2017. február 14-én továbbrobog a Bajnokok Ligája (BL), ugyanis megkezdődik az egyenes kieséses szakasz, méghozzá a nyolcaddöntős párharcokkal. Az addig rendelkezésre álló időben végigvesszük a legjobb 16 mezőnyének mind a nyolc párosítását, és megkíséreljük előrevetíteni, mire számíthatunk az oda-visszavágós ütközetek során.
Ismét megbukik németből az Arsenal?
Kiújul-e a Real Madrid egykori olasz fóbiája?
Két felvonásos spanyol edzőpárbaj
Utolsó esély a nagy dobásra?
Öveket becsatolni, a gyorsaság játszik a sebesség ellen!
Ismét egy olyan párosítás bemutatása következik, amely nem tekint vissza különösebb történelmi múltra. Nincsenek egymás ellen lejátszott vérmes kupadöntők, nincsenek óriási gólokról, cselekről, tizenegyesekről, kiállításokról emlékezetes összecsapások. Hogy akkor mégis mi az ami van? Két remek csapat, amely igyekszik felnőni a dicső elődökhöz!
A Benfica manapság már nem az a csapat, amely Bajnokok Ligája-győzelemről álmodozhat, nem tudhat magáénak akkora klasszisokat mint amilyen egykor volt Eusébio, nem tűnik megvalósítható vágyálomnak a piros-fehérek háza táján, hogy a Barcelonához, Real Madridhoz, Paris Saint-Germainhez hasonló megaklubokkal konkuráljon a gárda.
Nem, ezek az idők már elmúltak a regnáló portugál bajnok számára, a klub két BEK-győzelme (a BL elődje) immár a múlt homályába vész. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a Benfica ne lenne az európai topfutball egyik üde színfoltja!
A lisszaboni “Sasok” hazájukban abszolút kiemelkedő gárdának számítanak. Igen, ott a Porto, igen, ott a városi rivális Sporting CP, ugyanakkor 35 bajnoki címével toronymagasan rekorder a Benfica, és az utóbbi három évben meg is szilárdította ezt az egyeduralmat a csapat. Ugyanis az elmúlt három bajnokságot kivétel nélkül bezsebelték a piros-fehérek, hiába szorongatta őket a Porto és a Sporting is, a végén mindannyiszor ők örülhettek.
Az idei szezonban viszont ott tartunk, hogy a Benficának egyáltalán nincs könnyű dolga a címvédést illetően. Ugyan most is a Rui Vitória által irányított “Sasok” vezetik a Primeira Liga küzdelmeit, de a Porto csupán 1 pontos lemaradásban van, és tapad a bajnokra. Egy kupát ugyanakkor már elbukott idén a Benfica, a Ligakupa elődöntőjében ugyanis kikaptak a Moreirense gárdájától (3-1), és a csalódást keltő eredmény miatt búcsúzniuk kellett az elődöntőben. A Portugál Kupában viszont még életben van a fővárosi csapat, az elődöntőbe a Leixoes 6-2-es kiütésével masíroztak be, és az Estoril kiejtése ott sem tűnik vállalhatatlan feladatnak.
Viszont a Benfica nem csak és kizárólag hazai eredmények alapján méricskél, a nemzetközi porondon is megvannak a gárda céljai. Ahogy azt már említettük, ezek a célok rég nem a BL-győzelemről szólnak, ugyanakkor alapelvárás a “Sasoknál”, hogy a futballtavaszt európai viszonylatban is megérje a csapat, és tegye mindezt lehetőleg a rangosabbik sorozatban, azaz a Bajnokok Ligájában.
Rui Vitória (fotó: Planet Benfica)
Idén teljesítették is a célt Rui Vitória fiai, így a klub elnöke, Luís Filipe Vieira elégedett is lehet övéivel. Ráadásul zsinórban másodszor élte meg az egyenes kieséses szakaszt a Benfica, tavaly ugyanis szintén bejutott a nyolcaddöntőbe az együttes, és akkor az orosz Zenit Szentpétervár nem is jelentett akadályt a piros-fehérek számára. A nyolc között pedig tisztességgel helytállt a csapat a Bayern München ellen, nagyon szoros 3-2-es összesítéssel kényszerült csak búcsúzni a portugál bajnok.
A most futó szezonban valószínűleg jóval nehezebb dolga lesz a Benficának, mint tavaly volt a Zenit ellen, hiszen idén egy olyan csapatot sodort eléjük a véletlen, amely képes irgalmatlan tempójú támadófocira, és ha elkapja a fonalat, alig akad párja egész Európában.
Alighanem igen kevesen vannak azok, akik rápillantva a Benfica – Dortmund párosításra nem azt mondanák, hogy a német sárga-feketék a párharc esélyesei. Ezzel szerkesztőségünk is így van, véleményünk szerint a Borussia Dortmund képes elérni egy olyan üzemi hőfokot, amelyet talán nem lesz képes tartani a portugál bajnok, így a Ruhr-vidékiek bejuthatnak a negyeddöntőbe. De nem eszik azért olyan forrón a kását!
Az elmúlt öt esztendőben nagy változásokon ment keresztül a Dortmund, hiszen az egykori BL-győztes (1997-ben győzték le a Juventust, és zsebelték be első, mindmáig utolsó serlegüket a “Darazsak”) igencsak nehéz időszakot élt meg a kétezres évek elején, de az utóbbi pár évben visszakapaszkodott oda, ahová tartozik: Európa nagy csapatai közé. Az újkori sikerkovácsot Jürgen Kloppnak hívták, az extravagáns német menedzser nemcsak két bajnoki címet happolt el a Bayern München orra elől a Bundesligában, hanem BL-döntőbe is eljuttatta övéit 2013-ban. A finálét végül elbukta a nagy rivális müncheniek ellen Klopp gárdája, azonban a Borussia visszakerült az európai futballelitbe, és bár az azt követő években nem kerültek közel a BL-döntőhöz, a sárga-feketék keretében továbbra is izgalmas potenciál szunnyad.
Klopp utolsó szezonja nem sikerült túlságosan fényesre, 2015-ben csupán 7. lett a bajnokságban, így távozott a menedzser, helyét pedig átadta egy másik Mainzból érkező trénernek, az edzői szinten ifjúnak számító Thomas Tuchelnek. Noha a csúcson túl volt már Jürgen Klopp, amikor távozott a Signal Iduna Parkból, a hátrahagyott örökség nem éppen könnyű teher, hiszen kimondva-kimondatlanul mindenki azt várta Tucheltől, hogy igyekezzen az európai labdarúgás krémjében tartani a Dortmundot. A rendkívül tehetséges ifjú menedzser pedig nem is vallott kudarcot.
Tuchel egyáltalán nem akarta feltalálni a spanyol (vagy inkább német..) viaszt, helyette engedte a Dortmundnak azt, ami Klopp alatt a védjegye volt: az attraktív futballt. Viszont tovább is fejlesztette elődje munkáját, talán az a legnagyobb érdeme Tuchelnek, hogy sokrétűbbé, variálhatóbbá tette a csapat játékát. Sokféle formációt képes eredményesen alkalmazni a BVB, és az csak hab a tortán, hogy mindezt egy rendkívül fiatal társasággal teszi (erről később majd bővebben).
A Borussia Dortmund idén meg is mutatta, mire lehet számítani tőlük: megelőzték a címvédő Real Madridot a Bajnokok Ligája F csoportjában, csoportelsőként masíroztak a nyolcaddöntőbe, és bebizonyították, hogy talán nem is annyira titkos esélyesei az idei kiírás megnyerésének.
Tuchel első évében egyébként eljuttatta övéit az Európa-liga negyeddöntőjébe (ahol drámai körülmények között, egy futballtörténelmi 4-3-as meccsen esett csak ki a csapat a Liverpool ellen), továbbá ezüstérmes pozícióban végzett a Bundesligában. A ’97-es csapat nyomdokaiba lépni illetve túlszárnyalni a “kloppi” sikereket azonban nem lesz egyszerű feladat.
A két együttes eléggé eltérő utakon jutott ugyanoda a BL-ben, hiszen a Benfica éppen csak továbbjutott a kvartettjéből, míg a Dortmund veretlenül abszolválta a csoportkört, és meg is nyerte saját négyesének küzdelmeit.
A Benfica a legkevesebb pontot gyűjtő továbbjutó a legjobb 16 mezőnyében, ez pedig nem olyan adat, ami büszkeségre adhat okot Lisszabonban. Rui Vitória csapata mindössze 8 egységet kasszírozott a csoportkör során, kétszer nyert, kétszer ikszelt, kétszer pedig vereséget szenvedett. Pedig ha mindenki a szívére teszi a kezét a piros-fehéreknél, nem mondhatni, hogy az idei kiírás legerősebb kvartettjében kapott volna helyet a portugál bajnok. Rajta kívül ugyanis az olasz Napoli, a török Besiktas és az ukrán Dynamo Kijev kapott helyet a B jelű négyesben, de mint később kiderült, eme csoport veszélyét pont a kiegyenlítettsége adta. A Benfica végül csakis a csoport utolsó helyén végző Dynamo Kijevet tudta két vállra fektetni, őket kétszer is, de a kvartett első helyét megszerző Napolit és az EL-indulást érő helyre befutó Besiktast képtelen volt legyőzni a csapat. Ráadásul a nápolyi égszínkék-fehérek oda-vissza megverték a “Sasokat”, összesen hat gólt kapott csak tőlük a Benfica, ez pedig távolról sem biztató az egyenes kieséses szakaszra nézve. Ráadásul ha az utolsó körben nem kap egy hatost Kijevben a Besiktas, hanem győzni tud, a Benfica most EL-mérkőzésre készülhetne.
Mitroglou – pirosban – küzd a Besiktas ellen (fotó: Mynet Spor)
A Borussia Dortmund ezzel szemben a csoportkör egyik legjobb csapata volt. Nyugodtan kijelenthetjük ezt, hiszen a Tuchel-legénység veretlenül, 4 győzelemmel és 2 döntetlennel abszolválta a küzdelmeket, pedig a sorozat idei címvédője, a Real Madrid is a csoport tagja volt, ráadásul rajtuk kívül a tavalyi portugál ezüstérmes Sporting Lisszabon és a lengyel bajnok Legia Varsó sem mondhatóak kifejezetten gyenge csapatoknak. Ennek ellenére gyakorlatilag tükörsimán ment tovább a Dortmund, a Sporting és a Legia még csak pontot szerezni sem volt képes Aubameyangék ellen, a Real Madriddal pedig kétszer játszott döntetlent a csapat, a Bernabéuban ráadásul két gólos hátrányból sikerült pontot mentenie a német gárdának, és ezzel megszerezni a csoportgyőzelmet.
Az út tehát némileg eltérő, hiszen a portugálok nyögvenyelősen, Tuchelék pedig játszi könnyedséggel meneteltek a 16 közé, de egy dolog közös a két csapatban: sziporkázó támadójátékra és súlyos védelmi betlikre mindketten képesek.
A Borussia Dortmund 21(!) gólt rámolt be ellenfelei hálójába a csoportkör során, ezzel a teljesítménnyel pedig rekordot döntött, hiszen azt megelőzően még egyetlen csapat sem volt képes ennyi gólt termelni. A Legia Varsót kétszer is kivégezték a sárga-feketék, idegenben hatot, hazai pályán nyolcat vágtak a jobb sorsra érdemes lengyeleknek, e produkció láttán pedig talán még azok is elismerően füttyentettek, akik történetesen nem kedvelik a Dortmundot (Schalke-szurkolók esetleg?). De a Real Madrid védelme is megtapasztalhatta, mire képes a “Darazsak” támadóalakzata, hiszen két meccsen négy gólt kaptak a német brancstól, mely közvetve ahhoz is vezetett, hogy végül csupán második lett a kvartettben Zinedine Zidane címvédő együttese. Sőt, hiába a sok lőtt gól, azt se lehetne mondani hogy csupán néhány ember teljesítményének köszönhető a kiemelkedő produkció, hiszen a 21 gól 14 játékos között oszlik meg! Ez pedig igazi csapatmunkát feltételez.
A Benfica esetében nem különösebben kiemelkedő a BL-teljesítmény rúgott gólok számát tekintve, ugyanis 10 gólt szerzett a portugál alakulat. Ez egy jó erős átlagnak tekinthető, akadnak olyan csoportgyőztesek, akik nem érték el ezt a mennyiséget például. A Benfica támadóalakzatának gyilkos tudását inkább hazai porondon láthatjuk, ugyanis a portugál élvonalban toronymagasan a piros-fehéreké a legtöbb rúgott gól, a cikk keletkezésének pillanatában 44 találat díszeleg a Benfica neve mellett, és ehhez csupán 20 fordulóra volt szüksége Rui Vitória fiainak, tehát több mint két gólos a meccsenkénti gólátlaga a csapatnak. Kérdés persze, ebből a teljesítményből át tudnak-e valamit menteni a nemzetközi megmérettetésre is?
Nem ennyire dicsérhető a két csapat hátsó alakzata. A Borussia Dortmund rengeteg rúgott góljával Rajnát lehetne rekeszteni, de emellett kapott 9 gólt is a csoportkör során, ami azonban kifejezetten soknak mondható egy olyan csapat esetében, amely amúgy továbbmasírozott a saját gruppjából. A 9 gólból négyet a Realtól kaptak Tuchelék, ami éppenséggel vállalható, az viszont már kevésbé, hogy a Signal Iduna Parkban négyszer is betalált a Legia Varsó. Persze az a mérkőzés 8-4-re végződött, tehát simán elbírta a BVB ezt a mennyiséget, de felmerül a kérdés, mi van akkor, ha nem jönnek a gólok? Nos, a német bajnokságban döcög is a szekér, jelen pillanatban ott tartunk, hogy a dortmundiak vért izzadva is csupán negyedikek a ligában, a bajnoki címre gyakorlatilag nem maradt valós esélyük, és leginkább szekérderéknyi döntetlenjük miatt nincsenek előrébb. Egy-két gólra szinte mindenki jó a kontrák ellen nagyon sokszor védtelen Borussiával szemben, és a meccsek kimenetelét gyakran az határozza meg, hogy a támadósor mennyire gólképes. Az viszont piros pontként jegyezhető fel Tuchel neve mellett, hogy a rangadókon képes volt lehúzni a rolót a gárda, legutóbb a Leipzig maradt gólképtelen Dortmundban, de a Bayern sem tudott betalálni ott (mindkétszer 1-0-ra nyert a BVB).
Dortmund – Legia Varsó 8-4 (fotó: SPORTAL)
A Benfica ugyanezt mondhatja el magáról gyakorlatilag. Ha a Dortmund 9 BL-beli kapott góljára azt mondtuk, viszonylag sok, akkor a Benfica 10 beszedett találatára különösen igaz ez. A portugál védelem alakításának mélypontja mindenképpen a Napoli elleni első meccs volt, ahol négyszer is kapitulált a hátsóalakzat, ráadásul 0-3-as előnyt is kiengedtek a kezükből Lindelöfék a Besiktas otthonában, továbbá az utolsó körben hazai környezetben is kaptak kettőt a Napolitól, de amennyiben azon a meccsen Manolo Gabbiadini pontosabb, csúnyább is lehetett volna a vége Vitória csapatának számára. A bajnokságban persze sokkal összeszedettebb a Benfica, 12 kapott gólja abszolút nem sok, sőt 20 forduló alatt impozáns adat. Ugyanakkor rövidzárlatokra képes a lisszaboni védelem, a tabella második felében elhelyezkedő Boavista ellen például három gólt kapott a csapat mindössze 25 perc alatt hazai pályán! Alapvetően az a Benfica egyik problémája, hogy néha olyannyira támadófelfogásban játszanak, hogy az nagyon komoly próbatétel elé állítja a védelmet, és a nemzetközi porondon ez néha ki is ütközik.
Egy dolog biztos: ha a két csapat a rá jellemző attitűdöt hozza a két mérkőzésen, biztosan nem lesz gólínség se Lisszabonban, se Dortmundban.
Korábban említettük már, hogy a Dortmund kerete rendkívül fiatal, és mindezt kiválóan alátámasztja, hogy a csapatban kulcsember lehet a 21 éves Julian Weigl, a 19 esztendős Ousmane Dembélé, illetve rengeteg játéklehetőséghez jut a csupán 18 éves Christian Pulisic és a szintén 19 esztendős Emre Mor is. És akkor még nem is említettük a 23 évével továbbra is fiatalnak számító Matthias Gintert, a csoportkör során gólt szerző ifjoncot, a 18 éves Felix Passlackot vagy a januárban igazolt “új Ibrahimovicot’, Alexander Isakot a maga 17 esztendőjével. Közülük egyértelműen kiemelkedik jelenleg Weigl és Dembélé, akik a Dortmund bármilyen hadrendjében szerepet kapnak. A Tuchel-csapat ugyanis 4-1-4-1-gyel kezdte a szezont, de a Real Madrid ellen például 4-3-3-ban meccselt a Bernabéuban, Thomas Tuchel legújabb agyszüleménye pedig a 3-1-4-2, ahol Weiglre igen fontos szerep hárul közvetlenül a védelem előtt futballozva. A kiismerhetetlenül cselező Dembélé pedig nyári érkezése óta 5 gólt szerzett, de ami igazán elképesztő, az 13 gólpassza!
Persze aligha vállalunk nagyot, ha azt mondjuk, a dortmundi gépezet két legfontosabb láncszeme – támadásban mindenképpen – a Marco Reus, Pierre-Emerick Aubameyang kettős. Az idei szezon hőse eddig elsősorban a gaboni támadó, Aubameyang, aki a bajnokságban 17 meccsen 17 gólnál jár, ezzel természetesen vezeti is a góllövőlistát, míg a BL-ben négy találatot szerzett, ez se csúnya adat. Villámléptű, higanymozgású, gyors és kíméletlen játékos a 27 éves csatár, Reus pedig méltó társa a támadóalakzatban. Már ha egészséges. Ugyanis a szintén 27 éves német támadó középpályás 175 napos sérülésből tért vissza novemberben, néhány kisebbet pedig azóta is benyelt. Ám ha bevethető, ketten együtt Aubameyanggal ilyen támadások levezénylésére képesek akár a Real Madrid ellen is:
Persze Sinji Kagawát, Mario Götzét, André Schürrlét vagy épp Gonzalo Castrót kihagyni a lehetséges kulcsemberek felsorolásából hiba lenne, mindannyian remekül illeszkednek ugyanis Tuchel bármely játékrendszerébe.
A Benficánál talán kevesebb a nagy meccseket eldönteni képes egyéniség, szégyenkeznie mindenesetre így sem kell Rui Vitória csapatának. A bajnokságban Kostas Mitroglou és Pizzi 8-8, Raúl Jiménez és Jonas 5-5 góllal rendelkezik, azaz jól működik a munkamegosztás a “Sasoknál” is. Ráadásul a védelem se veszélytelen a kapu előtt, Lisandro Lópeznek például 3 találata van a ligában. A Bajnokok Ligájában viszont furcsa módon teljesen más játékosok felelősek a Benfica góljaiért: Eduardo Salvio 3, Franco Cervi és Goncalo Guedes 2-2, Nélson Semedo és Ljobomir Fejsa 1-1 találatot jegyez, továbbá a már említett Jiménez talált be egyszer. Az teljesen biztosnak tűnik, hogy a bajnokságban sziporkázó Mitroglou-Pizzi kettősnek is meg kell találnia a góllövőcipőjét, ha a piros-fehérek fel akarják venni a versenyt a Dortmunddal.
Luisao és Lindelöf (fotó: Twitter)
A Benfica védelmében stabil kettősnek számít a Luisao – Victor Lindelöf kettős, közülük jelenleg kiemelkedik a svéd Lindelöf, aki olyan megaklubok érdeklődését is felkeltette az elmúlt időszakban, mint a Manchester United vagy a Barcelona. A mindössze 22 esztendős középhátvédre vélhetően óriási feladat hárul majd a nyolcaddöntő során.
Akárcsak a Benfica kapusára, Edersonra, akit a legfrissebb hírek szerint Pep Guardiola csábítana a Manchester Cityhez. A remek formában lévő kapus kirobbanthatatlan a lisszaboniak kapujából, lábbal is kiváló, és képes bravúrokra. Alighanem ezt a tudását csillogtathatja majd a Borussia ellen is.
Ha a nézőknek szerencséje lesz, ez a párharc az őszinte, technikás futballról is szólhat. Mindkét csapat szeret és mer is futballozni, nem utolsósorban még tud is. Megvan bennük a szükséges kreativitás ahhoz, hogy gondot okozzanak a másik védelmének, tehát nem lenne meglepő, ha mindkét, de legalább az egyik párharcot jó pár gól tarkítaná. Némileg szokatlan felállásokra is felkészülhetnek a taktika szerelmesei, hiszen a Dortmund 3-1-4-2-es felállásáról már volt szó, de a Benfica 4-1-3-2-es formációjáról még nem, márpedig ez szintén látványos, kontrákra és dominanciára is alkalmas hadrend.
Hiába azonban a mindkét oldalon fellelhető potenciál, véleményünk szerint a Borussia Dortmund képes egy szinttel magasabban űzni ezt a sportágat jelen pillanatban, és a nyolcaddöntők egyik legnagyobb meglepetése lenne, ha ebből a párharcból nem a sárga-feketék mennének tovább. Persze az országos közhellyel élve: a labda gömbölyű…
Esélylatolgató rovatunk következő fejezetében a Sevilla és a Leicester City párharcával jövünk majd.
Szerző: Draskovics Tamás