Kivívta a tiszteletet, már BL-t közvetít a fiatal kommentátor – interjú
Az M4 Sport indulása nem rég sok fiatal riporter előtt nyitott ki új kapukat és adott számukra esélyt, hogy kipróbálhassák magukat akár éles körülmények között is. Ezek közé a szerencsések közé tartozik Lukács Viktor is, aki még a riporteriskola elvégzése előtt került az akkor induló csatornához és karrierje hamar beindult. Ma már a legtermészetesebb dolog, ha egy közvetítésben, vagy magazinműsorban az ő hangját halljuk, gyakorlatilag egyenrangú partnere ő az M4 jól bejáratott neveinek. De hogy mégis hogy jutott el idáig, mivel jár a munkája és mégis miként került ki Sevillába BL-t közvetíteni alig pár hónapos rutinnal? Azt most ő mondja el. Lukács Viktorral beszélgettünk.
Lukács Viktor élete első élő közvetítése előtt, egy honvédos ifjúsági tornán. / Kép: Lukács Viktor.
Nem, valóban. Ez volt talán a legszomorúbb mérkőzés ilyen szempontból. Egy félidő után 5-0, teljesen egyértelmű, hogy a szünetben mindenki el fog kapcsolni. Innentől marad az, hogy szigorúan csakis a tényekre támaszkodhatsz, és nem kezdesz el beszélni a meccsel kapcsolatban semmiről. Csak azt mondod, ami épp történik. Talán egy-két érdekességet még meg lehet jegyezni, hogy mi lesz ezután, meg ilyesmi. De nem lehet nagy elemzésekbe belemenni.
Parancsba van adva, hogy nem kezdhettek el elemezni?
Semmi sincs parancsba adva. Mindent úgy csinálok, ahogy én gondolom és nincs is gond.
Az ilyen kényelmetlen szitukra hogy tudsz felkészülni?
Erre nem lehet. Az a lényeg hogy én minden meccsnek ugyanúgy állok hozzá. Mindegy, hogy ez NB II, utánpótlásfoci, vagy Bajnokok Ligája. Megvan a kis bevett szokásom, hogy kiből, mennyit és hogy kell készülni. Van olyan, hogy unalmas a meccs és kellenek plusz sztorik, történetek, hogy színesítsék a közvetítést. De előfordul olyan is, amikor fel van írva 3 oldal információm és a felét sem bírom elmondani.
Magyar bajnokikra köztudottan nehéz felkészülni a kevés adat miatt. Ha lehet erről tudni valamit, te miket használsz?
Mindig elolvasom a Nemzeti Sportot, hiszen lehet olyan információjuk vagy elemzésük, amit nem vettem észre. A Magyar Futball adatbázisát is nagyon sokszor használom, mert próbálok mindig valami extrát találni. Sok az egymás elleni mérkőzés, a múltban kutakodva pedig rá lehet bukkanni érdekes dolgokra: mondjuk 10 éve ez a csapat ennyit rúgott idegenben a másiknak. Próbálok mindig a számok mögé nézni egy kicsit. Volt mondjuk egy 6-0-ás mérkőzés 5 évvel ezelőtt és megnézem, hogy az akkori kezdőkhöz képes mennyit változott a két keret.
Itt már rutinból megy. / Kép: Lukács Viktor.
Nem rég óta dolgozol az M4-nél. Ilyen rövid idő alatt hány közvetítésig jutottál:
Két és fél éve vagyok itt, amióta elindult a csatorna. Tavaly augusztusban volt az első közvetítésem – egy Honvéd utánpótlástorna. Tavaly a 33 fordulóból 25-ben közvetítettem – hol élőben, hol nem. NB II, minifoci Eb, futsal, strandfoci, alpesi sí, EYOF, de az első számú dolog még mindig a labdarúgás. Két élő BL-meccsen voltam eddig. NB I-ből, NB II-ből bőven 50 fölött járok.
Milyen volt, amikor az M4 Sporthoz kerültél?
Nagyon könnyen ment minden. Szerencse, hogy egy nagyobb bagázzsal kerültem be, voltunk vagy 10-en gyakornokok, nagyjából egykorúak – így könnyebb volt fölvenni a ritmust. Magyarországon ha a sportcsatornákat nézzük, ennél jobb helyen most nem lehetnék.
Hogy veszed észre, most már megvan a tekintélyed?
Meg. Szerencsére nagyon gyorsan sok mindent sikerült elérnem – nyilván ehhez kellett is sok minden. Kellett szerencse, hogy olyan főnökeim legyenek, akik megbíztak bennem és azt mondták, hogy talán nem rezelek be, ha kapok egy nagyobb feladatot. Úgy érzem, sikerült elfogadtatnom magamat.
Ha jól emlékszem Faragó Richardnak volt egy bakija még kezdőként, amikor egy esti műsorban “jóreggelttel” köszönt be (itt visszanézhető 0:27-től). Azt mondta, csak ezután vették őt igazán komolyan. Neked volt már hasonló bakid?
Őrületes bakira nem emlékszem. Olyanok még mindig vannak, hogy beledadogok a mondandómba, ha gyorsan akarok mondani valamit. Előfordul, hogy nem találom el annak a nevét, aki ténylegesen fejelt. De nagy bakim eddig nem volt.
Van mentorod? Mondjuk egy olyan az idősebb kommentátorok közül, aki többet foglalkozik veled?
Talán meglepő, de nincs. Mindemellett bármikor odamehetnék Pistihez, Jenőhöz, Dávidhoz, szívesen és sokat segítenének. Valahogy én mégis inkább a magam útját szerettem volna járni. Nem mentem oda kérdezősködni, hanem volt egy elképzelésem, hogyan kéne ezt csinálni, hogy kéne ezt közvetíteni, mire kellene figyelnem. Ha elakadok, akkor bárki segít, de ez nemcsak a kommentátorokra igaz a csatornánál, hanem az összes kollégámra.
A Komlósi Oktatási Stúdióból kerültél oda az M4-hez (annak idején ott végzett többek között Hajdú B. István, Faragó Richard és Méhes Gábor is). Mindenkinek megvan a maga sztorija arról, hogyan került oda. A tiéd hogy hangzik?
Nagyon régóta kommentátor akartam lenni. Eleinte egy kommunikáció szakos egyetemben gondolkodtam, de nem jött össze. Utána keresgéltem, hogy milyen más opciók vannak még és ekkor akadtam rá a KOS-ra.
Amikor Dunaszerdahelyről kell közvetíteni… / Kép: Lukács Viktor.
Van példaképed?
Nem mondanám, hogy konkrét példaképem van. Azt mondom, hogy Hajdú B. Pisti elképesztő. Minden amit elért, ahogy le tud reagálni helyzeteket, meg ahogy felépítette magát, az példaértékű. A mai napig elképesztően sokat dolgozik. Szerencsére kiváló kollégáim vannak, akiktől sokat lehet tanulni.
Te most leginkább kommentátorként tűnsz fel. A képernyőzéssel mi a helyzet?
Néha azért feltűnök ott is, de nagyon ritkán. Csak híradózásról van szó, nem műsort vezetek. Nyilván megvan a maga bája a műsorvezetésnek is, de most a kommentálásra koncentrálok.
Még a pályád elején vagy, miben szeretnél főleg fejlődni?
Sok mindenben fejlődnöm kell. Elsősorban a szókincsemet kell bővítenem. Amikor visszanézem a teljes meccseimet, azt hallom, hogy egy sokszor ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal írok le egy helyzetet. Ezt nem feltétlenül szúrja ki mindenki és nem is egy orbitális hiba, de ezen dolgoznom kell.
Mennyit szoktál felkészülni egy meccsre és általában hányszor közvetítesz egy héten?
Ez teljesen változó. Vannak olyan hetek, amikor csak három napot dolgozom, máskor pedig egy héten öt meccset közvetítek. Egy NB I-es meccsre már nem kell olyan sokat, 3-4 órát. Egy Bajnokok Ligájához viszont sokkal több kell. Arra napokat készülök, de a többi feladatra is úgy átlagban 4 és 12 óra közötti időt kell számolni.
Tudom hogy rossz kérdés, de felteszem: Milyen érzés BL-t közvetíteni?
Érdekes, mert meccs közben semmivel nem másabb, mint egy Gyirmót-Budaörs másodosztályú bajnoki, hiszen akkor nem erre figyel az ember. Én teljesen ki tudom azt zárni, hogy éppen egy 60 000-es stadionban vagyok, vagy mondjuk csak 500 néző előtt. Illetve ez így nem teljesen igaz. Mondjuk ha unalom van az NB II-ben és olyan álmoskás a hangulat, vannak ott rajtad kívül 500-an, azt nyilván te sem tudod úgy előadni, hogy a világ legjobb meccse. Viszont ha vesszük a másik oldalt és nézünk egy több tízezres stadiont nagyon sok emberrel, ahol mondjuk szintén rossz a meccs – mert ilyen még ott is előfordul -, akkor azért az ott mégis más. De visszakanyarodva a kérdésre: nagyon jó!
Amikor először kimentem BL-re, nehezen fogtam fel, hogy ennyi idő alatt megkaptam ezt a lehetőséget. Még négy hónapja se voltam kommentátor…
Van neked szakmai bakancslistád?
Van, persze! Az első az mindenféleképpen a BL volt, amit kipipálhatok. Innentől mondjuk azon belül is lehetne boncolgatni, hogy jó lenne eljutni mondjuk a Nou Campba, a Bernabeuba, de egy angol csapat otthonában rendezett találkozóra is nagyon jó lenne eljutni. Futball világbajnokság, olimpia – mint majdnem minden sportriporter-társamnak.
A Ramon Sanchez Pizjuan Stadion a szurkolók érkezése előtt. Az első BL-közvetítés. A Sevilla vendége a Juventus volt. / Kép: Lukács Viktor.
Focin kívül milyen más sportágakkal foglalkoznál még?
Teniszt közvetítettem tavasszal sokat. Nagyon szeretem még a kézilabdát, kacérkodom a gondolattal, hogy azzal is megpróbálkozom majd. Öttusa, vívás. Ezek mozgatják meg most a fantáziámat. És van még egy, amit szintén nagyon szeretnék, mégpedig az atlétikát.
Akik korábban közvetítettek már magyar bajnokikat, utólag elég rossz véleményt formálnak meg róla. Tényleg ennyire lesújtó?
Megmondom őszintén én nem igazán foglalkoztam a magyar bajnoksággal, mielőtt elkezdtem volna benne dolgozni. Nagyjából tisztában voltam az eredményekkel, erőviszonyokkal, de nem néztem túl sokat a meccseket. Meglepődtem azon, hogy nem rossz – vagyis nem annyira, ahogy sokan beállítják. Nyilván fényévekre vagyunk a nyugat-európai bajnokságoktól, de nem is ez a cél. Vannak még rossz meccsek, de az részben azért is van, mert ez egy 12 csapatos bajnokság és láthatjuk, hogy az utolsó is tud a listavezető otthonából pontot elvinni. Épp ezért nem engedhetik meg maguknak – főleg a kis csapatok – hogy ne a védekezéssel foglalkozzanak. Ezért jönnek a kevés gólos meccsek.
/Így hangzott Lukács Viktor közvetítésében a Haladás-Honvéd derbi a hétvégén./
Mik a céljaid rövid és hosszú távon?
Hétről hétre a legjobbat szeretném magamból kihozni a meccseken – legyen akár NBI vagy BL. Most csak hetekben gondolkozom, hiszen nemrég kerültem bele ebbe a közegbe.
Most már van egy rálátásod erre a szakmára, annak a negatív és pozitív oldalára is. Mernéd-e ajánlani ezt másoknak?
Aki tud és akar is sokat dolgozni, azoknak igen. Aki nem szeret éjszakázni, nem szereti, hogy nincs szabad hétvégéje, vagy hogy akár hajnalban be kell mennie, azoknak nem ajánlanám. De aki ezt tényleg szeretetből csinálná és aki minden meccsre úgy megy oda, hogy érdekli és kíváncsi, annak ajánlom. Ez egy jó szakma és tele van olyan dolgokkal, amiből emberileg is sokat lehet profitálni a hétköznapok során.
