Mint ismert, néhány esztendővel ezelőtt a Juventus is megélt egy nem túl fényes időszakot. Tehát akárcsak az Internazionale vagy éppen az AC Milan, úgy a “zebrák” is átérezhették azt, hogy milyen is, amikor beütnek a negatív dolgok. Nos, azonban a torinói alakulat gyorsan kilábalt ebből a gödörből, és szépen lassacskán a vezetőség újra felépített egy olyan csapatot, amely nemcsak Olaszországban, hanem nemzetközileg is újra versenyképes lehet.
A “sötét” korszak kezdete és vége:
Biztatóan kezdte el a munkát a Juve élén, ám végül bukott trénerként távozott Ciro Ferrera…
Már a 2008/2009-es szezon során is lehetett érezni, hogy a Juventus háza táján nem stimmel valami, ám akkor még odaért a csapat a dobogó második fokára. A következő szezonban viszont megindult a lejtmenet, a kezdet még rendkívül kecsegtető volt, hiszen győzelem a Róma és a Lazio ellen, tehát egy ideig úgy festet, minden rendben. Később olyan együttesek is megtréfálták a “zebrákat”, mint a Chievo vagy éppen a Bari. A Bajnokok Ligája szintén szépen indult a számukra, aztán az utolsó két mérkőzésén hatot kapott a Juve, és mindössze egyet rúgott, igaz az azt megelőző találkozókon is csupán három találatot rámoltak be Chielliniék. Ennek köszönhetően az Európa-ligában folytathatta tovább a klub, ám a Fulham gyorsan véget vetett az ottani szereplésnek, többnyire ugyebár Gera Zoltán villanásainak köszönhetően.
Nagy elvárásokkal érkezett, melyeket nem tudott teljesíteni Delneri…
Nos, a 2010-es esztendőben változások kezdődtek el a Juventusnál. Az elnöki posztot májustól Andrea Agnelli töltötte be, a sportigazgatói posztra Beppe Marotta érkezett a Sampdoriától, míg az újdonsült menedzser az a Luigi Delneri lett, aki az előző idényben szép eredményt ért el a Sampdoria élén. Emellett a játékosok igazolásával sem állt rosszul a torinói alakulat. A szezon folyamán érkezetek feltörekvőben lévő futballisták, ebbe a kategóriába tartozott többek között Fabio Quagliarella vagy éppen Alessandro Matri illetve csatlakoztak a kerethez olyan labdarúgók, akik már sokat megéltek, ide sorolható volt például Luca Toni és Andrea Barzagli is. A legnagyobb fogás viszont az a Milos Krasic volt, akit gyakorlatilag fél Európával összeboronáltak. Az idény során összességében voltak biztató jelek, például ott volt a 13 bajnoki meccsen át tartó veretlenségi sorozat, de az előrelépés nem sikerült. Delneri tehát nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így a szezon végén távozni kényszerült…
Antonio Conte, avagy a hős hadvezér:
Játékosként és edzőként is letette névjegyét a Juventusnál Conte, egy megtört csapatot vezetett újra a csúcsra….
A 2011/2012-es kiírástól Antonio Conte lett a Juventus újdonsült menedzsere, aki játékosként ugyebár megfordult a klubnál, melynek színeiben gyakorlatilag legendává vált. Az ő kinevezése sokaknál félelmet keltett, hiszen Ciro Ferrera személyében már próbálkoztak ezzel az irányvonallal, s nem igazán jött össze. Nos, az átigazolási piac során megint sokat hallatott magáról az “öreg hölgy”, hiszen olyan játékosok érkeztek, mint Andrea Pirlo, Mirko Vucinic, Stephan Lichtsteiner és Arturo Vidal. Ami a legfontosabb volt talán, hogy Conte gyorsan eloszlatta a kételyeket, ráadásul az egész szezonbeli produktumot nézve pedig ámulatba ejtő munkát végzett, hiszen a Juventus bajnok lett, méghozzá veretlenül. A következő két esztendőben szintén letaszíthatatlan volt a trónról a torinói alakulat illetve nemzetközi szinten is megcsillogtatta tudását a klub. Utólag megjegyezve a Conte érában nem volt sokkal erősebb a “zebrák” kerete, mint mostanság az Allegri korszakban, a 2011/2012-es idényben például az AC Milant hasonló képességű játékosok alkották, sőt. Majd később az AS Romának hasonló erősségű kerete volt, de Rudi Garcia tanítványai sem tudtak föléjük kerekedni. Antonio Conte felépített egy rendkívül erős csapatot, edzői filozófiájának, mentalitásának köszönhetően bárkit képest volt feltüzelni. Ha valami negatívumot is akarunk keresni benne, talán az volt, hogy a 3-5-2-es felállásról nem akart lemondani nemzetközi szinten. De három bajnoki címet illetve két Olasz Szuperkupa győzelmet nem kell megmagyarázni. Nem túlzás azt állítani, a Juventus történelmének valaha volt egyik legjobb trénere, és nagyon hajlik afelé, hogy a Chelsea-nél is így emlegessék 1-2 éven belül…
Massimiliano Allegri, avagy a taktikai mester:
Allegri taktikai zsenialitása rendkívül sokat ér, befejezte azt, amit Conte elkezdett…
A Juve szimpatizánsok véleménye vele kapcsolatban is megosztóak voltak. Az egyik fele örült az érkezésének, míg a másik természetesen értelemszerűen nem. Nos, a bemutatkozó idénye után elhallgatott a kritikusabb tábor, hiszen Allegri vezérletével rögtön elnyerte a torinói gárda a bajnokságot, az Olasz Kupát, míg a Bajnokok Ligájában a döntőig menetelt a csapat. A következő szezonban sem nyújtott rosszabb produkciót az együttes, hiszen a bajnoki és az Olasz Kupa címet megvédte, ráadásul az Olasz Szuperkupát is begyűjtötték Buffonék. Nos, jelen állás szerint ez most sem lesz másképpen + valószínűleg a szurkolók ismét reménykedhetnek egy újabb remek szereplésre a Bajnokok Ligájában is. Allegri egyébként jóval több sztárjátékost kapott meg, mint annak idején Conte. Dani Alves, Evra, Mandzukic, Higuaín, Pjanic…. Viszont azt sem szabad elfeledni, hogy vele a Juventus taktikailag jóval magasabb szintre emelkedett, gyakorlatilag egy meccsen több taktikai variációval is képes előrukkolni az együttes, amely egyértelműen a gárda legnagyobb erőssége lett az ő irányításával, emellett befejezte azt a munkát, amit elődje elkezdett felépíteni.
Németh Boldizsár
