Gól nélküli döntetlent játszott egy hangulattalan összecsapáson a Videoton és a Partizan csütörtök este. A főszereplők mellett a lapok is foglalkoztak a találkozóval.
„Nehéz volt…”
Mindkét fél a külső körülményeket emelte ki, leginkább a hangulatot hiányolták a vezetőedzők, míg Marko Nikiloc, Danko Lazovic és Marko Scepovic is lelkileg dolgozta fel nehezen, hogy korábbi klubjuk ellen kellett pályára lépniük. A Videoton két támadója a Blic-nek nyilatkozva beszélt a találkozóról, illetve arról, hogyan élték meg szeretett klubjuk elleni csatát. „Nagyon kemény volt számomra a Partizan ellen pályára lépni. Profiként persze mindig az aktuális ellenféllel szemben kell a legjobbat nyújtani, de ez ezúttal különösen nehéz volt – fogalmazott Lazovic, aki kitért arra is, miképpen érezte magát Szasa Iliccsel szemben. – Egyszer már játszottunk egymás ellen egy Feyenoord–Partizan meccsen, de ez most nehezebb volt, katasztrófával ért fel. Nézők nélkül futballozni mindenkinek nagyon unalmas. Sokkal jobb lett volna szurkolók előtt játszani, persze különösen a Partizannak. Ami az eredményt illeti, ötven-ötven százalék esélye van mindkét csapatnak a továbbjutásra.” Lazovic ugyanakkor dicsérte Vladimir Stojkovicsot, hiszen, mint mondta, a Partizan remekül erősített, elég, ha csak a kilencvenharmadik percben bemutatott bravúrját emeljük ki. A másik támadó, Marko Scepovic bordasérülése nem jött rendbe, így csak injekciózva tudta vállalni a játékot, de még a félidő előtt le kellett cserélni. „Elégedettek lehetünk, megvan, amiért jöttünk, nem kaptunk gólt. A visszavágón a magunk javára fordíthatjuk a párharcot – tekintett vissza a csütörtök estére a fehérváriak 44-ese. – Nagyon nehéz a Partizan ellen játszanom, de profik vagyunk, a Videoton fizet minket, mindent meg kell tennünk a csapat sikeréért. Nekem a bordámmal volt problémám. Injekciókkal próbáltam játszani, de nem kaptam levegőt.” Szerinte ugyanakkor gyengült a belgrádi alakulat, miután Leonardo az al-Ahlihoz szerződött. „A Partizan húsz-harminc százalékkal gyengébb, mint az előző szezonban. Eehhez nagyban hozzájárul Leonardo elvesztése is. Ha a Partizan szeretne elérni valamit, sürgősen találnia kell egy hozzá hasonló játékost.”
Nem volt könnyebb Marko Nikolic-nak sem, aki tavaly mindent megnyert a fekete-fehérekkel, amit szerb csapat megnyerhet, így aztán duplán nehéz volt leülni a vendégkispadra. „Rengeteget írtak erről a mérkőzésről amiatt, hogy a Partizan a volt edzője és játékosai ellen lépett pályára, pedig nem először történt ilyen a futballtörténelemben – vezette fel értékelőjét a Videoton trénere. – Aztán a meccs sajnos nem hozta azt a szintet, mint amilyen felfokozott volt a várakozás. Nem vagyok elégedett a játékkal, de nekünk összesen hét hiányzónk volt, hiszen a meccs alatt is elveszítettük sérülés miatt három labdarúgónkat. Ennek ellenére fiatal csapatunknak volt esélye a végén a győzelemre is. Ezzel elégedett vagyok, azonban nyerni szerettem volna.” Ami még bántotta a szerb trénert, hogy nem sikerült gólt szerezni, így az idei szezonban előszőr maradt rúgott gól nélkül a csapat, viszont pozitívum, hogy nem is kapott. „Bár a Partizannál volt többet a labda, nyugodtak és összeszedettek voltunk. A szerencse viszont nem állt mellénk, így nem találtunk a kapuba. Olyan, mintha ezt a meccset le sem játszottuk volna, Felcsúton dől el a továbbjutás. Az esélyünk továbbra is ötven százalék, apró részleteken múlhat, hogy melyik gárda lesz ott a csoportkörben. A mi előnyünk, hogy Magyarországon lesz a találkozó, illetve visszatérnek a hiányzóink. Emiatt biztosan más lesz a második mérkőzés.”
„Kedvező eredmény…”
A szerbek részéről kedvező eredménynek tartják a hazai pályán elért gól nélküli döntetlent, mert így elég egy találat is a Pancho Arénában, hogy megtörjék a Videotont, és továbbjussanak. „Nehéz mérkőzés volt, mindkét gárda zártan védekezett, nagy taktikai csata zajlott a pályán, a gólhelyzetek ellenben hiányoztak. Mindkét fél az ívelt labdákkal próbálkozott, a passzokba rendre hiba csúszott, sok volt a pontatlanság. Nem dőlt el semmi, minden a visszavágón múlik majd. Nem vagyok benne biztos, hogy Felcsúton szebb meccs lesz, szerintem ott is óvatosan futballoznak a csapatok. A párharc első felvonásán egyik együttes sem tudta meglepni a másikat, most pedig még jobban ismerik egymást a játékosok, vagyis a második találkozón nüanszok döntenek a továbbjutásról – fogalmazott Miroslav Djukic, a korábbi kiváló védő. – Nagy nyomás volt a labdarúgóimon, ha hazai pályán gólt kaptunk volna, pokoli nehéz helyzetből várnánk a visszavágót. Így viszont mi vagyunk az a csapat, amelyik jelentős előnyre tesz szert, ha gólt szerez idegenben. Bízom benne, hogy ez némileg felszabadítja a játékosaimat, és kevésbé lesznek görcsösek. Hogy a Videoton tartalékos lett volna? Ez esetben a tartalékos Videoton is nagyon erős. Nem tudom, jövő héten milyen felállásban szerepel ellenfelünk, de nem is különösebben foglalkoztat: azt a tizenegy futballistát kell legyőznünk, aki éppen akkor a pályán lesz.” Egy dologgal ugyanakkor elégedett volt Miroslav Djukic. „A védekezéssel elégedett voltam, zártan és szervezetten játszottunk, egymásért is küzdöttünk. A támadójátékot illetően viszont van bennem hiányérzet, hiába igyekeztem cserékkel hatékonyabbá tenni az akcióinkat, nem jött össze. A jövő hétig összhangba kell hoznunk a kettőt, mert csak akkor lehet esélyünk a továbbjutásra.”
Innen már csak arra kell figyelnie a belgrádiaknak, hogy valahogy egy gólt begyötörjenek az egy hét múlva esedékes visszavágón, miközben az ő kapujuk nem rezeg. Vladimir Stojkovic két nappal a találkozó előtt igazolt a belgrádiakhoz, s rögtön egy nehéz ellenfél ellen kellett bemutatkoznia mindössze két edzés után. „Nagyszerű eredményt értünk el. Fontos, hogy nem kaptunk gólt, mert a nulla-nulla nem ugyanaz, mint az egy-egy, mert a nulla-nulla kivételével az összes döntetlen a vendégcsapat szempontjából jelenthet előnyt a visszavágóra nézve. Pszichésen és fizikailag is nehéz meccs volt számomra, de nem gondolom, hogy a csapattársaimnak köszönetet kellene mondaniuk a védésekért. A következő meccsre kell koncentrálnunk, és bízom benne, hogy szurkolóink támogatásával Magyarországon elérjük a célunkat.”
Gavalovits Sándor
