Argentína-Peru 1978: beismerte a bundát az egyik perui játékos
Hiába lengte körül a gyanú szele szinte az első perctől az 1978-as világbajnokságon játszott Argentína-Peru mérkőzést, az elmúlt csaknem 40 évben ennyire konkrét bizonyíték még nem került elő a bunda kapcsán, mint most az egyik pályán lévő perui játékos, José Manuel Velásquez Castillo nyilatkozata…
(forrás: trome)
Mint ismeretes, Argentínának aznap minimum négy góllal kellett megvernie Peru válogatottját, hogy csoportja élén végezzen és ezzel a döntőbe jusson a hazai pályán megrendezett világbajnokságon (akkor még nem volt kiesés szakasz, a két csoportkör után a csoportelsők találkoztak a fináléban – a szerk.). Nos, a küldetés olyan jól sikerült, hogy Kempesék végül 6-0-ra verték a már biztos csoportutolsó Perut.
Íme Velásquez szavai a perui Trome című lapnak adott interjújából: “Minden a tárgyalóasztal mellett dőlt el, a két államelnök, Morales Bermudez (a perui elnök) és Jorge Videla (az argentin elnök) is benne volt. Az elnökök után a két technikai stáb és a játékosok egy csoportja is megegyezett.”
Velásquezt az 51. percben cserélték le, ekkor még mindössze 2-0 volt a mérkőzés állása: “Nagyon fura dolgok történtek, szánalmas volt az egész. Emlékszem, hogy a mérkőzés előtt Videla az amerikai államtitkárral, Harry Kissingerrel együtt meglátogatott minket az öltözőben, ahol sok sikert kívántak és egyben emlékeztettek minket, hogy a két ország mindig is jó viszonyt ápolt egymással. Kendőzött fenyegetésnek hangzott az egész, minthogyha Argentína nem nyerne, elszabadulna a pokol.”
(forrás: repubblica.it)
“A mérkőzés előtti estén a szövetségi kapitányunk bejelentette, hogy nem Quiroga fogja a kapunkat védeni, mivel argentin származású, aztán persze ő kezdett… A játékosok közül, akik aznap pályára léptek, legalább hatan benne voltak az egyezségben. Amikor Gorriti beállt a helyemre, szinte egyből kaptunk négy gólt, túlságosan is nyilvánvaló volt az egész.”
Velásquez mindössze négy társát tudja név szerint megnevezni: “Rodulfo Manzo, Gorriti, Quiroga és Muñante. Eladták a becsületüket. Sőt, rosszabb! Eladták a hazájukat egy maroknyi pénzért, persze ezt soha nem fogják beismerni, de legalább életük végéig magukkal hordozzák ezt a szégyent…”
