A Premier League vasárnapi csúcsrangadóján nem bírt egymással a Manchester United és a Liverpool. A mérkőzés maga túl sok izgalmat nem hordozott magában, leginkább az első félidőben megesett 4 kényszerű cseréről emlékezhetünk majd erre a meccsre. Taktikai szemmel nézve viszont már jóval érdekesebb volt az összecsapás, lássuk is mi történt!
Kezdők:
A manchesteriek háza táján Martial és a mérkőzés előtt nem sokkal megsérülő Matic nem volt bevethető, míg Lingard sem volt 100%-os. Így megkapta a lehetőséget a fiatal McTominay, aki remekül teljesített annak ellenére, hogy mindössze negyedik alkalommal kezdett a szezonban. A régóta sérüléssel bajlódó Valencia, Darmian, Rojo trióra sem számíthatott Solskjaer.
A Liverpoolnál a hétközi BL-meccshez képest visszakerült Van Dijk a kezdőbe, valamint Milner foglalta el a jobbhátvéd pozícióját Alexander-Arnold helyett, aki Klopp elmondása szerint még nem bírt volna egy héten belül kétszer 90 percet. Lovren még szintén nem volt játékra kész a régóta sérült Oxlade-Chamberlain és Gomez mellett.
Hogy jussunk ki a letámadás alól?
Az egész meccs egy kabaréba illő jelenetsorral kezdődött, Young röviden passzolta haza a labdát alig 20 másodperccel a kezdő sípszó után, Firmino viszont valamiért elengedte azt, így De Gea kezezett, a közvetett szabadot pedig Milner a sorfalba lőtte. Ez kicsit előre is vetítette mire számíthatunk majd…
A United a sérültek miatt garantálható gyémánt alakzatban kezdett, ahol eleinte Lukaku volt bal oldalon, Rashford pedig a jobbon. Ezzel a szűk gyémánttal próbálták hibára késztetni a Liverpool hátsó alakzatát, azonban erre felkészült Klopp, és a szélsővédők gyors oldalváltásaival sikerült kiszabadulniuk a nyomás alól.
Látható, hogy szeretett volna a United nyomást gyakorolni a vendég védelemre, de a gyémánt alakzat hátránya, hogy igen szűknek kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan működjön, így ebből adódik, hogy a labdával ellentétes oldalon nagy terület szabadul fel, amit a Pool ki is használt. Lentebb erre egy újabb példa látható.
A listavezető letámadása hasonlatos volt a Bayern ellenihez, igyekeztek megakadályozni, hogy az ellenfél a pálya közepén előrejusson, az esetleges labdaszerzésből pedig egyből kontrázni.
Középen nem tudta előrejuttatni a labdát a United, ugyanis általában Firmino (a fenti képen éppenséggel Mané) fedezőárnyékával kiveszi a játékból McTominayt, így csak a pálya széle felé vezet út a hazaiak számára. Ha a United egyik középpályása visszalépett segíteni, akkor azonnal jött vele liverpooli kollégája is, így elég döcögősre sikerült a rekordbajnok támadásépítése.
A következő képsoron az látható, amikor Pogba megpróbált segíteni a védőknek a visszalépéssel, viszont követte Henderson, lekapcsolta az átadást, és azonnal támadásba lendült a Liverpool. Firmino lendületből vezetheti a védelemre a labdát, Salah és Mané is indul, de egy picit erősebb passz a kelleténél, illetve Mané kicsit rossz labdaátvételének köszönhetően elhalt a támadás. Ez jellemezte az egész mérkőzésen a vendégeket, a támadók formán kívül játszottak, és a hasonló hibák miatt egyetlen igazán komoly helyzetet sem tudtak kialakítani.
A következő képsoron egy kicsit másfajta letámadási sémát láthatunk. A nyugodtan passzolgató hazai védőket Salah megtámadja, így kénytelen Smalling áttenni balra a játékot. Mivel a United ezzel sarokba szorult, Henderson azonnal lép is föl a középpályáról, hogy a nehéz helyzetben lévő Shawt támadja. McTominay és Pogba is próbál segíteni az angol hátvédnek, de Firmino és Milner teljesen becsapdázza őket a sarokban, így labdavesztés a vége. Egy csúcsformában lévő Liverpool általában az ilyen helyzetekből kapuig megy, a United szerencséjére viszont ettől vasárnap messze voltak.
A Vörös Ördögök a letámadás ellen sokszor csak hosszú labdával operáltak, amivel általában Rashfordot szerették volna kiugratni. A kapus kirúgásoknál sem sokat vacakoltak, De Gea azonnal küldte előre általában Pogbát vagy Lukakut keresve.
Terv a gólszerzésre
Még, ha a nézők a tévé előtt erősen kételkedhettek is benne, igen is volt mindkét együttesnek terve arra, hogy hogyan törje fel az ellenfél védelmi reteszét. A manchesteriek a kontrákban hittek, a saját tizenhatosuktól indulva is másodpercek alatt felértek a Liverpool kapuja elé.
Ebben leginkább Pogbának, Matának és Rashfordnak vagy Lukakunak volt nagy szerepe. A labdaszerzés után igyekeztek Matához eljuttatni a labdát, aki indíthatta a meginduló Rashfordot vagy Lukakut, illetve a zárkózó Pogbát. Látható, hogy Milner magasan fönt van, ezért mögötte hatalmas üres terület nyílt meg, amit előszeretettel támadott a United.
A másik igazán jó példa erre Lingard ziccere volt, aki a megsérülő Mata helyére állt be (hogy aztán ő is megsérüljön). Egy megszerzett labdát Lukaku ügyesen megtartott és indította Pogbát, ő maga pedig középen érkezett. A franciától visszakapott labdát bejátszotta a védelem mögé lendületből érkező Lingardnak, csak Alissonon múlt, hogy nem lett gól ebből a helyzetből.
A felállt védelem elleni terv a már korábban említett hosszú labdák voltak, illetve a bal oldalon kialakított létszámfölényes helyzetek – ezt egyszer sikerült véghezvinni. A képen kirajzolódik a Pool saját térfélen alkalmazott 4-4-2-es védekezése, ahol Mané lépett hátra bal oldalt és Henderson húzódott ki jobbra.
Ami a Liverpoolt illeti, ha átjöttek a letámadáson, akkor egy 4-3-3-mal találták szemben magukat, ahol Mata volt középen, Rashford a jobbon, Lukaku pedig a balon. Solskjaer nem húzta hátra teljesen a szélsőit, hiszen a kontráknál előnyt jelentett, hogy magasan voltak. Ezzel viszont bevállalta azt a kockázatot, hogy a vendégek szélsővédője (többnyire Milner) szabadon maradt, mert Shawt középre húzta Salah.
Klopp pechjére Milner beadásai nem voltak az igaziak, így ebből nem tudtak komoly helyzeteket kialakítani, még akkor voltak a legveszélyesebbek, amikor Henderson végrehajtott egy mögékerülést.
A bal oldalon egyszer sikerült egy létszámfölényes helyzetet teremteni, de a manchesteri védelem remekül hatástalanította az összes szélről érkező beadást.
Ha volt területe és ideje egy védőnek vagy középpályásnak, akkor védelem mögé belőtt labdával is próbálkoztak, azonban ezzel sem jártak sikerrel.
Vörösök és Vörös Ördögök vs Vörös Kereszt
A sorozatos sérülések meglehetősen szaggatottá tették a játékot, ami egyébként is tele volt taktikai szabálytalanságokkal. A United Pereirát és Lingardot hozta Herrera és Mata helyett miközben Rashford is sántikált, míg a Poolnál Firmino helyett volt szükség Sturridge-ra. A hazaiak alakzata nem változott, igyekeztek megtartani a korábbi formát.
Sturridge is igyekezett Firmino szerepkörét átvenni, de ez nem ment neki könnyen. Ekkor látszott, hogy mennyire fontos láncszem a brazil a Liverpool gépezetében, ugyanis ő nem tudta lezárni a megfelelő passzsávokat, így a Unitednek sikerült többször is kijutnia a nyomás alól.
Az első esetben nem zárja a McTominay felé vezető passzsávot, így Fabinho csak egy taktikai szabálytalanság árán tudja megakadályozni a támadást. A második képen Lindelöf hozza fel simán a labdát a védelemből (Firmino legrosszabb esetben szabálytalankodott volna vele szemben), aminek az eredménye pár másodperccel később egy veszélyes Pogba lövés lett.
Lingard összesen nagyjából 20 percet töltött a pályán, amikor is le kellett cserélni, Sánchez érkezett helyette. Innentől pedig Rashford húzódott középre, a chilei pedig kiment a bal szélre.
Második félidő
Solskjaer újraszervezte csapatát, és egy egészen mély 4-5-1-re állította át a csapatot, ahol a sérülten játszó Rashford mentesült a védekező feladatok alól, míg Sáncheznek és Lukakunak kellett a szélen visszazárnia. Megfigyelhető mennyivel mélyebben vannak, mint voltak az első félidőben hasonló helyzetben.
A Liverpool ezzel semmit nem tudott kezdeni, nem tudták megbontani a védelmet, így sokszor csak védelem mögé belőtt labdával operáltak, azonban ezeket könnyűszerrel hatástalanította a hazai védelem.
A United is ugyanebben bízott, valamint a pontrúgásokban, amiből kis híján sikerült is megszerezni a vezetést, csak Smalling egy hangyányit lesen volt.
Az utolsó 20 percre Klopp behozta Shaqirit Henderson helyett, amivel egy 4-4-2-re álltak át, és igyekeztek beadásokkal megtalálni a két centert. Vélhetően ezért is cserélte le a német mester Salaht és hozta Origit, az egyiptominak ugyanis nincs sok haszna hasonló helyzetben.
Konklúzió
Nem fog az emberek emlékezetébe égni ez a meccs – és akkor még finoman fogalmaztam -, de egyik csapat sem lehet igazán elégedetlen az egy ponttal. A Manchester United sérülésektől tizedelve is megőrizte kapuját a góltól a liga egyik legjobb csapata ellen, a Liverpool pedig kipipálta talán a legnehezebb hátralevő idegenbeli meccsét egy döntetlennel. Egyelőre nem tudni, hogy a sérülések mennyire komolyak, de mindkét együttes fontos játékosokat vesztett, csak reménykedhetnek, hogy minél rövidebb ideig kell nélkülözniük őket.
A Michael Caley által készített xG térkép is alátámasztja, hogy egyik csapat sem érdemelt győzelmet, és az sem véletlen, hogy gólt sem láthattunk.
