Mint az köztudott, a Borussia Dortmund Michy Batshuayival pótolta (ideiglenesen) az Arsenalhoz távozó Pierre-Emerick Aubameyangot. A belga első mérkőzésein úgy robbant be a köztudatba, mint korábban csak nagyon kevesen, azóta azonban már-már bosszantóan pocsék teljesítményt nyújt a pályán. A kérdés adott: melyik Batsman valódi arca?
Batshuayi január 31-én csatlakozott a Borussia Dortmund csapatához a Chelsea-től egy fél éves kölcsönszerződés keretein belül, melyért a sárga-feketék potom másfél millió eurót fizettek. Az üzlet egy win-win szituációnak tűnt akkor, hiszen az angolok egy elégedetlen játékostól szabadultak meg, a Dortmund olcsón biztosította a csatárposztot egy nemzetközileg ismert játékossal, a belga pedig lehetőséget kapott arra, hogy beverekedje magát hazája válogatottjába, és ezzel megváltsa a repülőjegyét az oroszországi világbajnokságra.
A támadó rekordsebességgel lopta be magát a dortmundi szívekbe: első 3 mérkőzésén szerzett 5 góljával és 1 gólpasszával kivívta magának a Sárga Falnál a “Batsman” becenevet (utalva ezzel elődjére, Aubameyangra, aki előszeretettel hasonlította magát a képregényhőshöz). Ezután azonban olyan történt, amire kevesen számítottak: Batshuayi (eddig) zsinórban 5 találkozón maradt gólképtelen, sőt ezen alkalmakkor mindössze kétszer talált kaput, és három ziccert hagyott ki, ami még a legkisebb csapatoknál is okot adna a padra kerülésre…
Nagy valószínűséggel tehát megvan, hogy miért nem bízott a centerben Antonio Conte: bár Batshuayi néhány mérkőzésen valóban világklasszis szintet hoz, és akár vert helyzetből is képes győzelemre vezetni csapatát, egyelőre képtelen ezt a formáját hosszabb távra megtartani. Ezt persze felismerte az olasz zseni már a belga első Chelsea-nél töltött felkészülése során, és ezért próbálta őt a padról behozva “Joker”-nek használni, ami nagyjából be is jött, hiszen Bats gólgyakorisága minden sorozatban 180 perc alatt maradt, ami klasszis mutató. Így persze titokban maradt a csatár inkonzisztens játékmódja is, azonban mint azt Murphy után tudjuk: “A rejtett hibák soha nem maradnak rejtve…”
Írta: Wernigg Márton
