A La Liga 10. fordulójában amilyen lassan indult, olyan erősen végződött az első rangadó: az Atletico Madrid otthonába ezúttal a Villarreal látogatott el.
Kép: AS
A megszokott menetrendtől eltérően ma nem rendeztek mérkőzést a spanyol bajnokság szombati játéknapján délután négy óra tájban, tekintettel a hispánok U17-es csapatának korosztályos világbajnoki döntőjére. Ennek következtében a Valencia kora délután lépett pályára és szerzett egy újabb győzelmet; majd jóval később következett csak a sorban az Atletico Madrid és a Villarreal derbije (az U17-es vb-döntőről egyébként itt lehet további infókat szerezni). Ne szépítsük, ez rangadó a javából, ráadásul mind a két csapat viszonylag jó formában van, csak három pont választja el őket a táblázaton (mondjuk az Atleti esetében a jó forma barokkos túlzás azért).
Nem volt elsöprő a kezdés. Ha nem is feltett kezekkel jöttek ki a játékosok, de erősen érződött az első 30 percben, hogy kockáztatni egyik fél sem akar semmit. Az Atletico és a Villarreal egyébként is hírhedt a masszív védelméről, így talán nem is volt annyira meglepő, hogy a két tréner ennyire konzervatív felfogásban indított. Az edzőtanoncok és a taktika szerelmesei tobzódhattak a játék látván, hiszen más szemmel látható izgalmas, értékes dolog nem történt a pályán. Két magabiztosan védekező csapat próbálta meg kisajátítani a pálya közepét, de a kapuk szinte egyáltalán nem forogtak veszélyben.
Aztán rákanyarodtunk az első játékrész hajrájára és hirtelen beindult a meccs. A játékvezető sok mindent elengedett, nem akarta szétfújni a meccset és ezt elég nehezen viselte a Metropolitano közönsége, a játékosokkal együtt. Talán ennek is köszönhető, hogy megélénkült a játék. A vendégek részéről Bakambu kis híján vezetéshez juttatta csapatát, ám miután sikerült zavartalanul kilépnie és eljutnia Oblakig, jött a meglepetés: már javában a szlovén kapust bűvölte, amikor a semmiből egyszer csak megérkezett Savic, aki világraszóló bravúrral, becsúszva oldotta meg a szituációt.
Nem ez volt az utolsó lehetőség. Az Atleti szinte azonnal reagált, ráadásul nekik rögtön több sanszuk is volt a gólszerzésre, ám mindet elpuskázták. Szinte már-már azt hihettük, hogy el vannak átkozva – ajtó-ablak ziccerekben mellé, szinte üres kapus szituációnál sikerült telibe találni egy védőt… Habár ekkor nem nagyon mutatták a közvetítésben, de Simeone valószínűleg idegállapotba került ezeket látva. Nem lesznek megdicsérve az Atleti játékosai, akik egyébként a megszokotthoz képest idén egész szezonban gyengébben termelnek – ez már egy visszatérő probléma.
Kép: AS
A gólok hiányának pótlása volt a feladat a szünet után is, ám szerencsére az alaptempó többnyire megmaradt. A Villarrealnál Calleja mester igyekezett változtatni. Beállt Samu Castillejo és a csapat próbált labdabiztosabb lenni. Többet volt náluk a játékszer és igyekeztek minél többször bejutni a madridiak tizenhatosán belülre – ez mégsem sikerült nekik annyiszor, mint szerették volna. Ezzel szemben a túloldalon megindultak a kontraakciók, amik köztudottan nagyon fekszenek Griezmannéknak.
Néhány figyelmeztető helyzet után aztán nagy nehezen megszületett az első találat is ezen az estén, de megérte várni rá! Egy kontra végén Filipe Luis beívelését Griezmann terelte tovább világklasszis mozdulattal, majd a lábra érkező labdát Correa tökéletesen vette át és a védőjét átverve a kapus füle mellett a rövidbe rakta el a labdát. Szenzációs találat! Correa amúgy is csapata egyik legjobbja volt, de a francia kolléga sem mozgott rosszul – talán csak Gameiro lógott ki elöl a sorból, aki több komoly lehetőséget is elpuskázott, ami számára semmi jót nem jelent a csapatba kerülésért folytatott harcban.
De a meccsnek itt még nem volt vége. A sárga tengeralattjáró magától értetődő módon támadásba lendült és offenzívát indított Oblak kapuja felé. Nyilván nem volt könnyű dolguk, hiszen a Matracosok számítottak rájuk és szűkítették a területeket. Calleja behozta Rukavinát és Cheryshevet, ami egy hadrend-váltással is járt – tényleg mindent beleadott a Villarreal. A sárga mezesek tették a dolgukat becsülettel, energiát nem sajnálva rótták a kilométereket az új madridi stadionban, ám sokáig úgy tűnt, hiába.
Szinte a kezében volt a siker az Atleticónak, nem érződött az átütő erő a vendégek támadásaiban, ami a pontszerzéshez kellett volna. Ám az utolsó 10 percre fordulva hirtelen minden megváltozott: egy szöglet után Carlos Bacca mindössze 5 méterről vette be fejjel a kaput, ami meglepetés volt ám a javából. Godin és a többi védő lemaradtak róla, de akár Oblak is jöhetett volna nyugodt szívvel a kapujából – nem tették, így pedig kezdődhetett minden előröl. Az Atletico megszenvedett a vezetésért, majd egy apró figyelmetlenség miatt fáradozásaik hiábavalónak bizonyultak.
A hajrában már nem változott az eredmény, maradt az 1-1-es döntetlen, ami összességében nézve talán igazságos is. Az Atletico valamivel jobb volt ezen az estén, de nem tudták lezárni a meccset, elszalasztották a nagy lehetőségüket. A Villarreal számára ez egy fontos pont a Wanda Metropolitanóban, Simeone viszont foghatja a fejét, mert innen már lassan csak a tabella harmadik helyét célozgathatják meg idén (persze még mindig nagyon a bajnokság elején járunk).
https://www.youtube.com/watch?v=rnUEbTqBIaY
Atletico Madrid – Villarreal 1-1
Helyszín: Wanda Metropolitano (Madrid), Vezette: Mallenco
Gólszerző: Correa (61.), Bacca (81.)
Sárga lap: – ill. Trigueros, Bakambu, Bacca, Alvaro
Piros lap: –
Atletico Madrid: Oblak – Filipe Luis, Godin, Savic, Juanfran – Saul Niguez, Gabi, Thomas Partey, Correa – Griezmann, Gameiro (Vietto). Vezetőedző: Simeone.
Villarreal: Barbosa – Jaume Costa (Rukavina), Victor Ruiz, Alvaro Gonzalez, Mario Gaspar – Trigueros, Rodrigo Hernandez, Bruno Soriano (Samu Castillejo) – Pablo Fornals (Cheryshev) – Bakambu, Bacca. Vezetőedző: Calleja.
Korábbi mérkőzés:
Alaves – Valencia 1-2
Baranyai Balázs
