Idehaza kevesen ismerik, bevalljuk, eddig számunkra is a magyar futball egyik ismeretlen pontja volt a 16 esztendős Gróz Bálint, aki az Austria Wien akadémiáján pallérozódik lassan két esztendeje. A tehetséges kapuvédő készségesen állt a FociClub.hu rendelkezésére, és lelkesen mesélt eddigi pályafutásáról, valamint Ausztriában szerzett tapasztalatairól.
– Hogy indult a pályafutásod?
– Már az óvodában is csak a labda érdekelt, Várpalotán kezdtem el futballozni. Pár év után a székesfehérvári Főnix Gold FC-hez igazoltam. Két évet töltöttem a csapatnál, és egy szerencsés véletlennek köszönhetően kerültem 12 évesen a Győri ETO nyári focitáborába, ahol felfigyeltek rám, és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem az ETO-ban folytatni.
– Cselek, passzok és gólok, a gyerekek többsége inkább a mezőnyben szeret szaladgálni. Hogyan kerültél a gólvonalra?
– Kezdetben én is csatár voltam, sőt több tornán szereztem gólkirályi címet. Egyszer azonban nem volt kapusunk és én álltam be. Jól ment a védés, megtetszett ez a pozíció. A folytatásban már felváltva szerepeltem, míg nem végleg a gólvonalon maradtam, amit nem is bánok, hiszen nagyon fontos poszt az enyém.
– Az Austria Wien 2016-ban leigazolt, hogyan jöttél képbe az osztrák csapatnál?
– Édesapám egy ideje már Bécsben dolgozott, és 2016 nyarán úgy döntöttek a szüleim, hogy az egész család kiköltözik. A család jó barátja volt az Austria Wien akadémiájának egyik edzője, rajta keresztül kerültem képbe. Hosszabb időn keresztül, majdnem egy hónapon át teszteltek, ami után leigazoltak. Ez nagy szó, ugyanis azóta voltak itt osztrák utánpótlás-válogatott próbajátékosok, de szinte senki nem tudta meggyőzni a szakmai stábot. Viszont a leigazolásom nehézkes volt…
– Ezalatt mit kell érteni?
– Mivel még nem voltam 16 éves ezért egy nemzetközi szabálynak köszönhetően többször is igazolnunk kellett, hogy nem a foci miatt kerültem Ausztriába, hanem azért mert a család eleve Bécsbe tette át a székhelyét. Több mint fél év után érkezett meg az igazolás a FIFA-tól mert többször átvizsgálták az ügyet. Ezeket a szabályokat nagyon szigorúan veszik.
– Hogyan ment a beilleszkedés, milyenek a társak?
– A kezdeti időszak nehéz volt. Mivel eddig angolt tanultam, ezért a németet a nulláról kellett kezdenem. Eleinte ezért többnyire angolul próbáltam kommunikálni mindenkivel. Ennek ellenére az iskolában is, és a csapatban is nagyon jól fogadtak a társak, gyakorlatilag mindenben segítettek. A gimnáziumon kívül külön németórákra jártam, hogy hamarabb beszéljem a nyelvet, segítve ezzel a beilleszkedésemet és a mindennapjaimat. Továbbá érezhető fizikális lemaradásom volt, melyet fél év alatt sikerült ledolgoznom.
Hatalmas védés az U15-ös bécsi derbin
– Mennyivel másabb az Austria Wien, mint a Győi ETO, az osztrák utánpótlásközeg, mint a magyar? Gondolok itt az elvégzett edzésmunkára, a hozzáállásra.
– Teljesen más a kettő, gyakorlatilag egy új miliőbe csöppentem. Itt az embereknek más a mentalitása, például nem kell senkit külön motiválni és könyörögni neki, hogy fusson vagy csinálja rendesen a gyakorlatot. Sokkal többet futnak a játékosok, ezáltal nagyobb is az iram. Ugyanakkor nagy hangsúlyt kap a technikai képzés. Azt is meg kell említeni, hogy sok a már itt született, de külföldi gyökerekkel rendelkező játékos (például nekem is sok szerb és horvát csapattársam van), ami egy új színt visz az osztrák fociba. A fizikai képzésre is nagyon nagy hangsúlyt fektetnek, minden héten legalább kétszer edzőteremben vagyunk. A társak közül sokan még edzések után is maradnak erősíteni, plusz munkát végezni.
– Kerestek-e már a magyar utánpótlás-válogatottaktól?
– Még Győrben futballoztam, amikor bekerültem az U14-es regionális válogatottba. Telkiben voltunk egy összetartáson, a cél a későbbi korosztályos válogatott keretének a kialakítása volt. Mivel időközben Ausztriába költöztünk, így periférián kívülre kerültem. Ezért talán nem sok információja van rólam jelenleg a magyar szakembereknek, de késznek érzem magam bemutatkozni a magyar nemzeti csapatban.
– Téma-e az osztrák állampolgárság, és realitást képez-e az osztrák utánpótlás-válogatott?
– Mivel magyarnak érzem magam, ezért meg sem fordult a fejemben az osztrák válogatottság, így osztrák állampolgár sem szeretnék lenni.
– Milyen a jelenlegi helyzeted a csapatban?
– Most lett vége az U16-os szezonnak. Ausztriában nincsen U17-es korosztály, ezért automatikusan az U18 következik, tehát itt két korosztály ér egybe. Emiatt több posztriválisom is akad, köztük két osztrák utánpótlás-válogatott kapus. Az a döntés született, hogy az Austria Wien kölcsönad az egyik fiókcsapatának, ahol folyamatosan védhetek az U18-as korosztályban, és ha úgy adódik a felnőtt csapatban is számíthatnak rám.
– Melyik együttesről van szó?
– Az Austria Wien fiókcsapata az SV Schwechat, ahol több játékos is ingázik évről-évre a két klub között. A felnőtt csapat az osztrák harmadosztályban szerepel. Teljesítménytől függően akár én is szerephez juthatok a felnőttek között is.
– Mik a céljaid a közeli és a távoli jövőt tekintve egyaránt?
– Pillanatnyilag az a legfontosabb a számomra hogy minél többet védjek és bizonyíthassak az idősebbek között. Valamint az, hogy megmutathassam, mire vagyok képes a magyar korosztályos válogatottban. Távlati célként Angliában szeretnék védeni a Premier League-ben mivel különleges és magával ragadó hangulata van az ottani mérkőzéseknek.
– Mi az a sportélmény, amire a legbüszkébb vagy?
– A labdarúgás mellett a hosszútávfutás szintén közel áll a szívemhez. Már egy ideje érlelődött bennem a maraton teljesítésének a gondolata, és az egyik hétvégén, amikor nem volt meccsünk beneveztem a salzburgi versenyre. Kicsit tartottam a valamivel több, mint 42 kilométeres táv teljesítésétől, mivel előtte még soha nem futottam egyszerre ennyit, de szerencsére minden rendben volt és sikeresen teljesítettem életem első maratonját.
