Lassan elérkezünk sorozatunk végéhez, hiszen legújabb alanyunk az ezüstérmes Videoton csapata. A székesfehérváriak Európa Ligában nyújtott teljesítményétől volt hangos az ősz magyar szempontból, hiszen sokáig harcban álltak a továbbjutásért is. Lássuk, milyen szezont tudhat maga mögött a portugál piacot használó Videoton.
2. Videoton FC 16 győzelem 6 döntetlen 8 vereség 52:24 54 pont
A szezonnak Paulo Sousa irányításával vágott neki a Vidi. A nyári edzőtáborozás során már tudatosan magasabban jegyzett csapatok ellen léptek pályára, hogy kialakíthassák az Európa Ligában alkalmazandó taktikát. A játékoskeretben is történtek változások, hiszen nem kevesebb, mint 12 játékos távozott végleg vagy kölcsönbe, köztük magyar válogatott játékosok is, míg az érkezői oldalon 7 új arcot regisztrálhattunk.
Sousa taktikája a hazai bajnokságban nem érvényesült annyira, mint a nemzetközi porondon, hiszen míg a hazai bajnokságban ellenük próbált meg mindenki zártan védekezni, addig nemzetközi ellenfeleik ellen Mitrovicsék voltak kénytelenek hátrébb húzódni. Az EL-ben jól is szerepeltek, hiszen például a Gent csapatát kettős győzelemmel búcsúztatták, majd végül a csoportkörbe is bejutottak, ám a bajnokságban becsúsztak nem várt eredmények. Rögtön az első fordulóban nem bírták felülmúlni a Pápát hazai pályán, majd szintén saját közönségük előtt vereséget szenvedtek a Honvédtól is.
Szeptember közepétől hullámvölgybe került a csapat, hiszen öt mérkőzésen csupán két pontot sikerült szerezniük a Diósgyőr és Paks ellen, míg közvetlen riválisaiktól egytől egyig vereséget szenvedtek. Gyógyírt erre az időszakra az Európa Liga csoportkörében aratott Sporting és Basel elleni siker jelentett, majd a Debrecen elleni bajnokin megtört rossz hazai szériájuk is. Az őszi szezon végén érezni lehetett a nemzetközi kupa okozta fáradtságot, hiszen az utolsó három fordulóban két pont, míg az Európa Ligában szoros vereségek következtek. A téli szünetre összesen öt vereséggel vonult a csapat, ami majdnem annyi volt, mint az előző évben összesen (akkor hat vereség állt a csapat neve mögött), valamint a kiegyensúlyozottan teljesítő Győr mögött 12 pontos hátrányba kerültek, így sokan már lehúzták őket a bajnoki címre esélyes csapatok listájáról.
Portugál edzőtáborba vonult a hazai hidegből a Videoton, ahol edzőváltás történt. Nem az eredmények miatt váltak meg Sousától, hanem a tréner családi problémákra hivatkozva bontotta fel a szerződését, a háttérben azonban a New York Red Bulls ajánlata és az amerikai munkavállalás lehetősége állt. Helyére ismét luzitán edző érkezett José Gomes személyében, aki merőben más elképzelésekkel bírt a labdarúgást illetően. Ő nem a védekezésre, hanem inkább a támadásra helyezte a hangsúlyt, ami valljuk be: a hazai bajnokságban ilyen játékoskerettel célra vezetőnek tűnt. Természetesen újabb érkezők és távozók is voltak, érzékenyen talán Sándor György, Renato Neto és Walter Lee hiánya érintette a csapatot. Igyekeztek posztra igazolni, így érkezett Vítor Gomes, Arturo Alvarez és Juhász Roland.
Gomes vezetésével az első négy fordulóban szárnyalt a csapat: négy győzelem és 15 rúgott gól volt a mérleg, az aktuális ellenfelek pedig egyszer sem tudták megzörgetni a hálót. Diósgyőrben aztán a szezon egyik legjobb mérkőzésén váratlanul vereséget szenvedtek, innentől kezdve pedig egy picit akadozott a gépezet. A helyzetek kialakításával továbbra sem volt gond, a kihasználásukkal annál inkább, ám így is jöttek a győzelmek. A jó tavaszi szereplésnek hála a második helyre futott be a végén a Videoton, ami ismét Európa Liga szereplést ért.
A Magyar Kupában emlékezetes körülmények között búcsúzott a Vidi, hiszen Győrben majdnem ledolgozták kétgólos hátrányukat, ám nem is ez, inkább a lefújást követő lökdösődés és biztonságiakkal való összecsapás az, ami inkább megmaradt az emberben, valamint Bozsovics nagy hibája, ami végül a továbbjutásba került.
A Ligakupában ellenben finálét játszhattak a Ferencváros ellen, ráadásul hazai pályán, ám ezt inkább elfelejtenék a klubnál, fővárosi ellenfelük ugyanis 5:1-es csapást mért rájuk.
A székesfehérvári csapat tehát nem tudhat rossz szezont a háta mögött, José Gomes érkezésével a csapat látványos támadófocit igyekszik játszani. Egyetlen probléma van csupán, ami szemet szúrt főleg tavasszal, ez pedig a csatár hiány. Nikolics kivételével ugyanis nincs igazi befejező csatára a csapatnak, valamint ebben a csapatrészben elég szűkös az edző merítési lehetősége. Emlékezhetünk rá, hogy Juhász érkezése után többször is támadót játszott ha az eredmény azt kívánta, ilyet pedig, hogy ilyen esetben a padról ne tudjon senkit beállítani egy bajnoki címet óhajtó klub, nagy luxusnak mondható. Kíváncsian várjuk a nyári fejleményeket.
Házi góllövőlista:
13 gólos: Nemanja Nikolics
6 gólos: Nikola Mitrovics, Torghelle Sándor
4 gólos: Gyurcsó, Kovács, Oliveira
Legtöbb találkozón pályára lépett játékosok:
29 mérkőzés: Kovács István
27 mérkőzés: Mitrovics, Nikolics
26 mérkőzés: Gyurcsó Ádám
25 mérkőzés: Mladen Bozsovics
21 mérkőzés: Tóth Balázs, Torghelle
Legtöbb gólpassz:
9: Kovács
6: Nikolics
5: Mitrovics
4: Gyurcsó
Kanadai táblázat (gól + gólpassz):
19: Nikolics (13+6)
13: Kovács (4+9)
11: Mitrovics (6+5)
8: Torghelle (6+2), Gyurcsó (4+4)
Legtöbb játszott perc:
2250: Bozsovics
2117: Kovács
1910: Mitrovics
1765: Gyurcsó
1733: Nikolics
1675: Brachi
Legdrágább játékosok a transfermarkt.de szerint (euróban):
2 millió: Juhász Roland
1,2 millió: Vítor Gomes
1 millió: Bozsovics, Nikolics
800 ezer: Oliveira
Móra Tamás
