Tetemesre nőtt a Vasas hátránya a bajnoki címért folytatott küzdelemben, miután a Paks egy korai, és két késői góllal felülmúlta az angyalföldieket.
A találkozó előtt a kilencven esztendős Raduly Józsefet köszöntötték. A Vasas legendája, így a legidősebb élő magyar válogatott labdarúgó lett, az egykori kiváló labdarúgó köszöntése volt az egyetlen örömforrás ezen az estén a piros-kék hívek számára. Lehengerlően kezdett a bajnoki címért harcoló Vasas ellen a Paks, amely már a meccs elején bevette Nagy Gergyel kapuját. Michael Oenning a védelemből két alapemberét is nélkülözni kényszerült, hiszen Felix Burmeister és Debreceni András sem állt a német szakember rendelkezésére, így az eredetileg belső védő Korcsmár Zsolt játszott a baloldalon. Vida Máté ezúttal is kimaradt a csapatból, míg a mási oldalon hosszú idő után ismét Báló Tamás pótolta Szabó Jánost, míg elől Hahn János helyett ezúttal Haraszti Zsolt futballozott csatárként, mégsem ő, hanem Lenzsér Bence szerzett vezetést. Egy szögletet követően fél méterről fejelt a középpályás a hálóba, hogy aztán a Vasas magához ragadja a kezdeményezést, de Kleisz kapufára lőtt, a kipattanót Berecz tűzte rá, ezt Molnár védte, végül Saglik lövését a léc hárította. Előtte azonban Remili tekert alig fölé. A gól felrázta az angyalföldieket, akik ezután több nagy lehetőséget is kihasználatlanul hagytak, a legnagyobbat a szünet előtt nem sokkal, amikor is Remili szabadrúgását követően Ristevski csúsztatott, Vaskó pedig hiába fejelt, Molnár szögletre tolta a játékszert. Viszont a lefújás előtt egy remek kontrával majdnem növelte előnyét a tolnai együttes, ám Bartha alig lőtt fölé.
A folytatásra cserélt Oenning, és Ádám Martin helyére Kulcsár Tamást küldte pályára, majd idővel Vida Máté is lehetőséget kapott, így Manjrekar lépett vissza egy sorral. Ezt a negyvenöt percet is jobban kezdte a Paks, ám Bartha lövését fogta Nagy, majd Remili beadását követően Kulcsár lőtt Molnárba. Érezhetően görcsössé vált a piros-kékek játéka, míg a zöld-fehérek igencsak felszabadultan futballoztak, nem is nagyon találta a kontráik ellenszerét a fővárosi alakulat. Így történhetett, hogy Haraszti – kissé kisodródva ugyan, de – helyzetbe tudott kerülni újfent, más kérdés, hogy elgurította a labdát a kapu előtt. Oenning fogta a fejét, miután csapata a sokadik nagy ziccerét sem tudta kihasználni: Saglik ajtó-ablak helyzetben lőtt jócskán fölé, az ellentámadásnál pedig ismét Nagy Gergelynek kellett bravúrral védenie. Aligha így képzelte el a szombat estét a XIII. kerületiek trénere. S ahogyan az lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat. A hajrába lépve Bartha eldöntötte a három pont sorsát. Senki sem támadta a tolnaiak szélsőjét, aki teljesen üresen törhetett kapura, be is fejezte az akciót, és egyben lezárta az összecsapás érdemi részét. A Vasas ezen az estén nem nagyon tudott mit kezdeni adódó helyzeteivel, míg Csertői Aurél tanítványai jó százalékban használták ki lehetőségeiket. Sőt, a ráadás perceiben végleg padlóra kerültek a fővárosiak, miután Hahn János is bevette Nagy Gergely kapuját. Ezzel aztán végleg eldőlt, hogy a Vasas nem lesz bajnok, és a dobogóért is nagy harcot kell vívnia a hátralévő három fordulóban.
Vasas – Paks 0-3 (0-1)
Szusza stadion, vezette: Vad II. István
Gólszerzők: Lenzsér B. (8.), Bartha (83.), Hahn J. (90+2.)
Sárga lapok: Ristevski (30.), Korcsmár (54.) ill.: Gévay (28.), Kulcsár D. (31.)
Kiállítva:
Vasas: Nagy G. – Ristevski, Vaskó, Korcsmár (Vida M., 56.) – Berecz, Manjrekar, Kleisz, Hangya (Pavlov, 77.) – Ádám M. (Kulcsár T., a szünetben), Saglik, Remili
Paks: Molnár P. – Kulcsár D., Gévay, Lenzsér, Báló T. – Papp K. – Szakály D. (Hahn J., 81.), Bertus, Hajdú Á., Bartha (Daru B., 90.) – Haraszti Zs. (Koltai, 76.)
Gavalovits Sándor
