Folytatódik a címvédő átka: a Nationalelf 2014-es világbajnoki győzelmét követően idén még csak a csoportjából sem tudott továbbjutni. A médiavihar első hullámának lecsengésével, józan fejjel igyekeztük “utólag mindenki okos” jeligére összegyűjteni egy nemzet sporttragédiájának legfőbb okait.
1. A vezéregyéniségek hiánya
Az oroszországi utazókeret mindössze 9 játékost örökölt meg a 2014-es sikercsapatból, kiknek kutya kötelessége lett volna az azóta visszavonuló legendák (Lahm, Schweinsteiger, Klose, Podolski) helyét átvenni. Nem a pályán nyújtott teljesítményük hiányzott, hanem az öltözőben betöltött szerepük. Manuel Neuer személyében az Elfnek idén egy se íze, se bűze kapitánya volt: a korszakalkotó kapus nem hallatta a hangját a médiában, vagy ha igen, tartózkodott a kemény kritikák megfogalmazásától, illetve ezek hárításától. Ugyanígy hibás Toni Kroos is, aki a Realnál hozzászokott, hogy Modric, Ronaldo és Ramos folyamatosan motiválják a csapatot, így neki elég a játékára koncentrálnia. Thomas Müller ugyan a legintelligensebb tagja a válogatottnak, pocsék formája miatt alighanem nehéz tiszteletet kivívnia a csapattársak szemében. Aztán ott van Hummels, Boateng, Özil… Mintha valahogy senkinek sem akaródzott volna a stafétát magához vennie.
2. A túlzott önbizalom
A német válogatott emberemlékezet óta tornacsapatnak számít, Löw irányításával pedig mindig érmet szereztek, ennek megfelelően a legkevésbé sem zavarta őket, hogy még Szaúd-Arábia ellen is megizzadtak a felkészülés során. A válogatott gerincét adó Bayern München elnöke, Uli Hoeneß illette játékosait komoly kritikával a Real elleni BL-búcsú, és a Frankfurt ellenében elvesztett kupadöntő után, miszerint nem kvalitásbeli, mint inkább hozzáállásbeli problémákkal küzd a csapat. A Hummels-Boateng kettős, a PSG-s Draxler, valamint a Juventusban játszó Khedira is számtalan arrogáns megoldással próbálkozott a torna során – mondanom sem kell, mekkora sikerrel. A játékosok egy jelentős része valóban elhitte, hogy a spanyolviasz bizony az ő végtermékük, ennek cáfolatára pedig a Mexikótól kapott pofon, és a Svédország ellen csak nagy kínnal kiszenvedett győzelem sem volt elég. Ilyen szempontból a “végül mindig a németek”-médiakampány is inkább destruktív tényező volt.
3. Generációs szakadék
A Sasok idei vb-csapata a világbajnok, és a Konföderációs kupagyőztes válogatottak összegyúrásából keletkezett. Ennek megfelelően hiányoztak azok a 23-26 esztendős játékosok, akikben még benne van a váratlan megoldások lehetősége, de már kellő rutinnal rendelkeznek ahhoz, hogy hosszabb távon is magas szinten teljesítsenek. Gondoljunk a korán érő Kimmichre, aki már évek óta húzóembere a germán nemzeti csapatnak, és aki ezúttal is kimagasló teljesítményt nyújtott. Ám ahogy a közhely mondja, egy fecske nem csinál nyarat. Goretzka, Draxler és Rüdiger egyelőre nem tudott felérni klubjuk által felépített nevükhöz, míg Plattenhardt és Ginter inkább vészmegoldások két hiányposztra, mintsem a Mannschaft megkérdőjelezhetetlen tagjai.
4. Hiányzó csapategység
A legsokrétűbb, és egyben a legnagyobb probléma. A német válogatott ereje mindig a csapategységben rejlett, csak nagy ritkán köszönhették egyéni teljesítményeknek eredményeiket. Az idei csapat megosztottságában a fentebb említett három tényező mindegyike közrejátszott. Vezérek nélkül nincs kohézió 23 játékos között, önmaguk túlértékelése is az egyének felé billentette a mérleg nyelvét, míg a generációs szakadék megnehezítette az együttműködést például a 22 esztendős Timo Werner és csatártársa, a 32 éves Mario Gómez között. Bár a #zsmmn (zusammen = együtt) hashtag az Instagrammon tökéletesen elfedte a csapat főgondját, a pályán erőteljesen meglátszott, hogy egy év, és azon belül is cirka 10 meccs alatt nem lehet két sikercsapatot tökéletesen összehegeszteni.
5. Edzői döntések
Természetesen nem mehetünk el a szövetségi kapitány, Joachim Löw felelőssége mellett sem. Jogi nem először húzott váratlant a keret, illetve a kezdő összeállításával, ám korábbi döntéseit végül az eredmények igazolták. Neki is a fejébe szált a dicsőség, vagy szimplán eltaktikázta magát? Egy biztos: nehezebb dolga volt, mint azt mi kívülről látjuk, de tény, hogy gyengének találtatott. Gómez behívásával valószínűleg vezéregyéniséget keresett, Wagner és Sané kihagyásával a csapategységet igyekezett növelni, Neuer padra ültetését pedig a csapaton belül betöltött státusza miatt találta túl kockázatosnak. Özil és Müller kihagyása már csak kétségbeesett kísérlet volt a német fejek víz felett tartására. Megpróbálta, nem jött össze. Tanulság: talán egyszer-egyszer azért érdemes kiszolgálni a szurkolókat, és az ő kedvük szerint összeállítani a válogatottat.
