A keserű világbajnok búcsú ellenére a spanyolok korábbi korszakos sztárja, Xavi szerint egyáltalán nem szükséges megkongatni azokat a bizonyos vészharangokat a nemzeti csapatnál.
(Kép: as.com)
Xavi exkluzív interjút adott a madridi AS című sportnapilapnak. Ezen beszélgetésből szemezgettünk.
Nagy játékosaink vannak, nagyszerű tehetségekkel egyetemben. Remekül sikerült a világbajnoki kvalifikáció, aztán Lopetegui távozott, a lehető legrosszabbkor. Mi állhatott a válogatott oroszországi bukása mögött?
Először is nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy manapság már nem könnyű legyőzni olyan nemzeti csapatokat sem, mint például Marokkó, vagy Tunézia. Spanyolország jól kezdett a végén, de aztán árnyéka lett önmagnak. Portugália ellen is látható volt már, hogy bizony voltak játékosok, akiknek az önbizalma valamiért nem volt a helyén, ez pedig kihatott a többiekre is. A másik dolog Lopetegui távozása. Az, hogy a szövetségi kapitány két nappa la világbajnokság rajtja előtt távozik a Real Madridhoz nem lehetett könnyű megemészteni egy játékosnak sem!
Mi az, ami leginkább csalódást okozott?
“Lopeteguit régóta ismerem. Mindig is azt gondoltam róla, hogy ő lesz a megfelelő ember! Maximálisan felkészült volt, jól kijött a játékosokkal, és Spanyolországgal 2 év alatt nem veszített a selejtezőkön, ahol volt amikor igazán nagyszerű meccseket játszott a válogatott. Az embernek az az érzése volt, hogy Spanyolország tökéletesen kontrollálja a találkozóit. Az emberek azt gondolhatják, hogy a barcelonai múltam miatt a Real Madrid ellen beszélek, pedig nem. Egyszerűen ugyan ez lett volna a helyzet, ha Lopetegui a Barcához, vagy a Betishez ment volna. Nem lehet csak úgy, következmények nélkül megtörni egy csapat morálját és egységét. Továbbra is tartom, hogy ez egy elhamarkodott és rossz döntés volt, melyet a lehető legrosszabbkor hoztak nyilvánosságra!”
Az új kapitánynak vajon (Azóta már tudjuk, hogy Luis Enrique lett az – a szerk.) változtatni kell majd azon a futballon, ami világ- és Európa-bajnokká tette Spanyolországot?
“A válasz egyértelmű: Semmiképpen sem!”
Spanyolország futballja ezek szerint jó úton halad?
“Minden kétséget kizáróan szerintem a passzolós stílusú ‘tiki-taka’ az, ami leginkább fekszik Spanyolországnak. 10 évvel ezelőtt kezdődött minden, még Camachoval, Inaki Sáezzel, del Bosqué-val és javarészt természetesen Luis Aragonés-szel. Egy egész generáció ebbe született bele. Hiba lenne egy teljesen más útvonalon, eltérő koncepcióval elindulnunk. A ‘tiki-taka’ határozza meg az olyan játékosok futballját, mint Busquets, Asensio, Isco, vagy Thiago, akik a jövőt jelentik. Persze elfogadom, ha valaki más szemszögből látja mindezt.
Ha már Isco-t említette sokak szerint ő volt a legjobb játékosunk a világbajnokságon. Xavi szerint is így van ez?
“Isconak, és hozzá hasonlóan sok más játékosnak meg kell tanulnia, hogy nem szórakoztathatod magad a pályán anélkül, hogy a csapat hasznára legyen az, amit éppen csinálsz! A mozgásoddal, a labdaérintéseiddel, a passzaiddal, különösen a pálya utolsó harmadában előnyt kell hogy kovácsolj a csapatodnak, a felelseges mozdulatokat, mint egy kötény, vagy egy sarkazás a saját térfeleden érdemes elfelejteni. Ezzel nem Iscot szeretném bántani, vagy tanácsot adni neki, hiszen ugyan ezt mondanám Iniestának, vagy Messinek is ha megkérdeznének. Luis Aragonés mondta sokszor, hogy ‘jó futballt’ vagy ‘szép futballt’ szeretnél játszani… Én mindig is jobban szerettem a ‘jó futballt’, amely eredményre vezet, ellentétben azzal, ami kevésbé célravezető.”
A világbajnokság előtt Xavi Brazíliára voksolt. És most?
“Brazília fizikálisan erős csapat volt, jól felkészített együttes, roppant szervezet válogatott. Tite munkájáról ódákat lehetett zengeni, szerintem sem alaptalanul. De ezen a világbajnokságon roppant kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, Belgium pedig jól játszotta ki a kártyáit a brazilok ellen. Hazard szenzációs volt, De Bruyne hihetetlenül intelligens… Véleményem szerint a leginkább esélyes csapat most mégsem a belgák, hanem Franciaország!”
Az utolsó válogatott mérkőzésed hasonlóan szomorúra sikerült 2014-ben Brazíliában – ahol még a kezdőcsapatba sem kerültél be -, mint most Iniestának, aki búcsúzik a válogatottól. Beszéltetek azóta?
“Természetesen, hiszen barátok vagyunk. Tökéletesen megértem, mit érezhet most. Ez pedig egyáltalán nem könnyű helyzet. Iniesta úgy távozik, hogy biztosan sérülhetett ő is. Amikor kikaptunk Hollandia ellen 5:1-re Brazíliában nem éreztem úgy, hogy rossz meccsem lett volna, mégis kikerültem a csapatból. Amióta megszereztem az edzői papíromat, már képes vagyok egészen más szempontból látni dolgokat, viszont meg tudom érteni, amiért keserű szájízzel távozik.”
