Ahhoz képest, hogy mennyire mélyponton volt a klub a tragikus átigazolási időszakot követően, óriási meglepetés tőlük ez a bajnoki nyitány. Elsöprő kezdés: három meccs, három győzelem, 9 lőtt és 0 kapott gól. Azt tudtuk, hogy Valverde egy kitűnő edző, de hogy ilyen hamar tud majd eredményeket produkálni, az azért váratlan. Most azt szedtük össze, hogy miként érződik a keze nyoma a csapat játékán, mennyiben más az eddig látott Barcelona az elmúlt években látottaktól.
Kép: Goal.com
Nincs Neymar
A legérzékenyebb veszteség egyértelműen a brazil Neymar elvesztése, aki a nyáron Párizsba költözött, hatalmas űrt hagyva maga után. Kérdéses, hogy egyáltalán lehet-e pótolni őt, ám a helyére szerződtetett Dembele bizonyos funkcióiban egyértelműen az egyik legjobb alternatívának tűnik hosszú távon. Korábban a támadó hármasban egyértelműen Neymar kapta a legtöbb védekező feladatot, csak ritkán kellett neki húznia a csapat szekerét – ám ha úgy alakult a helyzet, akkor rendre jól teljesített.
Ezt nézve Dembele sem fog egyfolytában a kapu előtt hősködni, sokkal fontosabb dolga lesz majd, hogy a helyzetek kialakításában kamatoztassa kivételes gyorsaságát és a gólpasszok terén alkosson maradandót. Ezeken a területeken egyébként amúgy is remekel, ahogy Neymar is – kettejük összehasonlításáról egyébként már írtunk.
Eddig Deulofeu volt a kezdő Suarez és Messi mellett, neki szintén az előkészítéseknél volt fontos szerepe. Ami azonban még érdekesebb, hogy általában a jobb szélen játszatják, de Dembele is ott szerepelt hétvégi debütálásakor. Ez további változásokat sugall.
Visszatér a régi Jordi Alba
A barcelonai drukkerek egyből beleszerettek az alacsony spanyol futballista játékába, miután visszaszerezték a Valenciától. Alba rengeteget mozog, gyors, technikás, valamint a támadásoknál is fontos tényező. Mind a két kapu előtt képes kimagasló teljesítményre, ám az utóbbi 1-2 évben Lucho irányítása alatt megváltoztak a feladatai. Neymar területe volt a balszél, Alba nem kalandozott annyit, inkább a védekező feladatai ellátásával volt elfoglalva.
Ez mostantól megváltozhat. Guillem Balague arról ír elemzésében, hogy Suarez lesz középen és Dembele a jobboldalon, ezáltal Jordi Alba kapja majd a meló nagy részét a pálya baloldalán. Talán ezt ő sem bánja.
Összegezve tehát, balról Alba építkezik, jobbról Dembele (kiegészítve persze Semedóval), középen pedig Luis Suarez várja a labdákat, Messivel kiegészülve.
Kép: Goal.com
Messi a régi helyén, egy új középpályával
Annak idején forradalmi újítás volt Guardiolától, amikor Messit a pálya közepére vezényelte, a középcsatárt pedig a balszélen próbálgatta (2009. májusa, a Real Madrid ellen Eto’o val). Az argentin azóta sokkal átfogóbb szerepet tölt be, Luiz Enrique idejében többnyire inkább volt szervező középpályás, mint klasszikus támadó.
Ernesto Valverde is szabad kezet ad neki, ám az eddig látottakból kiindulva úgy tűnik, Messi kap akkora támogatást a középpályáról, hogy ismét csak a védelmek feltörésével kelljen törődnie ott elöl. Ehhez kell egy Busquets-Rakitic kettős, akik a védekező feladatokat szinte maradéktalanul ellátják, illetve mondjuk egy Iniesta, aki kreativitásban ki tudja egészíteni Messit. Az argentin így többnyire Suarez mögött szerepel, a Marca elemzése szerint amolyan “hamis kilences” pozícióban – sokkal közelebb a kapuhoz, ami a góltermésén is erősen érződhet majd.
A középpályán viszont nagy a létszám és hatalmas a választék: nagyon könnyen formálható és sokoldalú lehet így a Barcelona, hiszen rengeteg, különböző karakterű ember bevethető azon a területen (Denis Suarez, Paulinho, Andre Gomes, Sergi Roberto, Rafinha). Arról nem is szólva, hogy eddig próbáltak már az ellenfelek térfelén labdákhoz jutni, letámadni – ezáltal a labda sokat jár majd a középpályán, ami Iniesta adottságainak kedvezhet, de mások is profitálhatnak belőle.
A legfőbb változás röviden megfogalmazva tehát az lehet majd idén, hogy a Barcelona sokkal inkább próbálja majd kihasználni az erősségeit és azokra alapozva építi fel a taktikáját. A kapu előtt halálos Messire; a halálosan gyors és cseles szélsőikre; vagy a hatékonyságban verhetetlen Busquetsékre.
Lássuk, a problémákat
A legfontosabb, amit ki kell emelni, az az ellenfelek erőssége. Tavaly a Real Madrid menetelésének elején sem győztük hangsúlyozni, hogy a spanyol kis- és középcsapatok elleni eredmények csalókák. A valós erőviszonyok felől majd csak a rangadók után tudunk meg többet. Akkor tudjuk majd jobban megmondani, mennyire is erős ez a Barca, mikre lehetnek képesek (mondjuk ma este a Juventus ellen).
Épp ezért sincs sok értelme a védelemről beszélni, ami amúgy eddig jól állta a sarat. Az még a Barcelonánál sem gyakori, hogy az első három forduló után kapott gól nélkül álljanak, de ha a Real elleni Szuperkupából indulunk ki, akkor láthatjuk, hogy közel sem olyan hibátlan még az a rendszer, mint amilyen lehetne.
Végül pedig ejtsünk még egy szót a csapat legnagyobb erősségéről ami idővel az egyik legnagyobb hátránya is lehet majd: Lionel Messi az idei 10, hivatalos meccsen szerzett Barca-gólból 6-ot vállalt. Félő, hogy a tehermentesítés ellenére is túlságosan Messi-függő lesz a csapat támadójátéka, bár erről is kicsit korai még messzemenő következtetéseket levonni.
Izgalmas időszak elé néz a Barcelona Valverde irányításával.
