A hollandok elleni csúfos kudarc után leköszönő szövetségi kapitány a szövetség honlapján értékelte az elmúlt három évet. A szakember most látta elérkezettnek az időt, hogy nyílt levélben tárja a közvélemény elé tapasztalatait.
Az MLSZ hivatalos oldalán megjelent írásban többek között a közösségről, a kudarcokról és előrelépésről is írt Egervári Sándor. Ezt most változtatás nélkül közreadjuk:
„Leköszönő szövetségi kapitányként, a tárgyilagosságra törekedve szeretném elmondani, miként látom közösségünk több mint hároméves szereplését, tudva, hogy a kiesés okozta keserűséget még sokáig hordozni fogom magamban. Sajnálatos módon, társadalmunk közszereplői közül néhányan komoly sebeket okoztak önmaguknak nyilatkozataikkal, és az utóbbi három évben egyre nagyobb számban futballozó gyerekeink elé is torztükröt állítottak szakszerűtlen és rosszindulatú feltételezéseikkel, kinyilatkoztatásaikkal. Ezért fontosnak tartottuk kollégáimmal, hogy megvédjük közösségünk értékeit a nyilvánosság előtt is.
Közösségünk 2010 augusztusában alapvetően a 2009-es „U20″ világbajnoki bronzérmes, illetőleg a sikeres, a Balotellivel felálló olasz válogatottat is legyőző „U21″ válogatott csapatának tagjaira, valamint a korábbi évek válogatott játékosainak legjobbjaira épült. Ebben az időszakban, közös munkánk kezdetén, a FIFA ranglista 62. helyén állt a magyar válogatott.
Az elvárás szerint a generációváltást úgy kellett megoldanunk, hogy közben a válogatott eredményessége is javuljon. Éppen ezért a 2011-es évben tíz játékost építettünk be (23 év alattiként) válogatottunkba, akiket elsősorban a jövő játékosainak tekintettünk. A 2011-es évben, 19 pont begyűjtésével, a negyedik kalapból kisorsolva a 3. helyen végzett válogatottunk az Eb-selejtező csoportjában, Hollandia és Svédország mögött. Az első két év lendületével, a svéd csapat legyőzése után, a FIFA-ranglistán minden idők legjobb, 27. helyére jutott válogatottunk. A második sorozatunkat, világbajnoki selejtező csoportmérkőzéseinket a vártnál nehezebb csoportban kezdtük. A második kalapból érkező török válogatott a kalap harmadik legerősebbjeként, a negyedik kalapból érkező román válogatott a kalap legerősebbjeként, az ötödik kalapból érkező észt válogatott szintén a legerősebbként nehezítette álmaink elérését.
A sorozatot 2012 őszén jól kezdtük, és előnyt szereztünk a riválisainkkal szemben, elsősorban az észtek idegenbeli, valamint a török csapat hazai legyőzésével.
A következő félévben, a 2013 tavaszi eredményeivel még mindig csoportunk második helyén vártuk az utolsó félévet. Sajnos, az üres lelátók előtt, egy már szinte megnyert mérkőzésen, az utolsó percben a románoktól kapott gól megfosztott minket két ponttól, ami a végelszámolásnál döntőnek bizonyult.
Az együttműködésünk hetedik félévében bravúrt sem Bukarestben, sem Amszterdamban nem tudtunk elérni, így 17 ponttal a harmadik helyet értük el, megelőzve a futballkultúrában jóval előttünk járó török válogatottat, valamint a legutóbbi Eb-selejtezők egyik play-off mérkőzését játszó észt válogatottat.
Ezzel a megszerzett 17 ponttal és az Eb selejtezőn begyűjtött 19 ponttal 1986 óta a két legtöbb pontot gyűjtő sorozatát érte el válogatottunk, így elmondhatjuk, hogy bár az álmainkat elérni nem tudtuk, az elmúlt évtizedekhez képest az előrelépés, az őszi két vereség ellenére, szembetűnő.
A fenti tények figyelmen kívül hagyásával, az elmúlt héten néhányan el akarták venni futballtársadalmunktól – többek között a válogatott eredményein keresztül – az előrelépés elismerését, ami hat féléven keresztül lendületet adott a sportágnak.
Sajnos, ahogy a világ majd minden csapatánál már előfordult, megtorpantunk, az egyre kedvezőtlenebb légkörben visszaestünk. A hollandiai 8–1 után önkritikát gyakorolva lemondtam. Az okokat társadalmunk magas rangú elöljáróitól kezdve a laikus szurkolóinkon át az éles nyelvű riporterekig, más-más érzelmi töltettel, már kinyilvánították.
Mi, a leköszönő szakmai stáb tagjai, akik vállalhatóan követtünk el néhány hibát ebben a hetedik félévben is, egyszerűbb, tényeken és tapasztalatokon alapuló alapvető okot találtunk a szeptemberi és októberi vereségünk indokaként.
A korábbi hat félévben a kétségkívül legjobb játékosaink folyamatosan, hétről-hétre, meghatározó európai csapatokban játszottak, így jobb formában érkeztek közénk. (Gera-Fulham; Juhász-Anderlecht; Rudolf-Genoa; Koman-Sampdoria; Hajnal-Stuttgart, Dzsudzsák-PSV, Pintér-Zaragoza; Szabics-Sturm Graz). A félévről félévre klubot cserélő, „csellengő” játékosaink (pl. Varga, Németh, Koman, Laczkó) vagy az orosz bajnokságban játszó Pintér Ádám sem tud most hozzátenni a mi csapatjátékunkhoz annyit, mint korábban. Ezt a hátrányt ezekben a hónapokban nem lehetett a jelenlegi NB I-ben szereplő játékosok bevonásával áthidalni.
Azt mindennél jobban fájlaljuk, hogy az utóbbi két súlyos vereség támadási felületet adott az egyébként jó pályára állított labdarúgásunk különböző területeinek is. Véleményünk szerint pillanatnyi indulatoktól vezérelten nem lenne szabad veszélybe sodorni azt a folyamatot, ami kétségtelenül elindult, minden igazi szurkoló örömére! Vállaljuk az elmúlt három és fél év sikereit és kudarcait, a 17 győzelmet, 8 döntetlent, 9 vereséget, azaz a 62%-os teljesítményt.
Bízunk abban, hogy meghatározó játékosaink ismét jó formában, sérülésmentesen állnak a válogatott rendelkezésére, ami biztosíthatja a három és fél évvel ezelőtt kitűzött célt, a 2016-os, 24 csapatos Európa-bajnokságra való kijutást.”
A világbajnoki selejtezősorozat tapasztalatairól október 29-én készít mérleget a szövetség.
Gavalovits Sándor
