A Bajnokok Ligája selejtezőjének második körében több, mint nehéz feladat várt a Budapest Honvéd együttesére, a magyarok azonban kitettek magukért és emelt fővel távozhattak Izraelből.
Ahogy arról már a beharangozóban szó volt, a Honvédnak csakis tökéletes koncentrációval és egy jól szervezett, gördülékeny védekezéssel lehetett esélye a Beer-Seva otthonában. A kérdés csak az volt, meg tudja-e ezt oldani a budapesti együttes, avagy sem. Nos, összességében pozitív csalódás volt a Honvéd produkciója az izraeli bajnok ellen. Amellett, hogy hátul többnyire jól állták a sarat, a játék többi elemében is méltó ellenfelei voltak a hazai csapatnak. Fejben például félelmetes, mennyire ott tudnak lenni: közel telt ház és megannyi fanatikus szurkoló fogadta őket, de ők – magyar csapattól kissé szokatlan módon – nem kezdtek el pánikolni, hanem koncentráltak és a tét szinte csak pozitív irányba javított a játékukon. A meccs eleje ennek megfelelően kiegyenlített volt. Nagyon lassú volt az indulás, óvatosan kezdtek a felek.
A Beer-Seva nagyon lassan és körülményesen építkezett. Nekik hosszas labdajáratásra volt szükségük ahhoz, hogy helyzeteket alakítsanak ki és a kapu elé tudjanak kerülni bármilyen formában. Amikor például lett volna lehetőségük kontrázni, inkább visszapasszolták a labdát a középhátvédeknek és előröl kezdték a védekezést – finoman szólva nem volt direkt a játékuk. A Honvédnál pontosan erre számítottak és a kigondolt taktika is próbált valamelyest hasznot húzni ebből. Eric van der Meer mester nyilatkozott már arról korábban, hogy szeretne valamelyest nyomást helyezni az ellenfelekre, amire itt tett is kísérletet bőven: följebb tolta valamivel a védekezést és egyfajta késleltetett letámadással próbáltak meg zavart kelteni.
Ez nem egy forradalmi újítás, a Bundesligában például egyes csapatok rendszeresen alkalmazzák: a lényeg, hogy a Honvéd futballistái előre ívelik a labdát, amit a védők könnyen birtokba tudnak venni – ám a második érintés nagy eséllyel már az övék lehet. A védő elfejeli, vagy elpasszolja, de nem talál megjátszható társat a jól helyezkedő magyarok okán és ez könnyen vezethet labdavesztéshez a Honvéd szempontjából jó helyen. Ez a húzás elég sok labdaszerzést eredményezett a Hapoel térfelén, ám igazán nagy zavart így sem tudott okozni, amiért nagy kár. Úgy negyed órával kezdés után aztán az első helyzetek is megjelentek: először Lanzafame járt közel a gólhoz egy veszélyes helyről elvégzett szabadrúgás után, majd elkezdtek jönni az első izraeli próbálkozások is.
Lassú volt a játék. A Beer-Sevának ilyen a stílusa, ez kedvez nekik, de a Honvéd számára is ez volt most a cél, hogy ne menjenek bele semmilyen futóversenybe, hanem osszák be az erejüket és ésszel próbáljanak nyerni. Igazából egyik csapat sem kapkodott, de a sok lesállás is nehezítette a folyamatos játék kialakulását. A Hapoel játékosai nem azt kapták, amit vártak. Néha kissé tanácstalannak tűntek, főleg a középpályán látszott, hogy nem az elképzelésüknek megfelelően alakulnak a dolgok. Ezzel szemben a sárga mezesek sokkal magabiztosabbnak tűntek, talán nem túlzás kijelenteni, hogy az idő nagy részében inkább ők uralták az eseményeket (igaz ez még akkor is, ha jóval kevesebbet volt náluk a labda). Ráadásul bizonyos hullámokban sikerült kimondottan nehéz helyzetbe hozniuk a hazai csapatot – épp ezért is fájó, hogy pont egy ilyen időszak végén került előnybe a Beer-Seva.
Egy ártalmatlannak tűnő szabadrúgásnál sikerült lemaradni az előrehúzódó belső védőről, Vitorról, aki szabadon fejelhetett és Gróf sem tudott már közbeavatkozni. Bosszantó, mert azokban a percekben inkább volt benne egy Honvéd-gól, mintsem egy hazai, de ezen már kár rágódni. Sokkal izgalmasabb téma viszont, hogy van der Meer csapatának onnantól változtatnia kellett, hiszen hátrányban már a Honvédnak kellett kezdeményeznie. A félidő hátralévő részében nem is nézett ki rosszul a kialakuló játék, a Honvéd biztató jeleket mutatott, de a szünet aztán sok mindenen változtatott.
A hazaiak játékának hatásfoka nagyságrendekkel javult és egyértelműen rákészültek a gyors ellentámadásokra is. Ami nem ment nekik az első félidőben, azt vették elő a másodikban – és tették mindezt sikerrel. A Honvéd próbálta már egészen fent zavarba hozni, lassítani a Hapoelt, de a pirosak ezen nem akadtak fönt és vezették az akcióikat egymás után. Egészen az 52, percig kellett várni a lezárásig: Nwakaeme cselezgetett az oldalvonal mellett, majd tette középre a labdát, amit a bent érkező Einbinder pazar mozdulattal továbbított a kapuba. Ami szép, az szép! Igaz ez még akkor is, ha amúgy a magyar védelem itt már több végzetes helyezkedési hibát is elkövetett a kapu előtt, ami nem megengedhető. Gróf nem véletlenül volt mérges, Kamber, Lovric és a többiek bizony kissé elkalandoztak, ami szinte a nemzetközi kupás álmok végét jelentette a csapat számára.
Egyértelműen megfogta a gól a Honvéd játékosait. A Hapoel beszorította őket saját térfelükre és itt már magasan ők irányítottak. Taktikailag és fejben is domináltak, de nem akarták porrá zúzni a magyarokat – az túl sok kockázatot jelentet volna. Annyit adtak bele, amennyit kellett és magabiztosan tették a dolgukat. A Honvédnak az egyetlen reménysugarat az idegenben lőtt gól megszerzése jelentette volna, tehát már csak azért tudtak küzdeni, hogy legalább ennyi reményt életben tartsanak a visszavágóra. Szerencséjükre azonban a hazaiak talán túlságosan is kényelmesre vették a dolgot és fejben mintha már lefutottnak is hitték volna a sikert. Ennek is köszönhető, hogy a Honvéd kapott egy újabb esélyt: a 63. percben Laczkó beadása után Lanzafame fejelt, a labda pedig bement és hirtelen 2-1-re változott az eredmény!
Finoman szólva váratlan volt a gól, de emiatt nekünk nem kell bánkódnunk – bezzeg az ellenfélnek. Korhuték picit össze is zavarodtak, hiszen addig Honvéd gólról nem volt szó. Úgy volt, hogy vége, aztán jött egy csavar és ez nem tetszett nekik. Feszültek voltak és becsúsztak hibák is a részükről, ami nyílttá tette a meccset. A végjátékban mind a két gárdának megvoltak a maga lehetőségei – lehetett volna 3-1, vagy 2-2 is -, de az eredmény végül nem változott. A Honvéd nagyot melózott és emelt fővel mehetnek haza, mert ők megtettek mindent. Persze a helyezkedési hibákat bánhatják, ahogy a Hapoelnél is azt a pár percet, amikor fogható volt a vendég csapat. Az eredmény igazságos, jól tükrözi az erőviszonyokat. Befejezés egy hét múlva, a Honvéd szempontjából egy gólos hátrányból (de egy idegenben szerzett, nagyon fontos találattal).
http://www.dailymotion.com/video/x5tc7u8
http://www.dailymotion.com/video/x5tcbt2
http://www.dailymotion.com/video/x5tcdqc
Hapoel Beer-Seva – Budapest Honvéd 2-1
Helyszín: Toto Turner Stadion (Be’er Sheva); Vezette: Ekberg (Svédország)
Gólszerzők: Vitor (35.), Einbinder (52.), Lanzafame (63.)
Sárga: Tzedek ill. Lovric, Laczkó
Kiállítás:
Hapoel Beer-Seva: Haimov – Korhut, Tzedek, Vitor, Bitton – Einbinder, Ogu, Radi (Ghadi) – Nwakaeme, Sahar (Barda), Melikson (Ohana). Vezetőedző: Bakhar.
Budapest Honvéd: Gróf – Laczkó (Bobál), Baráth, Lovric, Ikenne-King – Pölöskei (Danilo), Kamber, Gazdag – Nagy G., Eppel, Lanzafame. Vezetőedző: van der Meer.