Kedden rendezik a 2018-as oroszországi világbajnokság nyolcaddöntőinek utolsó két összecsapását. A párosításokra nézve egyértelműen az esti Kolumbia-Anglia párharc lesz majd a sláger.
Hétfőn két egész jó kis meccset láthattunk, ám a keddi összecsapások már sokkal visszafogottabbnak ígérkeznek. Különösen igaz ez a Svédország-Svájc derbire, ahol nincs okunk sok gólban reménykedni. Igaz ez még akkor is, ha Svájc az előzetesen várthoz képest több gólt kapott eddig (4), a svédek pedig többet lőttek (5). Ha vetünk egy pillantást a góllövőlistára, akkor a számok egy érdekes dologra világítanak rá: a két gárdából összesen egy ember tudott eddig egynél több gólt szerezni, ő pedig az a Granqvist volt, aki a svédek belső védője és ő is “csak” kettőnél tart. A kitűnő támadójáték és a jó formában lévő csatárok tehát mind a két oldalon hiánycikknek számítanak, de köztudottan nem is ez ennek a két gárdának az erőssége. Mindkettő a csapatjátékban a legjobb.
Svédország esetében például ugyanabból a kockázatkerülő, sótlan fociból kell kiindulni, mint a dánok esetében – talán csak annyi a különbség, hogy a sárgáknak valamivel jobb játékosaik vannak. Igaz, kiemelkedő képességű sztárjuk nincs (mint Ibra, de még csak hasonló se), így abból kell főzniük, amijük van. Habár nem mindig látványos amit csinálnak, a részükről teljesen érthető, hogy a stabilitásra és a kevés hibára játszanak, kis kockázatvállalás mellett. Leírni pedig véletlenül sem szabad őket: Olaszországot még a vb kezdete előtt ejtették ki, nem rég pedig a németek ellen is megmutatták a képességeiket, Mexikóról nem is beszélve (3-0-ra verték őket). Nagyon masszív gárda tehát az övék, rendkívül kellemetlen ellenfelek.
Ez utóbbi Svájcra is abszolút igaz. Mi már csak tudjuk, hiszen a magyar válogatott ellen is remekül játszottak, valamint a vb-n a komolyabb ellenfelekkel szemben is folyamatosan hozzák a kellő színvonalat. A csoportkörben harcban voltak a brazilokkal, kiharcoltak egy döntetlent, aggódniuk viszont inkább a sok kapott gól miatt kell. Egyik meccsüket sem tudták bekapott találat nélkül lehozni, Costa Rica ráadásul így még egy pontot is meg tudott csípni velük szemben. A Szerbia elleni összecsapásuk pedig jól megmutatta: egy kis figyelmetlenség hátul mekkora bajba tudja sodorni őket. Akkor végül fordítani tudtak és győztesen jöttek ki a párharcból, ami jelentős részben a kiemelkedő egyéniségeknek köszönhető. Shaqiri, vagy Xhaka képesek meccseket eldönteni, jobb napjaikon világklasszis teljesítményekre képesek – márpedig ilyen játékos az ellenfélnél nem játszik. Svájc kerete helyenként erősebbnek tűnik, mint a svédeké, ezt kell kihasználniuk a továbbjutáshoz.
Két stabil csapatra lehet tehát számítani, akik nehezen jutnak majd el a másik kapujáig, habár igyekeznek majd. Kevés lehetőség lesz majd a gólszerzésre, a hatékonyabb és szerencsésebb csapat nyerhet. Jó esély van akár a büntetőkre is.
Az esti meccs kétség kívül izgalmasabbnak és közönségcsalogatóbbnak tűnik. Sok ismert sztárjátékos lesz majd a pályán, akik tehetnek arról, hogy jó meccset lássunk – viszont sajnos az is benne van, hogy egy unalmas labdázgatás legyen ebből a rangadóból.
Anglia Gareth Southgate irányításával egy stabil, masszív játékot hoz. Rámennek arra, ami a válogatott-fociban manapság sikerre vezet: keveset hibáznak hátul, a mezőnyben kontrollálják az eseményeket, valamint a rögzített szituációk terén elképesztően hatékonyak. Lehetett olvasni arról, hogy NBA-s és NFL-es formációkkal frissítették fel a repertoárjukat, így főleg szabadrúgások és szögletek után lehetnek majd veszélyesek. Ez már csak azért is igaz, mert az eddigi 8 góljukból mindössze kettőt szereztek akcióból, ami egy eléggé beszédes adat. Az is fontos tényező viszont, hogy eddig mindegyik meccsükön kaptak gólt: sosem sikerült hiba nélkül lehozniuk a meccseket, fejben megvoltak a kisebb rövidzárlatok, hullámvölgyek, amik a kieséses szakaszban már nem biztos, hogy beleférnek.
Ami a hullámvölgyeket illeti, Kolumbia már az első fordulóban letudta ezt a fejezetet: Japán ellen szinte végig emberhátrányban játszottak és végül kikaptak, onnantól viszont két győzelem, valamint 4-0-ás gólkülönbség volt a mérlegük. Persze nem voltak minden percben lehengerlőek, de nem sok szívességet tesznek az ellenfeleiknek. Falcaóékban hatalmas a potenciál, ha sikerülne egy kicsit még jobban felpörögniük és megtalálni azokat a pontokat, ahol sebezhető az angol csapat, abszolút lehet keresni valójuk. Yerry Mina révén ráadásul ők is veszélyesek lehetnek pontrúgások után, ami szintén nagy fegyvertény, de egy valamit nem szabad elfelejteni: ilyen kaliberű ellenféllel ők ezen a tornán eddig még nem játszottak. Lengyelország, Szenegál és Japán is mind erős csapatok, nem könnyű ellenük, de igazi nagyágyúval eddig még nem kerültek össze. Az is más kérdés persze, hogy Anglia mennyire tekinthető annak – az idei talán az első világbajnokság, ahol nem nagyok velük szemben az elvárások és a torna előtt szinte senki sem sorolta őket a favoritok közé.
Sok tehát a kérdőjel a mérkőzés kapcsán. Érdemes lesz majd figyelni, hogy Kolumbia nekiesik-e ellenfelének, mennyire próbálnak majd agresszívak lenni, vagy mennyire próbálnak kivárásra játszani. Anglia várhatóan a labdát próbálja majd tartani, járatni és vár majd a dél-amerikaiak hibájára – a világbajnokság eddigi legeredményesebb gólszerzője, Harry Kane lehet az, aki büntetheti Mináék bizonytalanságait. Ha viszont a felek nem kockáztatnak, unalomba fulladhat a párharc. Imádkozzunk, hogy a kolumbiaiak növesszenek tököket és próbálják meg leverni ellenfelüket, mint a japánok tegnap. Akkor nagyon jól járhatunk (semleges nézőként).