Az aktuális átigazolási időszak alkalmával a kölcsön után a Manchester United csapatát az olasz Inter kegyeiért végleg elhagyó rutinos szélső, Alexis Sánchez a minap egy hosszabb Instagram-interjúban meghökkentő őszinteséggel vallott a “Vörös Ördögöknél” töltött időszak árnyoldaláról…
“Elfogadtam a lehetőséget, hogy a Unitedhez igazoljak, mert csábító volt és nagyon kedveltem a klubot gyerekként. Amikor aláírtam, nem érdeklődtem afelől, mik zajlanak a klubnál. Az első edzés után rengeteg dologra jöttem rá, és amikor hazamentem, mondtam a családomnak és az ügynökömnek, hogy ha tehetném, széttépném a szerződésemet, és visszamennék az Arsenalhoz. Nevettek rajta, aztán mondtam, hogy valami nem jó itt, nem tűnik jónak a helyzet. Ugyanakkor addigra már aláírtam, úgyhogy itt maradtam.
Az első hónapokban ugyanez az érzés volt, nem voltunk egységes csapat ebben az időben. Az újságírók, a korábbi játékosok anélkül beszéltek, hogy tudták volna, mik zajlanak a színfalak mögött. Ha hibáztatni kellett valakit, mindig engem okoltak. Néha nem játszottam, máskor húsz-harminc perceket, de ez is az én hibám volt. Természetesen önkritikus vagyok, lehettek volna jobbak ezek a rövid időszakok.
Aztán ott voltak a sérülések, amik megint az én hibáim voltak, miközben valótlan dolgokat állítottak rólam. A sérülések megesnek, és nem voltam boldog ebben az időszakban. Ott volt a West Ham elleni meccs, amire be sem öltözhettem. Ilyen sosem történt meg velem, és rendkívül fájdalmas volt nekem. Azt mondtam, lehetetlen az, hogy a PL egyik legjobbjából öt hónap alatt odajussak, hogy arra sem vagyok elég jó, hogy a kispadra leüljek. Szomorú és dühös voltam. Hazamentem, másnap az edzésen még keményebben hajtottam, mert imádom, amit csinálok, a futballt. Az idény végére az új menedzsernek mondtam, hogy új környezetre van szükségem, ő pedig jelezte, hogy nem probléma, és elengedtek az Interhez. Köszönettel tartozom a Manchester Unitednek, hogy viselhettem a mezét és játszhattam a klubban. Dühítettek a nem működő dolgok, amik részben a nem megfelelő hangulat miatt alakultak ki, kissé családiasabb légkörben jobban tudtunk volna teljesíteni.
Most már azt mondom, hogy ez egy tanulási folyamat volt emberként és játékosként is. Szomorú vagyok, mert imádtam volna játszani, megnyerni minden lehetséges trófeát és boldoggá tenni a szurkolókat.”
