Szakály Dénes pályafutása nem várt fordulatokon ment keresztül az utóbbi időben. A korábbi kaposvári játékos azonban nem csügged, hanem szorgalmasan dolgozik azért, hogy visszakerüljön oda, ahová való. Tele van motivációval, és kész a bizonyításra. Siófoki szerepvállalása mellett az elmúlt másfél évről, valamint a jövőjét illető tervekről is mesélt a FociClub.hu-nak! Az interjú megjelent a Somogy Sportja nyomtatott kiadványában is.
– A Pakson eltöltött három szezon után 2018 nyarán Mezőkövesdre szerződtél. Mi volt az akkori váltás oka?
– Minden labdarúgó vágya az, hogy megbecsüljék. Betöltöttem a harmincadik életévem, és hosszabbítás gyanánt csak egy évet ajánlott a klub, miközben én hármat szerettem volna. Noha meg akartak tartani, és én is jól éreztem magamat Pakson, az elképzelések nem egyeztek. Közben felkeresett a Mezőkövesd, mely egy minden szempontból jobb szerződéstervezetet rakott elém, így nem sokáig gondolkoztam azon, hogy mi legyen.
– A váltás mondhatni nem jött be, hiszen mindössze 12 tétmeccsen léptél pályára, majd hét hónappal később szerződést bontottatok. Mi nem klappolt?
– Egy játékos nem élhet meg a múltjából, tenni kell azért, hogy számítsanak rá, és én tettem is. Az elvégzett munka, az edzéseken és az edzőmeccseken mutatott teljesítmény, valamint az ezekből származó mérőszámok rendben voltak. Ennek ellenére mégsem kaptam bizalmat. Nem éreztem a megbecsülést, és ez zavart. Közben a klub elkezdett igazolni, így nem láttam sok értelmét a maradásnak. Nem azért igazoltam Mezőkövesdre, hogy kitöltsem a szerződésemet. A legjobb korban vagyok, játszani akarok, és nem csak nézni azt, hogy valaki játszik a helyemen, akinél ráadásul jobb vagyok. Az egész történet roppant kacifántos volt, hiszen azt mondták, hogy kellek, aztán az utolsó előtti pillanatban, az átigazolási piac zárása előtt mindössze egy nappal jelezték, hogy el kéne mennem kölcsönbe. Az esélyt sem adták meg, bohóc pedig nem akartam lenni valahol, ahol nem kellek. Ezek után én kezdeményeztem a szerződésbontást…
– Ha visszamehetnél az időben, akkor másképp döntenél?
– Persze! Utólag már okos az ember. Ahogyan mondtam, Pakson jól éreztem magam, maradnom kellett volna. A szerződéshosszabbítással pedig nem kellett volna kivárni, előbb tárgyalóasztalhoz kellett volna ülni.
– Végül nem sokáig voltál szabadúszó futballista, hiszen az NB II-es BFC Siófok szerződtetett. Miért a somogyi klub mellett tetted le a voksot?
– Először nagyon úgy festett, hogy nyárig nem megyek sehova, hiszen több csapatnál is szóba került a nevem, de csak a szezon után számítottak volna rám. Az érdeklődők többsége már kiköltekezte magát, én pedig csak az átigazolási piac zárása után két héttel lettem szabadon igazolható. Michalecz István többször is felhívott Siófokról, és kitartóan éreztette velem, hogy kellek, a klubnak szüksége van rám a célok eléréséhez.
– Cél a kiesés elkerülése egy alacsonyabb osztályban. Nem érzed ezt visszalépésnek?
– Nyilvánvalóan visszalépés, és az lenne akkor is, ha egy a feljutásért küzdő csapathoz szerződök. Az NB II, az mégiscsak a másodosztály, és nem pedig az élvonal. Úgy voltam vele, hogy inkább mozgok pár hónapig, minthogy otthon üljek, és várjam a nyári átigazolási időszakot. Remélem, hogy egy olyan megoldás született, ami mindkét fél számára előnyös. Cél, hogy ne kerüljek ki a körforgásból, és folyamatos játéklehetőséggel jó állapotba kerüljek. Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom. Végig akarom játszani a szezon hátralévő részét, és gólokkal, gólpasszokkal segíteni a Siófokot a bennmaradáshoz. Aztán a folytatásra nyáron majd visszatérünk…
– Korábbi nevelőegyesületed a Kaposvár szurkolói szívesen láttak volna a csapatban, ezt saját fülemmel hallottam több ízben is a legutóbbi hazai bajnokikon. Ez az opció fel sem merült benned?
– Füllentenék, ha azt mondanám, hogy nem keresett fel a klub elnöke, de Kaposváron addigra már egyben volt a keret, készen várták a tavaszt. Képbe kerültem, de végül annyiban maradtunk, hogy a későbbiekben visszatérünk erre az opcióra. Biztosítottak afelől, hogy szívesen látnának újra a csapatban. Ha feljutnak, akkor azért, mert szükség lesz NB I-es tapasztalattal rendelkező rutinos játékosokra, ha pedig nem, akkor azért, hogy jövőre meglegyen a feljutás. Nyáron biztosan beszélünk még.
– Pályafutásod egészét Magyarországon töltötted, voltál magyar bajnok a Videotonnal, a Siófok pedig a hetedik klubod. Sohasem volt lehetőséged légiósnak állni?
– Lehetőség és próbálkozás is volt akkor, amikor 24-25 éves voltam, és a Videotonban játszottam. Vártuk a válogatottságot, hiszen azzal könnyebb lett volna egy jó külföldi lehetőséget meglovagolni. Idő közben megszületett a fiam, családot alapítottam, és már nem is erőltettem ezt a témát. Nyilván ha jönne egy jó lehetőség elgondolkodnánk rajta.
– Jelenleg 31 esztendős vagy. Milyen terveid vannak még a jövőre nézve?
– Mindenképpen szeretnék visszakerülni az NB I-be, meg akarom mutatni, hogy nem véletlenül játszottam több mint 250 NB I-es meccsen. Nem vagyok még idős, sem pedig sérülékeny, így nem akarom azt, hogy leírjanak. Mindenhol megálltam eddig a helyem, tudtam segíteni a csapataimnak, kivéve Mezőkövesden. Azon leszek, hogy bizonyítsak!
