A mai napon az Aranycsapat legendás kapusára emlékezünk. Napra pontosan 92 esztendővel ezelőtt látta meg a napvilágot Grosics Gyula, vagy becenevén a „Fekete párduc”.
A legendás kifutásairól is híressé vált Grosics Guyla. (kép: alfahir.hu)
Grosics Gyula, mint játékos 15 évesen került igazán közeli kapcsolatba a labdarúgással nem mindennapi módon. 1940-ben a II. világháború miatt a dorogi csapat számára nem állt rendelkezésre kapus a harckészültség miatt, ezzel komoly fejtörést okozva a vezetőknek.
Az akkor még gyerek Grosics aznap istentiszteletre indult, ugyanis tudni illik szülei papnak szánták és ministráns volt a templomban. Az iskola és az egyház mellett azonban sportolt is, természetesen a Dorogi AC utánpótláscsapatában. Ennek köszönhetően sokat járt a sporttelepre, s debütáló napján is megtette ezt az istentisztelet előtt.
És milyen jó, hogy megetette. A dorogi felnőtt csapat tagjai épp azon gondolkoztak, hogy vajon ki lesz a kapus, amikor is Pfluger Dezső az együttes hátvédje meglátta Grosicsot és így szólt. „Ha nincs pap, jó a ministráns is!” A mára igazán elterjedt felkiáltásnak nagyszerű mögöttes tartalma is van. A Dorog elsőszámú kapusát ugyanis Papnak hívták, Grosics meg mint tudjuk ministráns volt a helyi templomban.
Fiatal kora ellenére mégis elvitték az ifjú Grosicsot, aki tökéletesen hozta le a Dorog mérkőzését a kapuban. És innentől kezdve elindult egy gyönyörű sportolói pályafutás, amit mondhatni Pfluger Dezsőnek köszönhetünk.
Felnőtt karrierjét a Dorogi Bányászban kezdte meg Grosics, amely együttessel a szurkolók legnagyobb örömére az élvonalba is feljutottak, valamint Magyar Kupa elődöntőt is játszottak. A Dorog után a MATEOSZ MSE kapuját védte három éven keresztül ahonnan a válogatottba is behívták, majd innen igazolt Magyarország akkori legjobb csapatához a Budapest Honvéd SE-hez. A kispesti együttessel 3-szor lehetett magyar bajnok. Az 1956-os forradalom leverése után a Tatabányai BSC-hez került, ahol egészen a pályafutása végéig játszott.
A nemzeti tizenegyben szintén remek teljesítményt mutatott be. 1948 és 1954 között veretlen volt hazánk válogatottja, melynek Grosics volt a kezdőkapusa minden meccsen. 1952-ben aranyéremmel térhetett haza csapattársaival a Helsinki olimpiáról. Természetesen a londoni 6:3-as találkozón is a pályán volt, mely később az évszázad mérkőzése néven vonult be a történelemkönyvekbe.
A legendás Aranycsapat. (kép: mno.hu)
1954-es svájci vb döntő elvesztését, ahogyan az egész ország, úgy ő is és az Aranycsapat is hatalmas csalódásként élte meg. A mindenki által győzelmet váró mérkőzésen 3:2-es vereség született a németek ellen. A kudarcot tovább tetézte az is, hogy Grosicsot konkrétan bűnbaknak kiáltották ki és egy évre minden sporttevékenységtől is eltiltották. Pótlását nem is sikerült megoldani, így 1956-ban újra magára húzhatta a címeres mezt.
Pályafutása játékosként 1962-ben 394 klub és 86 válogatott mérkőzés után ért véget. Labdarúgó karrierje után edzőként vállalt szerepet többek között Tatabányán, Salgótarjánban, de dolgozott a KSI-nél is valamint Kuvaitban is kapott lehetőséget.
A labdarúgástól való „eltávolodása” után politikai karrierbe kezdett. 1990-ben az MDF tagjaként országgyűlési képviselőként indult a választásokon, de nem került be a parlamentbe, ahogyan később sem. E kudarcok hatására felhagyott a politikával, de megszólalásaival folyamatosan jelezte, hogy érdeklődik a nemzet sorsa iránt.
2008-ban kezdett el betegeskedni a tüdejével, többször is kórházba került, valamint operációra is szükség volt. Ugyanebben az évben a Ferencváros leigazolta a 82 esztendős Grosics Gyulát jelképes céllal, majd március 25-én az angol Sheffield United ellen kezdőként kapott szerepet.
A bizonyos Sheffield United elleni mérkőzés. (kép: tempofradi.hu)
2014. június 13-án hunyt el Budapesten és csatlakozott az Aranycsapat már a mennyben lévő tagjaihoz.
Élete során számtalan egyéni díjazásban is részesült. Többek között Nemzet sportolója, Dorog város díszpolgára, Budapest díszpolgára is lett, valamint MOB olimpiai érdemrendet kitüntetésben is részesült. De ezeken kívül négyszer az Aranylabdára is jelölték és mind a négyszer a legjobb tízbe is bekerült.
Végezetül pedig egy remek idézet a „Fekete párductól”.
“Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért.”
Emléke örökké közöttünk él.
Báló Bence
