Akárcsak a labdarúgó között, úgy természetesen az edzők között is komoly a szakadék. A hétköznapi szurkolók többsége leginkább az olyan trénerek emlékszik vissza az évek múltával, akik rengeteg trófeát nyertek el pályafutásuk során, de igaz ez például a szakmabeliekre is. Nos, legújabb cikksorozatukban szeretnénk rávilágítani arra, hogy az edzői zsenialitás nemcsak a begyűjtött kupák számától függ…
Cikksorozatunk első kiválasztottja nem más lett, mint Francesco Guidolin, aki karrierje folyamán leginkább hazájában, azaz Olaszországban dolgozott, méghozzá gyakorlatilag mindig kis/középcsapatoknál, amelyeket akár a vártnál jobb pozícióba is eltudott vezényelni. Pályafutása során két olyan csapat volt, melyekhez többször is visszatért. No, de mielőtt belevágnánk a közepébe, ugorjunk vissza az időben!
Francesco Guidolin edzői karrierje elején gyakorlatilag minden csapatától egy vagy akár fél év után tovább is állt. Legelső jelentősebb állomáshelyére 1994 nyarán került. Az akkoriban még mindössze 39 esztendős olasz úriember a Vicenza irányítását vehette át, ahol négy éven át dolgozott. Az 1994/1995-ös idényben rögtön felvezette a csapatot a Serie A-ba, az 1996/1997-es kiírás során elhódította legénységével az Olasz Kupát, majd a 1997/1998-as szezonban az elődöntőig meneteltek a KEK-ben. A következő években több együttesnél is ért el szépnek mondható eredményeket, de ennek ellenére egy igazán komolyan sztárcsapatnál sokáig nem kapott lehetőséget. Guidolin 2005 októberében az AS Monaco élére került, ahol azonban csupán a szezon végéig dolgozhatott, a csapatot olyan játékosok erősítették akkoriban, mint Evra, Kapo, Adebayor vagy éppen Maicon. Ezt követően rögtön vissza is tért Olaszországba. A tréner 2006-2008-ig terjedő időszakban háromszor is megjárta a Palermót, majd 2008 nyarán a Parmához került. A nagy múltú csapatot először felvezette a Serie A-ba, majd stabilan bent is tartotta.
Guidolin 2010 nyarán visszatért az Udineséhez, ahol annak idején 1998-1999-ig tevékenykedett. Nos, második ciklusa sokkal jobban sikerült a “kis zebráknál”, sőt talán edzői pályafutásának legszebb éveit az udinei gárdánál töltött el, még annak ellenére is, hogy ennél a klubnál trófeát nem tudott nyerni. A 2010/2011-es idényben a 4., a 2011/2012-es szezonban a 3., míg a 2012/2013-as kiírás során az 5. helyre vezette az Udinesét, utolsó évében pedig az Olasz Kupa elődöntőjéig menetelt a legénysége. Sokan valószínűleg ennél a klubnál ismerték meg Guidolin munkásságát, akire valóban igaz az, hogy edzői zsenialitását nem a kupák számában kell meghatározni, hanem a fantasztikus, elképesztő eredményei alapján….
Németh Boldizsár
