Botlottak az éllovasok, gázolt a Diósgyőr, egyre nagyobb bajban a Mezőkövesd, vitatott tizenegyes Felcsúton.
Ismét beszédtémát szolgáltat a honi élvonal, hiszen a Debrecen már a dobogót ostromolja, míg Mezőkövesden edzőkérdés van. Felcsúton ismét a játékvezető került reflektorfénybe, de mi történt a Vasassal?
Bódog Tamás: „Nekünk ma minden összejött, igaz, a Vasasnak is volt lehetősége, de nem sok. Talán kissé langyosan kezdtük a mérkőzést, de utána rendesen belelendültünk. Megérdemelte a csapat, hogy hosszú hetek után újra nyerjünk. Berúgtuk a helyzeteket, amit eddig kihagytunk, mert a mi oldalunkra állt az a kis szerencse, ami eddig hiányzott. És emellett, amikor belelendültünk, sokkal jobbak voltunk a Vasasnál, csak idő kérdése volt, hogy mikor jön ki a csapatból. Ugyanez előfordulhatott volna az elmúlt négy mérkőzés bármelyikén, és akkor nyerünk. Nem ez volt a legjobb meccsünk, elmúlt hetekben játszottunk jobban, amikor veszítettünk. Emberelőnyben lehettünk volna figyelmesebbek, mert az utolsó tíz percben a Vasas többször lőtt kapura, mint mi. Ugrai hetek óta jó formában játszik, amit a válogatottba is át tudott menteni. Húzóember, megmaradt benne az a dinamika, gólveszély, ami eddig is jellemezte. Nem csak neki, hanem a csapatnak is lendületet adott, hogy meghívták a válogatottba. Le a kalappal a játékosok előtt, a hozzáállásuk parádés, és nem minden nap nyer egy csapat 5-0-ra, de mindig van olyan, amit lehet javítani.”
Michael Oenning: „Ha az ember csapata 5-0-ra kikap, akkor nincs más teendő, mint a saját berkeinken belül szépen, nyugodtan megbeszélni a történteket. Az első félidőben nem vétettünk túl sok hibát, jól játszottunk, előre játszottunk, igyekeztünk helyzeteket kialakítani, és abból megszerezni a vezetést. Végül egy eléggé átláthatatlan szituációból kaptunk gólt, ezt vissza kell néznem. Utána túlságosan akartunk egyenlíteni, és ebből fakadóan két olyan kontrába futottunk bele, ahol egy az egy elleni szituáció alakult ki. Ezt követően mondhatni, a mérkőzés el is dőlt. A folytatásban – különös tekintettel arra, hogy harcias mérkőzést játszottunk – igyekeztem megvédeni a saját játékosaimat önmaguktól, nem hiányzott a kiállítás, ezért cseréltem többet. Az egészre végül Kire Ristevski sérülése tett még rá egy lapáttal, amikor már nem tudtunk cserélni. Ez egy olyan nap volt, amikor semmi nem jött össze. Ügyelni kell arra, hogy megfelelően kezeljük ezt a mérkőzést, mert kedden újra pályára lépünk. Voltak olyan elemek az első félidőben, amire lehet építkezni, nem kell félni a közeljövő meccseitől. A Haladás ellen bebizonyítjuk, hogy nem felejtettünk el focizni!”
Horváth Ferenc: „Nagyon büszkék lehetünk erre az eredményre, egy jó csapat ellen szereztünk pontot. Azt bátran kijelenthetem, hogy a második félidőben jobbak is voltunk, pedig a Vidi egy remek gárda. El kellett dönteni a héten, hogy feláldozunk egy bárányt az öltözőben, vagy feláldozzuk az eredményesség oltárán a szép játékot. Utóbbi mellett döntöttünk, de így is voltak lehetőségeink kontrákból. Ezeket nem használtuk ki jól, de ettől függetlenül is büszke vagyok a srácokra, hiszen Magyarország egyik legjobb csapata ellen játszottak jól. Fontos, hogy a játékosok elhitték, hogy a befektetett munkájukkal képesek eredményt elérni. Nem voltak nagy egyéni hibák, javuló tendenciát láttam a csapattól védekezésben és támadásban is. Fontos volt a játékosoknak, hogy legalább egy pontot szereztünk ma.”
Marko Nikolic: „Jól kezdtünk, kontrolláltuk a találkozót, nálunk volt a vezetés, több helyzetet is kidolgoztunk, a kapunk pedig nem igazán forgott veszélyben. Aztán a szünet előtt – miután hosszú ideig nem is próbálkozott lövéssel a hazai csapat – kiegyenlített a Balmazújváros. A második félidőben nagyon szervezett védekezést láthattunk ellenfelünktől, de kontrákból továbbra is veszélyesek voltak, talán még veszélyesebbek is, mint mi. Két-három helyzetből is betalálhattak volna. Elégedetlen vagyok az eredménnyel, ezt elmondtam az öltözőben is. Meg kell találnunk azt a játékot, amellyel sorozatban tudjuk hozni a meccseket. Az különösen bosszantó, hogy jól kezdünk, de a bekapott gól után kicsit elveszítettük a fejünket. Többet vártam ma a csapattól, a Balmazújvárosnak pedig gratulálok! Az első félidőben jól játszottunk, de a hazai kapu előtt nagyjából 10 helyzet hiúsult meg egyéni hibák miatt – ezek a hibák pedig az egy az egy elleni helyzeteknél voltak. Könnyű szituációk voltak pedig, de vagy az utolsó passzba, vagy a döntésbe hiba csúszott. A második félidőben nehezebb dolgunk volt, közelebb védekezett a kapujához a hazai csapat. De nem csak ezektől a szituációktól vártam többet, hanem a pontrúgásokból is. Általában a sarokrúgások, szabadrúgások az erősségeink, ma 10 beadásból nem sikerült egy se, pedig hat jó felépítésű, jól fejelő emberünk várta a labdákat.”
Nebojsa Vignjevic: „Nem volt szép meccs, az első félidőben két csatárral támadtunk, de nem voltunk elég agresszívek, a második játékrészre váltottunk, de nem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket. Az utolsó pillanatokban a paksiaknak is megvolt a lehetőségük a győzelem megszerzésére, így összességében igazságos döntetlen született a 90 percet követően.”
Csertői Aurél: „Maga a mérkőzés nem volt igazán látványos, inkább gyűrték egymást a csapatok. Így kevés lehetőség adódott mindkét oldalon, és inkább pontrúgásokból alakultak ki a veszélyes helyzetek. Reálisnak tartom ezt az eredményt. Tudunk mi ennél jobban is futballozni, de most ezt az Újpest nem engedte. Összességében nem lehetünk elégedetlenek ezzel az egy ponttal.”
Radványi Miklós: „Két részre bontanám a mérkőzést. Az első félidőben, ha rúg a Debrecen három gólt egy szót sem szólhattunk volna. A második félidőben 35 percig uraltuk a játékot, olyan helyzeteink voltak amiket NB1-es játékosoknak be kellene rúgnia, nem tettük meg, ezt a Loki megbüntette. Gratulálok a Debrecennek! Az első meccseken látott alapcsapatból jelenleg sokan hiányoznak, akik meg szezon közben jöttek erőnléti problémákkal küzdenek. Az egészségem fontos dolog, leülök az elnök úrral megbeszélni a továbbiakat. Higgadtan nyugodt fejjel kell eldönteni hogyan tovább!”
Herczeg András: „Úgy vélem, az első félidőben eldönthettük volna a meccset. Sok jó támadást vezettünk a gólon kívül. A második félidőben a hazaiaknak is voltak helyzeteik, de a meccs vége megint a miénk volt. Megérdemelten nyertük meg ezt a meccset. Sok problémával küzdöttünk, Mengolo is négy hét után kezdte el az edzéseket, most Sós Bence is megsérült, de Tőzsér játéka is kérdéses volt. Tudtuk, hogy a Mezőkövesd az életéért játszik, ezért különösen örülök, hogy sikerült nyernünk. A hiányzó “csúcsékek” hiánya miatt más játékot kellett játszanunk ma.”
Pacsi Bálint: „Az eddigi meccsekhez képest most tudtuk az elképzelt futballunkat a legtovább, egészen 75 percig játszani. Az első félidőben a 20. perctől kezdve ült a játékunk, a másodikban pedig mozgósítottuk minden erőnket, nem döntetlenre játszottunk, nyerni akartunk. Ám egy kapitális hiba, rossz kommunikáció miatt gólt kaptunk. Egyelőre a futballfitneszünk 75 percre elegendő, de a döntetlen reálisabb lett volna. Ami Kiss Tamást illeti, folyamatosan építgettük fel, előbb 5, majd 10, aztán 20 percet kapott. Már vártuk tőle a gólt, ha ilyen szorgalmasan, alázatosan dolgozik, szép jövő előtt áll.”
Erik van der Meer: „Az utóbbi öt mérkőzés eredménytelensége miatt nagy nyomás volt rajtunk mind a klub, mind a szurkolók részéről. Sok labdát veszítettünk a saját térfelünkön, amiből az ellenfél rengeteg támadást vezetett, egy ilyen után lőttek egy valóban egy fantasztikus gólt. Ami a büntetőnket illeti, kollégám, Pacsi Bálint a lefújás után elmondta, szerinte nem volt az, én nem láttam jól az esetet. Ha nem volt az, akkor ezúttal szerencsénk volt. Játékosaimnak egyébként végig azt mondtam, játszani kell, és akkor jön majd az eredmény is. Örülök a győzelemnek, köszönöm szurkolóinknak, hogy ilyen távolra is ennyien elkísértek bennünket.”
Pintér Attila: „Nagyon jó mérkőzést láthatott a közönség. Amit elterveztünk, az az első félidőben is ült. A 39. percben kaptunk egy gólt, mindkét csapat győzelemre játszott, így ez benne van. A szünetben cseréltünk, hadrendet is váltottunk, megértették a játékosok, hogy miről szólna a második félidő. Uraltuk a játékot, mertünk futballozni, vissza tudtunk jönni a meccsbe az egyenlítő góllal, és 1-1-nél, ha kicsit higgadtabbak vagyunk, akkor lehet, hogy a győzelmet is meg tudtuk volna szerezni. De ez is jó dolog a Ferencváros ellen, hogy visszajöttünk, gratulálok a srácoknak, nagy erőket mozgósítottak. Sok sikert kívánok a Fradinak. Nem szeretnék a játékvezetéssel foglalkozni, ezt megfogadtam. De támasztani sem szabad a játékost, Otigba pedig nem csak ellökte, hanem meg is rúgta.”
Máté Csaba: „Az elején azt kaptuk, amit vártunk, tudtuk, hogy egy szervezett csapattal állunk szemben, amelyet nem egyszerű feltörni. Mondtuk a játékosoknak, hogy türelmesen járassák a labdát a széleken és az összekötőkben, ezért született meg a gólunk is, amely nagyban meghatározhatta volna a mérkőzést, hiszen egy ilyen helyzetben a másik csapatnak kell kezdeményezni, míg mi egy másik góllal eldönthetjük a találkozót. Erre készültünk, meg is volt rá az esélyünk, ezeket a szituációkat jobban kell kezelnünk. Ez most nem sikerült, volt egy nagy lehetőségünk, ami kimaradt. Ha 2-0 lett volna az állás, nehezebb dolga lett volna a Puskásnak. Volt a mi javunkra olyan, amit úgy éreztünk, hogy lehetne büntető, a hazaiak pedig kaptak egy számunkra véleményes tizenegyest. Azt éreztük az egész mérkőzésen, hogy a játékvezető engedte a test a test elleni játékot, többször is előnyszabályt alkalmazott. Nem érezzük, hogy ebben a szituációban ez faultot ért volna, ennek fényében főleg nem. De ő így döntött, majd ezt kielemzi az, akinek ez a dolga. Egy ponttal megyünk haza, nagy lehetőséget szalasztottunk el, mert a Videoton is botlott. Nem éreztük, hogy veszélyesek lennének, a tizenhatosig se jutott el a Puskás Akadémia, távoli lövéseik voltak. Thomas Doll semmi olyat nem mondott, ami nem fért volna bele, a kulacsot mérgében a földhöz vágta. Ha ezért el kell küldeni a padtól, akkor jogos, hogy elküldték.”
~GS~