Pocsék esztendőt zárt a magyar válogatott, azt is lehet mondani, hogy az “Éjjel véget ért…!”. A szurkolók elfordultak a csapattól, és mindenki bűnbakokat keresgél. A kapitány Bernd Storck feje lehullott, ám az utód neve hallatán nem éppen lelkesedtek be a szurkolók. A FociClub.hu főszerkesztője Őszi Ádám karakán véleményt fogalmazott meg a felvonultatott tények kapcsán.
Picit ütött, picit kopott, de a miénk…
A magyar élvonal, az NB I, az csak a felszín, a válogatott pedig a jéghegy csúcsa, ám a legnagyobb probléma nem itt, hanem a felszín alatt, az alapban, tehát az utánpótlás nevelésben keresendő. Az a ház összedől, melynek az alapja gyenge, valahogy így van ez a magyar labdarúgással is. Rossz a rendszer, reformot követel, ám a jó ötletek többségében süket fülekbe botlanak. Mindezt pro és kontra nagyon sok irányból meglehetne közelíteni. Meggyőződésem, hogy a magyar futballisták mentálisan sokkal gyengébbek, mint a nyugati elit, sok minden pedig szimplán csak fejben dől el.
Sem Storck, sem pedig az elődjei nem merték Dzsudzsákot a padra tenni
Bernd Storck menesztésével egyet kell, hogy értsek. A kapcsolat valahol megfáradt, a vágány pedig félresiklott. Elképzeléstelen és stílus nélküli játék jellemezte a csapatot, melyből hiányzott a szikra és ezáltal a tűz is. A kapitány nem tudta kellően motiválni a társaságot, kíváncsi lennék arra, hogy milyen volt a kommunikáció. A legnagyobb problémát abban látom, és nem csak Storck regnálása alatt, hogy a mindenkori szövetségi kapitányok nem tudtak posztonkénti versenyhelyzetet teremteni, ezáltal pedig a fix alapemberek elkényelmesedtek. Lásd, Dzsudzsák Balázst senki nem merte padra ültetni, pedig semmivel nem mutatott sokszor többet, mint mások. Amíg az alapemberek nem érzik veszélyben a játékperceiket és nincsen meg az egészséges posztrivalizálás, addig változás sem lesz. Továbbá, ha elmosódik a nemzeti mez tisztelete, amit felfedezni vélek, akkor a folyamat nagyon nehezen fordítható meg. Ez lenne az új szövetségi kapitány feladata. Az alapanyag adott, abból kell főzni ami, van és reális elvárásokat kell támasztani a csapattal szemben. Tudomásul kell venni, hogy a kis nemzetek is tudnak focizni, illetve megtanultak védekezni és ölni a játékot. Az Európa-bajnokság túl magasra tette a fejekben a lécet, a realitás talaja sokkal közelebb van az idén látottakhoz, mint Franciaországhoz. Az akkor és ott egy erőn felüli teljesítmény volt megfűszerezve egy jó adag szerencsével. Viszont az az akarat és lelkesedés, amit akkor láttunk a srácokon az hiányzott idén. Ennek oka van, a feladványt meg kell fejteni.
Csányi Sándor MLSZ elnök és az új kapitány Georges Leekens
Hogy a kapitányváltás hozadéka mi lesz?
Elég érthetetlen az, ami történik, véleményem szerint rossz és elhamarkodott döntést hozott a szövetség, amikor Georges Leekens kezébe adták a stafétabotot. Nem véletlenül mondom azt, hogy a stafétabotot és nem pedig a jövőjét, ugyanis a jövő az a felszín alatti problémákban, az utánpótlás nevelésben rejlik. A kettő dolog között van kapcsolat, de nem említhető egy lapon. Számomra ez a belga szakember ismeretlen volt, amikor meghallottam a kinevezését, akkor kezdtem el ismerkedni szakemberi mivoltával. Noha, az idő dönt és az eredmények majd önmagukért beszélnek, számomra roppant rövid idő alatt az jött le, hogy emellett a 68 esztendős úriember mellett szép lassan a kor és így a labdarúgás változásai is elhaladtak. Előfordulhat, hogy egy olyan ember kezébe adtuk a stafétabotot, aki a modern futball vívmányait már nem tudta és nem is tudja, vagy akarja átvenni. Egy 33 esztendős szakmai múlt húzódik mögötte, ám beszédes adat, hogy a magyar válogatott kispadja lesz pályafutása huszonötödik állomáshelye, ami azt mutatja, hogy hosszú távon sehol nem tudott megragadni, gyakorlatilag évről évre vándorolt egész életében. Ítélkezni nem szeretnék, ki vagyok én ahhoz, ez csak egy szimpla szubjektív vélemény…
Vélemény: Őszi Ádám (FociClub.hu főszerkesztő)
