Diósgyőrben nagy tervekkel vágtak neki a szezonnak, amiből a végére nem lett semmi. A kiesés réme nem fenyegette egy pillanatra sem a csapatot, ám az elmúlt három évben, amióta Leisztinger Tamás kezébe került a klub, most szerepelt legrosszabbul a társaság, aminek megvannak az okai. Következő alanyunk a szezont tizedik helyen záró DVTK.
10. Diósgyőri VTK 9 győzelem 11 döntetlen 10 vereség 31:39 38 pont
Cikkünket kezdjük egy kis múltidézéssel. Három évvel ez előtt, 2010 februárjában ünnepelte századik születésnapját a klub. Szegény Vanger Vilmos alapító biztosan forgott a sírjában a szezon végén, hiszen annak idején biztosan nem ilyen centenáriumról álmodott: a 2009/10-es idényben ugyanis a tabella utolsó helyén végzett a piros-fehér gárda, így búcsúzott az élvonaltól.
2010 augusztusában, tehát a kiesést követően került Leisztinger Tamás kezébe a klub, akinek már az első évében sikerült visszajuttatni a borsodiakat az élvonalba. Ehhez kellett azonban egy 14 meccses győzelmi sorozat is tavasszal. Az előbb nevezett úriemberről azt érdemes tudni, hogy a 2013-as lista alapján a hetedik leggazdagabb magyar, vagyonát 77 milliárd forintra becsülik. A visszajutás évében sokáig harcban állt a csapat a dobogóért, ám végül a hetedik helyen zárt, idén pedig ennél is volt lejjebb: tizedik lett Miskolc első számú csapata.
Pedig nagy terveket szövögettek a klubházban: cél az európai kupaszereplés volt. Ennek érdekében külföldi szakembert szerettek volna a csapat élén látni, ám ez végül nem sikerült, így visszacsábították az ínségesebb időkben már a klub alkalmazásában álló közönségkedvenc Sisa Tibort. Válogatott játékosok is érkeztek Miskolcra: nyáron Elek Ákos személyében felnőtt, míg Gosztonyi András képében utánpótlás válogatott csatlakozott a kerethez. Köteles László távozásával nem volt megbízható kapusa a csapatnak, így érkezett Ribánszki László Borsodba, rajtuk kívül Michal Hanek, Ambrusics Róbert, Takács Péter és kölcsönbe Jeff Silva tette át székhelyét Észak-Magyarországra.
Az Újpest elleni nyitányon telt ház előtt sikerrel kezdte a szezont a DVTK, az első öt fordulót követően pedig három győzelem, egy döntetlen, egy vereség volt a mérleg. Hazai pályán rendre győzelmi esélyekkel lépett pályára a csapat, ám a Miskolc táblát átlépve valahogy nem ment nekik, amit bizonyít az őszi idegenbeli mérlegük: nyolc mérkőzés, nulla győzelem, öt döntetlen, három vereség. A Kaposvár elleni idegenbeli vereséget követően Sisa Tibort is megtalálták a szurkolók, akiknek nem tetszett a mester által alkalmazott taktika. Úgy vélték ugyanis, hogy Sisa Tanár úr inkább a védekezésre helyezi a hangsúlyt, holott egy ilyen kerettel támadó focit vártak a fanatikusok. Három fordulóval később a Pápán elért döntetlen után már a vezetőség is jelezte: elég volt, így menesztették az edzőt, akinek helyét az addig a klub alkalmazásában álló, szurkolói szempontból nem túl közkedvelt Szentes Lázár vette át.
Szentessel Újpesten előbb pontot szereztek Tiszáék, majd a Honvédot hazai pályán 3:1-re múlták felül, így sikerült elhallgattatnia a kritikus hangokat. A télen Törökországba vonult edzőtáborozni a DVTK, a kerethez pedig újabb válogatott csatlakozott Kádár személyében. Egy emberről eddig nem esett szó, pedig szeptemberben bombaigazolásként jelentették be: Rudolf Gergely ugyanis külföldről hazatérve Miskolcot választotta, amihez természetesen kellett Leisztinger úr hathatós közreműködése és vaskos pénztárcája. „Rudi” azonban az ősszel meccshiánnyal küzdött, összesen 145 percet töltött a pályán.
A téli alapozást követően első és egyetlen idegenbeli győzelmét is megszerezte a DVTK: a nem túl acélos egrieket sikerült egy góllal felülmúlniuk. Szentes számára is kényelmetlen volt a kispad, hiszen a Videoton bravúros legyőzése után öt nappal vereséget szenvedtek Pakson, majd rá négy napra pont nélkül tértek haza Siófokról is. Ez a vereség a kinevezett edző állásába került, így ő is csomagolhatott, utódlását ismét házon belül oldották meg: a Belgiumból az utánpótlás koordinálására hozott Kovac Zoltán kezébe került az irányítás a hátra lévő mérkőzésekre.
Panaszkodott is rendesen a mester, aki külföldön nem ehhez szokott, elsősorban a keze alá kerülő csapattagok mentalitásával nem volt elégedett. Első mérkőzése a Ferencváros elleni hazai döntetlen volt, egyetlen győzelmét a Kecskemét ellen aratta a 28. fordulóban. A tavasszal Rudolf is kezdett egyre jobban játékba lendülni, már csak a gól hiányzott játékából, amit a 29. fordulóban Pécsett egy szép egyéni alakítás végén meg is szerzett.
Az utolsó fordulóban ünnepi hangulat uralkodott az Andrássy úti stadionban, hiszen ez volt a visszavonuló Luque és Fernando búcsúmérkőzése.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy három év elteltével sem történt semmi előrelépés Diósgyőrben. Illetve talán annyi igen, hogy a csapattal kapcsolatban már nem a pénzügyi problémákról hallani, hiszen a fizetések percre pontosan megérkeznek a számlára. Az sem segítette az előrelépést, hogy három edző is ült a kispadon. Kádáron kívül a válogatottak sem mindig azt hozták, ami elvárható lenne az ilyen kaliberű játékosoktól. A kapusposzton Ribánszki sem jelentett tökéletes megoldást, hiszen voltak ugyan jó mérkőzései, ám inkább a bizonytalanság jellemezte játékát. A gyenge idegenbeli szereplésre még a klub alkalmazásában állók sem tudták a választ, pedig főként ez lenne az, amin hatalmas javulásra lenne szükség.
Meglátjuk, Tomiszlav Szivics érkezésével mi változik majd, aki köztudottan a támadó foci híve és keménykezű edző hírében áll. A klubnál mindenesetre leszűrték az elmúlt három év tapasztalatait, amit igyekeznek hasznosítani, hiszen egy új klubmodell van kialakulóban Miskolcon Szentes Lázár távozásával.
A keretet illetően jelentős átalakulás várható, hiszen ahogy említettem Luque és Fernando visszavonult, Gallardo jövője is kérdéses. Ribánszki máshol folytatja, így új hálóőr után kell néznie Szivicsnek, valamint a védelem is erősítésre szorul. Egy góllövő csatár sem ártana, bár ha Rudolf végre formába lendül, akkor nincs kétségünk afelől, hogy tíz gól fölött zárja majd a szezont. Az utánpótlás terén is van hová fejlődnie a Diósgyőrnek, hiszen jelenleg nem nagyon találunk olyan fiatal tehetséget, akit bátran be lehetne állítani nem csak percekre, hanem akár több mérkőzésen is az első csapatba. Tavasszal helyet foglalt ugyan néhány fiatal a kispadon, ám ezt inkább a kényszer szülte, mintsem az elvitathatatlan helyük.
Házi góllövőlista:
6 gólos: José Luque, Tisza Tibor
5 gólos: Fernando
4 gólos: L’Imam Seydi
Legtöbb találkozón pályára lépett játékosok:
29 mérkőzés: Gohér gergő
28 mérkőzés: Bacsa Patrik
27 mérkőzés: Elek Ákos
26 mérkőzés: Ribánszki László, Fernando
25 mérkőzés: Vági András, Tisza Tibor
Legtöbb gólpassz:
5: José Luque
4: Tisza Tibor, Seydi
3: Fernando
Kanadai táblázat (gól + gólpassz):
11 pont: Luque (6+5)
10 pont: Tisza (6+4)
8 pont: Fernando (5+3)
Seydi (4+4)
Legtöbb játszott perc:
2610: Gohér
2340: Ribánszki
2108: Vági
1944: Fernando
1914: Takács Péter
1884: Elek Ákos
Legdrágább játékosok a transfermarkt.de szerint (euróban):
1 millió: Rudolf Gergely
500 ezer: Kádár Tamás, Elek, Tisza
300 ezer: Fernando, Gosztonyi András
Móra Tamás
