A miniszterelnök terjedelmes interjút adott a Puskás Akadémia honlapjának. Orbán Viktor többek között a stabil Bl-szereplésről, a nemzetközi kupákban szereplő csapatok búcsújáról, stadionok építéséről, Csányi Sándorról, a Fradiról és sok másról is beszélt a pfla.hu-nak. A miniszterelnök felvetéseit kiegészítettük saját meglátásainkkal.
Mindenki tudja, hogy Orbán Viktor nem csak imádja a focit, de egykor a Felcsút SE igazolt labdarúgója is volt. A kormányfő újraválasztása, azaz 2010 óta újra folyik a pénz a magyar futballba: stadion épül Felcsúton, Debrecenben és a Ferencvárosnak is. Az arénákon kívül újraindult a Bozsik-program, valamint a műfüves pályák építése is zajlik. Azonban a hátország még mindig nem termeli ki azokat a fiatalokat, akik később erősségei lehetnek labdarúgásunknak, az élvonalbeli csapatoknak. Orbán ezen is változtatni kíván. Csapataink időnként csak átszállójegyet váltanak a nemzetközi kupákba, de a miniszterelnök szerint öt-hat éven belül változhat a helyzet.
„Szerencsére nem láttam a második meccset. Csak egy SMS-ből értesültem a Waterloo-ról. Egy tüdőlövéssel ért fel. Én még egy hét után is vért köhögök föl ilyenkor. Ugyanakkor pontosan tudom, mert én kis csapatokban játszottam, hogy el lehet kapni a sokkal esélyesebb ellenfelet is. A Videoton is rúgott három gólt a Sportingnak. Ilyen a futball. Amikor itt Felcsúton a megye I-ben és a megye II-ben futballoztam és összesorsoltak bennünket a kupában nagyobb csapatokkal, mindig abból indultunk ki, hogy ha tíz meccset játszunk, abból kilencet nyerne az esélyesebb, de egy golyó nekünk is van a tárban. Aki szégyennek nevezi a jóval gyengébb csapattól elszenvedett vereséget, az valószínűleg nem ismeri a futball lényegét. A futball lényege ugyanis az, hogy tisztelnünk kell a nálunk gyengébb labdarúgót is, és sosem szabad azt hinnünk, hogy nálunk jóval gyengébb csapat ne tudna bennünket legyőzni, ha egyébként a játék úgy alakul. És nincs olyan csapat, amelyiket tízből egyszer a nála gyengébb ne verhetne meg. Ezek mind olyan alaptételei a futballnak, amelyek át kellene hassák a futballról való gondolkodásunkat, ezért a helyzet úgy fest, hogy a Videoton kiesése nem szégyen, hanem bukás.” – mondta Orbán a Videoton kapcsán.
A szurkolók természetesen kezdenek magukhoz térni, miután megkezdődött a honi bajnokság, így valamennyire eltereli a figyelmet a kupakudarcról. „A Videoton kiesése, vagy a Győr kiesése nemcsak a Videotont vagy a Győrt veti hátra, hanem az egész magyar labdarúgást. Tehát miközben az ember, ha ellendrukker, érezhet némi örömteli borzongást, de amikor túl van az első fröccsön, akkor rájön arra, hogy azért összességében véve mégis csak rossz hír ez. Tehát mi a magyar labdarúgás rendszerében gondolkodunk, az akadémiát a magyar labdarúgás javára kívánjuk működtetni és Paulo Sousa mindig elmondta, hogy a Videoton sikere, az a magyar labdarúgás sikere. Mert a labdarúgás sikere klubsikerekből épül, amire csak a koronát teheti fel a válogatott szereplése. Ha nincsenek erős klubjaink, sosem lesz tartósan sikeres válogatottunk. Reális célkitűzésnek tartom azt, hogy először egy, majd később, amikor elérjük a nemzetközi minősítésben a románok szintjét, akkor pedig két magyar csapat rendszeresen legyen ott a legjobb 32-ben. Tehát a Bajnokok Ligája csoportkörében. Szerintem középtávon a Fradinak kötelező folyamatosan jelen lenni a 32-ben, mert a Fradi Európa 32 legjobb klubjának az egyike, a hagyománya, a szurkolói, a mérete, a fontossága, a történelme és minden más alapján, ami a Fradira jellemző. És attól függően, hogy milyen jól menedzselik a második, harmadik, negyedik magyar klubot, és milyen az utánpótlása, még egynek ott kell lennie.” – fejezte ki reményét a közeljövő nemzetközi szereplései kapcsán Orbán. Azt azonban látni kell, hogy ami idehaza elég a bajnoki címhez, az európai színtéren már közel sem elegendő. Elég csak a Győrre gondolni: a bajnokságot magabiztosan nyerte Pintér Attila legénysége, a BL-ben az első akadály magasnak bizonyult. A válogatottról csak annyit, hogy a hazai ligában játszó klubokból nehezen lehet válogatni, hiszen sok a légiós. A nemzeti csapat nagy százalékban a külföldön játszókra épül. A legjobb példa erre Anglia, ahol a Premier Ligát ellepik a külföldiek, a hazai futballisták egyre inkább háttérbe szorulnak, így pedig nincs honnan meríteni. Persze Magyarországon most még minden szép és jó, hiszen második helyen áll a válogatott a VB-selejtezős csoportban, de szeptemberben az utóbbi évtizedek legfontosabb összecsapását játsszuk Bukarestben.
„Az NB II rosszul szervezett bajnokság volt. Most, hogy az egycsoportos NB II beköszöntött, az ilyen csapatoknak, mint mi, az NB II középmezőnyében lenne a helyük, mert a nagyvárosok a következő két-három évben eluralják majd az NB II-t. Jönnek majd a hagyományos futballközpontok, mint Tatabánya, Sopron, talán előbb-utóbb Budafok és Csepel, aztán itt van Nyíregyháza, Békéscsaba, Szolnok, szóval az NB II óriási változás előtt áll. A magyar labdarúgás szempontjából talán döntőnek is mondható változás előtt. Ne felejtsük el, hogy a játékosok NB II-ből az NB I-be áramlása évek óta szünetelt Magyarországon. Elvétve fordult elő, hogy NB II-es csapatból NB I-be igazoltak, inkább akkor már egy délszláv idegenlégióst hoztak. Ez megváltozik, hiszen az egycsoportos NB II-ből két-három év alatt tucatszám fogják feladni az NB I-ben helyt állni képes, NB II-ben már bizonyított játékosokat. Akik aztán jó esetben a válogatottig meg sem állnak.” – mutatott rá az NB II-es pontvadászat lényegére a kormányfő. A másodosztályú bajnokságnak merítési lehetőségként kell szolgálnia az élvonalat. Ez olyan, mint egy körforgás: az NB II-esek kipróbált fiatalokat adnak az NB I-eseknek, akik a kiöregedőfélben lévő futballistákat irányítják le, hogy átadják tapasztalataikat az újabb generációnak.
„A Honvéd mellett kell először mondanom néhány szót. A Honvéd azon kevés magyar klubok közé tartozik, amelyek példaadó módon törődnek az utánpótlás-neveléssel. A Honvéd akadémiája példamutató. Bennünket többször is megleckéztettek már, és ezért a Honvédot, mint klubot mi itt a Puskás Akadémián tiszteljük. Az utánpótlását pedig nagyra becsüljük. Nekem személy szerint az edzőjük is szimpatikus. Szeretem a szenvedélyes és a lehetetlent nem ismerő edzőtípust. Szerintem a Honvédra itt árnyék nem vetülhet. Jobb csapat, továbbjutottak és kész. Meglehetősen egyértelműen, bárcsak az Újvidék ellen is sikerült volna nekik. Ami pedig a magyar futball és a bunda kapcsolatát illeti általában, ott semmilyen okoskodásnak helye nincs, a bundát irtani kell. Még az írmagját is. Az egy betegség. Fertőző. Karantén, elszigetelés, büntetés! Az ügyészség és a rendőrség teszi is a dolgát és nem fogunk habozni egyetlenegy esetben sem. Ami a nemzetközi ügyeket, a sport és a pénz kapcsolatát illeti, ott valóban jelentős civilizációs betegségek leselkednek ránk.” – utalt a fogadási csalásokra, valamint arra a felvetésre, hogy a piros-feketéknél van a legtöbb légiós az OTP Bank Ligában. Nos, ez utóbbit megcáfolhatjuk. A kispestieknél 11 külföldi futballozik, szemben a Videoton 15-jével és a Győr 19 labdarúgójával. A fogadási csalások és a bunda elleni fellépéssel egyetértve látni kell, hogy nehéz a hatóságok dolga, hiszen tavasszal láthattuk, hogy nincs elrettentő ereje az intézkedéseknek, mert tovább folytatódik a meccsek befolyásolása.
A kormányfő a labdarúgás pénzközpontúvá válását az Unió számlájára írja, és ennek példájaként a Bosman-szabályt hozza fel: „A futballt kétségkívül fenekestül felforgatta az az új világ, ami a Bosman-ügy óta köszöntött ránk. Ez a futball nem az a futball, mint amikor még a klubok voltak a főszereplők. Egyetlen megoldás van, ha visszatérünk a Bosman-világ előtti időszakhoz. A Platini-féle európai szövetség érzékeli ezt a problémát, és próbál gyógymódokat találni rá, de vagy gyökerestül szabadulunk meg ettől a bajtól és térünk vissza oda, ahol voltunk, vagy ennek a típusú futballnak, amely még a nagyságot, a hősiességet, az alázatot egyszerre hozta példaként a számunkra, már csak hébe-hóba lesz lenyomata. Egyetlen megoldás van, ha visszatérünk a Bosman-világ előtti időszakhoz. Ezt speciel, nem az Európai Unió ellenében mondom, de az unió hozta a nyakunkra ezt a szerencsétlenséget. Ezt az Európai Unió legsúlyosabb hibái közé kell sorolnunk, és csak az unió javíthatja ki. Korábban a futball középpontjában a klubok álltak. Most meg a játékosok és az ügynökök, és ez nagy csapás a futball számára. Ez nem mutatkozik meg a gyepen, a meccsek látogatottságában, s a fiatalok nem is értik, hogy mit magyarázok nekik, amikor erről beszélgetünk. De ez a futball nem az a futball, mint amikor még a klubok voltak a főszereplők.” Nem szeretnénk a politikát belekeverni, de a röghöz kötéshez tudnánk hasonlítani ezt a megnyilatkozást. Azonban az elrugaszkodott átigazolási díjak és fizetések valóban nem a labdarúgást szolgálják. Ezáltal pedig egyre kevesebb olyan futballistát találunk szerte a világban, akik a klubhűség fogalmát testesítik meg.
„A magyar profi futball teljesen életképes. Ha végignézzük, lassan és biztosan gyarapszik azoknak a kluboknak a száma, amelyek mögött jelentős gazdasági szereplők állnak. A Videoton mögött ott a MOL, a Győr mögött ott az Audi, a Diósgyőr mögött ott a Leisztinger-féle üzleti csoport, a Honvéd mögött ott van a Hemingway-féle üzleti világ, a Debrecen mögött a Teva, a Pécs mögött a Mathias-csoport, az MTK mögött a Várszegi-csoport – ha még ott van –, a Paks mögött– egyedüliként – a magyar állam, a Fradinak hamarosan lesz kérője, erősebb és nagyobb, mint bárki másnak, ez hetek kérdése. A mi akadémiánk, amely nem pályázik nemzetközi babérokra, köszöni szépen, a saját utánpótlás-nevelésének meg az ide érkező magánadományoknak köszönhetően – közhasznú alapítványként – áll a lábán. A Kecskemét is meg fog erősödni, csak először kicsit meg kell melegedni Magyarországon a Mercedesnek, és akkor már tizenegy klubnál vagyunk. És ha azt nézzük, hogy az MLSZ jó rendszert alakított ki a tévés pénzek ügyében, és hogy közel vagyunk ahhoz, hogy a szerencsejátékból is több pénz érkezzen vissza a futballba, akkor azt kell mondanom, hogy a mai tizenhat NB I-es csapatból tíz már a következő években biztos lábakon áll, és akkor már csak ötöt-hatot kell stabilizálni.” – fejtette ki Orbán a magyar klubok gazdasági hátterével kapcsolatban. Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy hiába a stabilnak tűnő háttér, ha a hírek néha arról szólnak, – mint például az előző évadban Debrecenben – hogy a megrendült a klub stabilitása.
„Nem a pénzből kell kiindulni, hanem az építkezésből. Nem lehet a tetővel kezdeni, ha az alapokat sem raktuk le. A legfontosabb, hogy a Magyarországon működő csapatok mögött jelentős, nemzetközileg is számottevő pénzügyi gazdasági erőt képviselő vállalatok legyenek. Lassan mindenki rájön, hogy ez közös érdek. Hogy nekik is jó ez, mert az élet azt igazolja, az jár jól, aki társadalmi felelősséget is vállal. Ez Magyarország. Itt az alkotás különös nehézségbe ütközik. A Lánchídtól kezdve az Országház, a Nemzeti Színház vagy a MÜPA megépítéséig mindig így volt. És a végén, amikor túl vagyunk rajta, akkor mindenre nagyon büszkék a magyarok, amit sikerült létrehozni. Azok is büszkék rá, akik egyébként folyamatosan tiltakoztak. Nekünk, akikben dolgozik az alkotás szelleme és ereje, egy dolgot mindig szem előtt kell tartanunk: suttyomban, szégyenkezve, magyarázkodva, a viták elől meghátrálva nem lehet alkotni. Bele kell állni. Ha kell, kötésig. Szégyenkezzenek és lapuljanak azok, akik ki akarnak kezdeni bennünket, akiknek semmi sem jó, akik mindent jobban tudnak, de végül sohasem alkotnak semmit. Félig sikerült. Illetve félúton vagyunk a teljes megoldásig vezető úton. 2018-ban vagy 2019-ben képesek leszünk Bajnokok Ligája-döntőt rendezni Magyarországon. A nemzetek között itt is zajlik egy verseny, s az mégis csak képtelenség, hogy Közép- és Kelet-Európa minden országa – nálunk szegényebbek is – jóval előrébb tart a sportlétesítmények építésében. Miért kéne nekünk az utolsók között szégyenkeznünk? Amikor egyébként valaha elsők voltunk, és a képességeink és tehetségünk alapján elsőknek is kell lennünk. Negyven év kommunizmus nem múlik el nyomtalanul. A kommunizmus lényege, hogy lerombolja a fennálló világot, állítólag azért, hogy egy tökéleteset hozhasson létre. Kár, hogy nekünk eddig csak a rombolás jutott… A rombolás érdekében az emberből a rosszat akarja kihozni. Ezért épít alapvetően az irigységre. Az irigység alapján tudja szembe fordítani egymással az embereket, hogy így harcok, konfliktusok, vagy ahogy ők mondják, osztályharc jöjjön létre. Ezzel szemben egy normális polgári, keresztény világ, egy európai civilizáció más értékekre épít. Nem a rosszat, hanem a jót, az építőt, az alkotót akarja előhozni az emberből. Jó és rossz, alkotás és rombolás között változó formában, de mindig is volt harc, amióta világ a világ. Ha a jó javára billen a mérleg, akkor gyarapodik, épül az ország és emberibb az élet.” – utalt az építő mentalitásra, és a létrehozott értékekre Orbán Viktor. A nemzeti stadion ügye azonban továbbra is a levegőben lóg.
„A futballstadionok ügyben kezdjük utolérni a közép-európaiakat. És ha még hagynak bennünket egy-két évig dolgozni, akkor meg is fogjuk őket előzni. A Puskás Stadion építése hamarosan megkezdődik, ami azért mégis Közép-Európa egyik kiemelten nagy és szép építménye lesz a Nemzeti Olimpiai Központban. Nemcsak stadiont építünk, hanem egy egész olimpiai központot. A debreceniek jól állnak, a Fradi jól áll. Négy létesítményt az MLSZ pénzügyi rendszerén kívül közvetlenül hozunk rendbe. Ez a Diósgyőr, a Mezőkövesd, a Videoton és a Szombathely. A látványtervek már léteznek. Szeretném, ha a kormány ezekről még a nyáron dönteni tudna, és már az idén elkezdődhetnének a munkálatok, miután az MLSZ-szel és az önkormányzatokkal megállapodtunk. A többi NB I-es stadiont, illetve az NB II-es stadionokat az MLSZ programjának végrehajtása révén fogjuk gatyába rázni.” – tette hozzá a kormányfő.
A stadionokkal kapcsolatosan megjegyezte, hogy egyedül a felcsúti arénában nincs állami pénz: „Itt a sorból egyedül mi lógunk ki, a felcsúti stadion. Ez egy utánpótlásközpont. Ezért nem is tízezres nézőszámban gondolkodunk. És építészetileg sem úgy készül a stadionunk, ahogy az szokás. A stadionokat ipari létesítményként szokták megépíteni, a mienk meg kézműves építkezés. Makovecz építészetét nem lehet ipari építészetnek tekinteni, sokkal inkább illik rá a kézműves kifejezés. És ebben nincsen egyetlen fillér közpénz sem. Ezért lógunk ki a sorból. Ezt két okból tartottam fontosnak. Az egyik, hogy így is támadnak bennünket eleget, ne adjunk felesleges támadási felületet. Minden klub kap állami támogatást a stadionjára, egy klub van, amelyik nem, ez pedig mi vagyunk. A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos. És nekem magánadományokból sikerült is annyi pénzt ide összegyűjteni, hogy meg tudjuk építeni az új centerpályát. Remélem, hogy majd a következő ötven évben is csupa olyan miniszterelnök lesz Magyarországon, aki valamilyen célra – nem pont stadionra és nem pont futballutánpótlásra, nekem éppen ez áll közel a szívemhez, de –, egy közcélra összehoz annyi magánadományt, hogy valami fontos, valami különleges, valami egyedi létrejöjjön. Hagyományt akartam teremteni, remélem, lesznek követőim.”
Az MLSZ elnök, Csányi Sándor visszavonulásáról: „Csányi Sándort ismerem, jász, az pedig kemény fajta. Nehéz elképzelni, hogy az MLSZ elnöke meghátrálna.”
Értékrendről, tradícióról és kultúráról és ezek modern világgal való kapcsolatáról: „A tradicionális gondolkodás, amely jellemző a magyar nemzetre, a tudományt és a kultúrát külön kezeli mindentől, illetve mindenek fölé helyezi. Nehezen tudja összehangolni mindezt a modern világgal. A sportot lassan fogadja be a magyar értékhierarchia és szemléletmód. Mert miközben – különösen balról – arról oktatgatnak bennünket, hogy legyünk modernek, aközben a modern tömegkultúra jelenségeit nem tudják beilleszteni a megcsontosodott gondolkodás keretei közé. Holott ez lehetséges. Így még Esterházyval is egyet lehet érteni – nem a Marcival, mert az nem kunszt, hanem az íróval –, aki azt mondta, Albert nevét csak felállva szabad kimondani…”
Gavalovits Sándor
