A végéhez közeledik a 2018-as U17-es Európa-bajnokság, amelyet Angliában rendeznek. Már a döntő párosítása is megvan, ám a klubszezon hajrája, a BL-döntő és a közelgő világbajnokság miatt nem sok figyelmet kapott ez a torna. Most összeszedtük, hogy mi történt eddig.
2017 ősze óta zajlottak a selejtezők, amik hoztak is néhány meglepetést. Az első selejtezőkörben például Magyarország nemzeti csapata csoportelsőként lépett tovább, megelőzve Hollandiát – vesztett pont nélkül, 9 ponttal. A norvégok csak nagyon nehezen, negyedik legjobb harmadikként tudtak csak továbbmenni – az ő szereplésük a későbbiek során vált igazán érdekessé. A második kör aztán még több érdekességet és drámát tartogatott. Horvátország csoport utolsóként búcsúzott, Lengyelország egy nyerhetőnek tűnő csoportban lett csak harmadik. Az ő teljesítményük azonban még mindig jobban magyarázható, mint Franciaországé: a franciák csoportelsőként futottak neki az elitkörnek és végül Bosznia és Dánia mögött nem sikerült továbbjutniuk – egyedül Ausztriát tudták megelőzni. Hasonlóan nagy kudarc volt sajnos a mienk számára is ez a rész: Magyarország simán továbbjuthatott volna Szlovénia mellett, ám az utolsó mérkőzésen meglepetésre kikaptunk Izraeltől, így kiestünk ebből az amúgy nem különösebben erős csoportból. Ezek után kialakult a legjobb 16 mezőnye, akik most május elején, az Angliában rendezett tornán mérkőztek meg egymással.
Az A-jelű négyesben egyértelműen a házigazda Anglia számított favoritnak. Ők az első meccsükön kicsit rozsdás játékkal Izraelt verték, majd jött az Olaszország elleni rangadó, amit sikerült megfordítaniuk, így az is 2-1-re az övéké lett. Az utolsó körben aztán belefutottak egy váratlan zakóba Svájc ellen, de ettől még biztos volt a továbbjutásuk: 6-6 ponttal Anglia és Olaszország ment tovább.
A B és a C csoport már közel sem tűnt ennyire izgalmasnak. Pláne úgy, hogy Portugália leszerepelt a gyengének találtató és pont nélkül záró Szlovénia mellett, így a két skandináv csapat, Svédország és Norvégia zárt az élen. Utóbbi ugyebár azért is különösen érdekes, mert ahogy arról volt szó, korábban majdnem ottmaradtak a rajtnál. Itt most csak a portugálok ellen nem sikerült nyerniük, de így is veretlenek voltak három meccs után.
Belgiumot nem viselte meg az esélyesség terhe, ők könnyedén hozták a kötelezőt. Kapott gól nélkül, plusz 7-es gólkülönbséggel jelezték: ennél komolyabb kihívásra van szükségük. Sokat elárul a csoportról, hogy Írország zárt másodikként, akiknél már az is kisebb csoda volt, hogy egyáltalán kijutottak. Bosznia és Hercegovina nem alkotott maradandót, ahogy az utolsó Dánia sem.
Végül pedig jöjjön a halálcsoport – hiszen ha sikerült kisorsolni két gyenge kvartettet, kellett lennie egy indokolatlanul erősnek is. Nos, itt Szerbia (!) lett a pofozógép, mellettük pedig Németország esett még ki. Ez a két csapat a B, vagy a C csoportban okkal pályázhatott volna az első helyre is akár, ám számukra itt most véget ért a torna. Hollandia és Spanyolország viszont szépen vette az akadályokat – különösen előbbi tűnt erősnek, Redan vezetésével 2-0-ra verték a spanyolokat is. (A spanyolok pedig 5-1-re a németeket)
A negyeddöntők szoros küzdelmet hoztak. Olaszország egy korai góllal tudta csak felülmúlni Svédországot, Vergani találata után azonban többször is rezgett náluk az a bizonyos léc. Russo kapusnak még büntetőt is kellett fognia, egy másik alkalommal pedig nekik nem volt szerencséjük: egy félpályáról megeresztett mesteri lövés végül csak a kapufán csattant, így az eredmény már nem változott. 1-0-ra nyert Olaszország.
Anglia Norvégia ellen készült túllépni a kezdetleges formán: korábbi meccseiken végig domináltak, ám rengeteg helyzetet elpazaroltak és a védelmük is rendre kihagyott párszor – addig minden meccsükön bekaptak egy gólt. A negyeddöntőben azonban ez utóbbi rossz sorozat megszakadt. Habár korántsem tutott végig támadni és irányítani Anglia, a védelmük állta a sarat és ez volt a kulcs. Duncan korán megszerezte nekik a vezetést, majd az Arsenal csatára Amaechi adta meg a nyomatékot. 2-0-ás, magabiztos angol győzelem a vége.
A kieséses szakasz első vérbeli rangadója hatalmas fordulatot hozott. A mérkőzés elején Spanyolország támadott, Baena pedig már a 8. percben be is tudott találni. Nem sokkal később ismét óriási lehetőséghez jutottak, ám akkor hibáztak – lehet, hogy ez volt számukra a meccslabda. A második félidőben ugyanis feltámadt Belgium és teljesen szétszedte őket. Vertessen góljával előbb az egyenlítést könyvelhették el, majd néhány perccel később már vezettek is. Mpie találata végül győzelmet és továbbjutást ért számukra, 2-1-es sikert arattak.
A legnagyobb drámát Hollandia és Írország összecsapása hozta. Mondjuk az izgalmakra sokat kellett várni – ahogy mondani szokás, a nagy tét rányomta a bélyegét a mutatott játékra. Egy óra játék után aztán beindultak az események: van Gelderen góljára két percen belül válaszolni tudott Parrott, így 1-1-re álltak a csapatok. A rendes játékidőben aztán többször már nem rezdült a háló, így jöhetett a büntetőpárbaj. A narancsmezesek Koorevaar védésével lépéselőnybe kerültek, majd a végén egy érdekes közjáték miatt forrtak az indulatok. Az ír kapust kiállította a játékvezető, a helyére beálló csapattársa pedig már nem tudott menteni. A hollandok 1-1-es eredmény után 5-4-re hozták a tizenegyespárbajt, így ők jutottak tovább.
Az elődöntőkben aztán minden tekintetben borult a papírforma. Az addig talán legjobbnak tűnő angolok ugyanis nem tudtak mit kezdeni Hollandiával. A jó és színvonalas meccs nem hozott gólt, pedig lehetőség akadt mind a két oldalon szép számmal. A döntés végül itt is a büntetőkre maradt, ahol azonban a 6. sorozatban Balogun hibázott. Az Arsenal játékosa nem talált be, így 6-5-tel a hollandok kerültek a döntőbe. Anglia bánhatja, hogy hazai pályán nem tudták a rendes játékidőben dűlőre vinni a dolgot – először maradtak gólképtelenek a tornán.
A másik összecsapáson egyértelműen Belgium volt a favorit, ám a vörösök nagyon csúnyán eltaktikázták magukat. Az első félidőben egymást követték az olasz lehetőségek, a kék mezesek el voltak kényeztetve a folyamatos belga védelmi hibák miatt. Gyabuaa góljával aztán még az első félidőben sikerült is előnybe kerülniük, ami megadta számukra az alaphangot a meccs második felére. Addigra ugyanis Belgium felpörgött. Az 57. percben a csapat gólfelelőse, Vertessen egyenlített ki – ezzel azonban még nem dőlt el semmi. A 71. percben ugyanis Vergani, az olasz gólvágó szerzett egy félelmetesen nagy gólt és lőtte a fináléba a csapatát (Ezzel amúgy Vertessennel holtversenyben 4-4 góllal vezetik a góllövőlistát). Olaszország 2-1-re nyerni tudott.
A döntőben tehát Hollandia és Olaszország csap majd össze vasárnap este 18:15-kor, a Rotheram stadionjában.