A minap Uli Hoeness Mesut Özil-ről alkotott véleménye természetesen nem maradhatott válasz nélkül. Az Arsenal középpályásának ügynöke meg is találta a Bayern München elnökét.
Özil és Uli Hoeness (Kép: goal.com)
“Mr. Hoeness észrevételei abszolút hiányosak, semmi közük a futballhoz. Próbálta elterelni a figyelmet az igazi problémáról, egészen pontosan arról, ami Németországra jellemző: Ez pedig a rasszista diszkrimináció, ami a német társadalom mindennapjaiban is megjelenik.”– Kezdte Erkut Sögüt a goal.com-nak adott exkluzív interjújában.
“Ahogy Mesut is mondta, elfogadja a fair kritikákat, amik a játékát érik, hiszen ez a munkája része. Mr. Hoeness viszont az ostoba kijelentéseit semmiféle elfogadható magyarázattal nem tudja alátámasztani. Özil statisztikái egyértelműek. 23 gól a nemzeti csapatban, mellé 40 gólpassz. Utóbbi ráadásul német rekord. Ötször választották meg a legjobb német játékosnak, ráadásul ebből háromszor is 2014 után. Hoeness szerint Mesut láthatatlan évek óta. Kérdem én, ilyen statisztikák szerepelnek egy észrevehetetlen játékos neve mellett? (…) Mesut a nyári világbajnokságon is több helyzetet alakított ki, mint bármely más csapattársa, viszont természetesen ez nemmenti fel őt a jogos kritikák alól. A Bayern München elnöke viszont jobban tenné, ha a saját játékosaira figyelne, hiszen a német keretből nyolcan is a bajoroknál futballoznak, és tudjuk, hogy miképpen tették mindezt Oroszországban.” – Folytatta a játékosügynök, aki még nem állt meg ennyinél.
“Ha Mesut olyan rossz játékos lenne, akkor miért ragaszkodott hozzá három olyan elit szakember, mint José Mourinho, Joachim Löw, vagy Arséne Wenger, akik ráadásul a posztján a világ egyik legjobbjának tartották. Röhejes, hogy Mr. Hoeness tanultabbnak hiszi magát mindenki másnál, és megkérdőjelezi bárkinek is a képességeit. Mr. Hoeness, mi nem szeretnék a továbbiakban időt és energiát pazarolni ilyen semmilyen megjegyzésekre! Ezzel az egésszel nem önmagára hozott szégyent, hanem a Bayern Münchenre és Németországra! Mesut mondandójának középpontjában ugyanis nem feltétlenül a futball állt, hanem annál magasabb gondolatok, mint a rasszizmus, vagy a megkülönböztetések, amelyek manapság oly divatosak lettek Németországban.” – Zárta mondandóját Erkut Sögüt.
