Fővárosi derbivel folytatódott a program a spanyol bajnokság 12. fordulójában, ahol a Real Madrid az Atletico új stadionjába látogatott.
Kép: AS
Megrendezték az első madridi derbit a Wanda Metropolitanóban, a játékosok pedig tettek róla, hogy ez valóban egy különleges alkalom legyen. A két fővárosi csapat egyenlő pontszámmal állt a 3-4. helyen a bajnokságban – csak jobb gólkülönbségének köszönhetően állt előrébb a Real, de a listavezető Barcelonához képest mind a kettőnek tetemes volt a hátránya. Éppen ezért égető szüksége volt itt mindegyik csapatnak a győzelemre. Mindegyik oldalon egy-egy helyen volt csak eltérés a legerősebb kezdőhöz képest: a Realnál Keylor Navas helyén Casilla védett; míg az Atletinél a fiatal Lucas Hernandez játszott a védelem baloldalán.
A kezdés talán nem is lehetett volna parádésabb: már a 3. percben ajtó-ablak ziccerbe került egy gyors akció végén Correa, ám az Atletico házi góllövőlistáját vezető csatár csúnyán elpuskázta az ölébe hullott hatalmas lehetőséget. Ez nem minden esetre nem szegte kedvét a hazai csapatnak, amely a kilátogatott több, mint 60 000 néző előtt önkívületben játszott. Tőlük szokatlan módon megragadták a kezdeményezést és próbáltak támadni. Sokat volt náluk a labda és kreatívan szövögették lendületes akcióikat, néha bohócot csinálva a fehér mezes hátvédekből. Idén messze ez volt a legjobb meccse az Atletinek.
A Real óvatosan kezdett, inkább próbálták túlélni valahogy az első 20 percet és csak utána foglalkozni a gólszerzéssel. Szerencséjükre megúszták kapott gól nélkül (nem csak rajtuk múlt), így terveiknek megfelelően közel fél óra elteltével kezdtek szép lassan feljönni. A színvonalra és az iramra egyébként nem lehetett panasz, a két együttes a lehető legjobbat hozta ki a másikból – igaz ez még akkor is, ha a nagy tétre való tekintettel néhány epizód erejéig még az indulatok is elszabadultak, de Fernandez Borbalan nagyjából kézben tudta tartani a dolgokat. Az erőfitogtatás után a Real beerősített a félidő végén, de mind a két oldalon akadtak kisebb-nagyobb lehetőségek. Összességében kiegyenlített játék folyt a pályán.
Kép: AS
Egyértelműen az Matracosok lehettek elégedettebbek, hiszen főleg az ő terveiknek megfelelően alakultak a dolgok. Griezmannék gyorsan és kreatívan vezették akcióikat, a középpályát főleg ők irányították és védekezésben is ügyesek voltak. Talán csak Lucas lógott ki néha, aki még rutintalan és nem sok tapasztalata van ilyen hangulatú meccseken – néha voltak kisebb bizonytalanságai. A túloldalon Kroos és Modric meglepően nehezen boldogult, főleg az első félidőben Thomasék túljártak az eszükön, a helyzetet pedig tovább nehezítette, hogy a széleken sem ment a játék. Marcelo csak addig villogott, amíg hagyták neki, Carvajal pedig nem vállalt sokat, egyáltalán nem nyerte még vissza régi formáját (szívproblémák miatt több meccset is ki kellett hagynia).
A második félidő kicsit a fordítottja volt annak, ami az elsőben történt. A fordulás után a Real kezdett jobban, de fölényüket ők sem tudták góllal nyomatékosítani. Igazából a két védelem erejét jelzi az is, hogy nagyon kevés igazán komoly helyzetet láthattunk ezen az estén, pedig volt szándék és akarat a játékosokban bőven. Ronaldo és Benzema például ezúttal még csak elpuskázott helyzetekig sem nagyon jutottak, erejüket szinte teljes egészében a mezőnymunkára kellett fordítaniuk – bár ott kimondottan hasznosak voltak. Volt egy komoly ellentmondás ebben az egészben. Hiszen habár mind a két csapat rendelkezik jó támadókkal és próbáltak is helyzeteket kialakítani, végeredményben a kapusoknak sok védeni valójuk nem volt. A hajrá kezdetekor egyetlen egy kapura tartó lövést jegyzett a statisztika – a védelmek kitettek magukért.
Az utolsó 15 percre mindent bedobott Simeone, hiszen hazai pályán minden áron nyerni akart: korábban már bejött Carrasco, a végére pedig beállt Torres és Gameiro is – ismét lecserélte Griezmannt, ami egy újabb jelzés a formán kívüli francia felé, hogy kapja össze magát. Alig hogy beálltak, Gameiro azonnal helyzetbe is került, ám a Casilla feje fölött átemelt labdáját Varane ki tudta csúsztatni még a gólvonal előtt. Válaszképpen pár perccel később Cristiano Ronaldo próbálkozott szabadrúgásból, ám Oblak bravúrral hárítani tudott (a lassításból azért látszódott, hogy nem tartott kapura a labda). Nem ez volt CR utolsó helyzete: a rendes játékidő utolsó perceiben volt még egy lövése, ám ezt a védelemnek sikerült blokkolnia. Ezúttal sem lett Ronaldo idei második bajnoki gólja.
Hiába a hihetetlen rohanás és iram a végén, a háló egyik oldalon sem rezdült. Az idei év egyik legjobb meccse volt ez eddig, amire az eredményre pillantva biztosan nem gondolnánk, de így van. Ez az este a bizonyítéka annak, hogy gólok nélkül, kevés helyzettel is lehet élvezetes a játék. Igazságos döntetlen született.
https://www.youtube.com/watch?v=HP7GNaPbOBE
Atletico Madrid – Real Madrid 0-0 (0-0)
Helyszín: Wanda Metropolitano (Madrid); Vezette: Fernandez Borbalan
Gólszerzők:
Sárga lapok: Savic, Saul Niguez, Koke, Juanfran, Lucas, Godin, ill. Carvajal, Nacho
Kiállítás:
Atletico Madrid: Oblak – Lucas Hernandez, Godin, Savic, Juanfran – Koke, Gabi, Thomas Partey (Carrasco), Saul Niguez – Griezmann (Fernando Torres), Correa (Gameiro). Vezetőedző: Simeone.
Real Madrid: Casilla – Marcelo, Sergio Ramos (Nacho), Varane, Carvajal – Kroos, Casemiro, Modric – Isco – Cristiano Ronaldo, Benzema (Asensio). Vezetőedző: Zidane.
Korábbi eredmények:
Girona – Real Sociedad 1-1
Getafe – Alaves 4-1
Leganes – Barcelona 0-3
Sevilla – Celta Vigo 2-1
Baranyai Balázs
