Már 2014-ben is felhívtuk olvasóink figyelmét az akkor még a Rapid Wien utánpótlásában pallérozódó Szalai Attilára, aki azóta a Mezőkövesd első csapatának kirobbanthatatlan hátvédjévé nőtte ki magát. A különböző korosztályos válogatottak színeiben már 25 mérkőzésen bizonyító 20 esztendős ifjú neve az elkövetkezendő években válhat közismertté, hiszen belső védőként, és balszélsőként is bevethető, így akár hosszútávú alternatívát is jelenthet Marco Rossi számára a jelenleg fejfájásra okot adó balhátvéd poszton.
Milyen érzés egy tizennégy éves magyar srácnak külföldre igazolni? Mi volt a legmeghatározóbb élményed az új közegben?
– Fantasztikus érzés volt, amikor a Rapid Wienhez kerültem. Nagyon izgatottan vártam az egészet. A mai napig emlékszem az első napra, amikor az öltözőbe, illetve a pályára léptem, boldogan tekintek vissza mindenre, amit ennél a klubnál átéltem. Természetesen az első fél év nagyon nehéz volt, leginkább a nyelvi problémák miatt – hiszen nem sokat tudtam németül amikor kikerültem – de a csapattársak hamar befogadtak, és angolul azért megértettük egymást. Rengeteget segített továbbá, hogy Rátkai Zsolt és Szántó Tamás személyében további magyar játékosok játszottak az akadémián, azóta is jó barátok vagyunk. Sok meghatározó élményben volt részem, nehéz lenne egyet kiemelni, minden magyar fiatalnak azt kívánom, hogy legyen lehetősége megtapasztalni milyen érzés külföldre igazolni!
A Vasas akadémiáján, és Vácott is valósággal ontottad a gólokat, a Rapidnál viszont mérséklődött a találataid száma. Minek köszönhető ez?
– Ez két dolognak köszönhető. Az egyik, hogy a Vácnál és a Vasasnál is sokszor támadóként szerepeltem, amíg a Rapidnál egyből a védelembe kerültem. A másik ok pedig, hogy az osztrák utánpótlás bajnokságok jóval erősebbek, mint a magyar, sokkal kiegyensúlyozottabbak, hiszen csak akadémia-csapatok szerepelnek Ausztriában. Úgy gondolom, hogy belső védő létemre is szépen termeltem a gólokat a Rapidban.
Milyen célokat tűztél ki magadnak akkor, amikor Ausztriába igazoltál? Mit sikerült megvalósítani mindebből?
– A legnagyobb célom az volt, hogy éljek a lehetőséggel, amit kaptam, és mindent alárendeltem a labdarúgásnak, profi labdarúgóvá akartam válni. Ezt sikerült megvalósítanom. Abban hiszek, hogy a kemény munka mindig kifizetődik!
A Rapidnál végigjártad a korosztályos csapatokat, a tartalékoknál meghatározó játékos lettél, és az élvonalban is bemutatkozhattál. Miért döntöttél mégis a távozás mellett?
– Nagyon hálás vagyok a Rapidnak, rengeteg mindent kaptam a klubtól. Itt nőttem fel és lettem profi játékos. Tizenkilenc éves voltam már, amikor a karrierem szempontjából egy fontos döntést kellett meghoznom, mindenféleképpen első osztályban szerettem volna stabilan játszani, ezért döntöttem úgy, hogy váltok.
Csak a Mezőkövesd keresett meg? Ha nem, mivel emelkedett ki az ő ajánlatuk a többi közül?
– Voltak más ajánlataim és megkereséseim is, tudatosan döntöttem a Mezőkövesd mellett, karrierem szempontjából ez volt a megfelelő lépcsőfok számomra. Az elejétől kezdve szimpatikus volt a klub ajánlata számomra, éreztették velem, hogy mindenképpen szeretnének, illetve itt láttam a legtöbb lehetőséget arra, hogy játéklehetőséget kapjak. Nagy pozitívum volt továbbá, hogy édesapám is itt dolgozik, így rengeteget tud nekem segíteni minden téren, sokat jelent számomra a támogatása.
Az első kövesdi szezonod során egy rotációs rendszer részét képezted. Mi volt a legnagyobb pozitívum, illetve negatívum az idényben, amit ki tudnál emelni?
– Nem voltam elégedett, de azt sem mondhatom, hogy elégedetlenség van bennem. A tavalyi volt az első hivatalos szezonom egy első osztályú felnőtt csapat tagjaként, 22 mérkőzésen léptem pályára, úgy gondolom jó évet zártam. A legfontosabb azonban, hogy rengeteget fejlődtem minden tekintetben, illetve a csapattal elértük az idényre kitűzött célt, ezt mondanám a legnagyobb pozitívumnak. A legnagyobb negatívum pedig egy szezon végi sérülés, az U21-es válogatottal játszottunk edzőmeccset Azerbajdzsánban, ahol sajnos részlegesen elszakadt a boka szalagom. Szerencsére hamar fel tudtam belőle épülni teljesen!
Idén már alapembernek számítasz, sőt a Paks, és az Újpest kapuját is bevetted már. Mi tesz inkább boldoggá? Egy gól, vagy egy nullára lehozott mérkőzés? Miért?
– A legboldogabbá az tesz, amikor a csapat nyer. Ez a legfontosabb! Természetesen amikor gólt szerzek, az mindig egy különleges érzés, ugyanígy egy nullára lehozott mérkőzés, hiszen az azt jelenti, hogy az egész csapat remekül dolgozott. Bízom benne, hogy sokszor átélhetjük az említett dolgokat ebben a szezonban!
Milyen eredményekben bizakodtok a bajnokságban, illetve a kupában?
– Csapaton belül megbeszéltük a célkitűzéseinket az évre, illetve azt is hogy ezek az információk azonban az öltözőn belül maradnak.
Az utánpótlás válogatottban inkább a balszélen, míg klubodban hátvédként kerülsz bevetésre. Nem nehéz két ennyire eltérő szerepkörben helytállni? Melyiket érzed inkább magadénak?
– Mindkét pozícióban jól érzem magam a pályán, szívesen játszom mindkettőt, nem tudnék különbséget tenni. Örülök neki, hogy több poszton is számítanak rám.
A felnőtt válogatott gyenge pontja jelenleg egyértelműen a balhátvéd, illetve bal szárnyvédő poszt, melyen akár te is alternatívát jelenthetnél. Látsz rá esélyt, hogy te legyél “Marco Rossi Kleinheislere”? Érettnek érzed magad a felnőtt válogatottra?
– Boldogsággal tölt el, hogy felmerült a nevem az A-válogatottnál. Mindenféleképpen az a célom, hogy felnőtt válogatott legyek. Napról napra megteszek mindent és azon dolgozom, hogy fejlődjek, egyre jobb játékossá váljak. Úgy gondolom, hogyha hosszú távon kiemelkedő, stabil teljesítményt tudok felmutatni, akkor előbb utóbb sikerül is megvalósítanom ezt a célt.
Mi a hosszútávú célod? Legszívesebben melyik bajnokságban, melyik csapatban szerepelnél?
– Tudatosan szeretném felépíteni a karrieremet, ahogyan azt eddig is tettem. Folyamatosan előre lépni, lépcsőről lépcsőre. A top5 bajnokság egyikében szerepelni, ez a hosszútávú célom.
Szeretnél üzenni valamit a FociClub.hu olvasóinak?
– A FociClub.hu olvasóinak jó egészséget és izgalmas labdarúgó szezont kívánok!