az AS Monaco párharcával jövünk majd.
Szerző: Draskovics Tamás