„Emlékszem, ahogy Lengyelországban még gyerekként láttam David Seamant, Thierry Henryt, Dennis Bergkampot és a többieket játszani az Arsenalban. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer lehetőségem lesz ebben a klubban futballozni, amelyiknek kisgyerekként szurkoltam. Amikor 2005-ben az Arsenal megkeresett az egész világ megváltozott körülöttem. Tizenhat éves fiuként kezdtem az Arsenal akadémiáján, abban reménykedve, hogy egyszer majd szerepelhettek a felnőttcsapatban. Esténként Jack Wilshere-rel jártunk futni East Barnetben. Akkor egyáltalán nem sejtettük, hogy pár évvel később megverjük a Barcelonát a Bajnokok Ligájában, hogy én viselem az egyes ő pedig a tízes mezt.
Már tizenegy éve annak, hogy az Arsenal játékosa lettem és sohasem gondoltam, hogy eljön az a nap amikor távozom a klubtól. El nem lehet mondani mennyire hálás vagyok az embereknek, hogy mennyire szerettem ezt a klubot. Ma továbblépek és készen állok egy új kihívásra az életemben és csak a jó emlékeket valamint egy jó adag tapasztalatot viszek magammal. Remélem, hogy azok az idők amikor Bergkamp, Henry, Seamen és mások játszottak visszatérnek az Emiratesbe és az Arsenal ismét megynyeri a PL-t.
Lehet, hogy én már nem vagyok az Arsenal labdarúgója, de képviselni fogom az Arsenal nevet bármerre is járjak a világban és ezt büszkességgel fogom tenni. ”
Most és mindörökké ágyús.
