Mostanság egyre több hír jelenik meg Diego Costával, az Atletico Madrid brazil csatárával kapcsolatban. A támadó jelenleg remek szezont fut, ennek ellenére Scolari mester nem számított rá, egészen a múlt hétig. Costa a közelmúltban kijelentette, hogy a „Vörös Fúria” mezét öltené magára.
Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy a spanyol élvonalban szereplő Atletico Madrid brazil támadója, Diego Costa kijelentette, a spanyol válogatottban képzeli el jövőjét. Apró bökkenő, hogy kétszer pályára lépett már hazája csapatában tavasszal, igaz nem tétmérkőzésen. A vonatkozó FIFA rendelkezés szerint az dönthet szabadon, aki adott időpontban kettős állampolgárként lépett pályára nemzeti csapatban, és ez kizárólag a nem hivatalos mérkőzésekre vonatkozik. Alighanem Brazília hivatalos FIFA játéknapon szerepeltette a csatárt, így tehát vélhetően csökkentek Costa esélyei, hiszen a tavasszal még nem volt spanyol útlevele. Ugyanakkor Luis Felipe Scolari meghívót küld a labdarúgónak a soron következő két felkészülési mérkőzésre, ezzel is kiküszöbölve, hogy az egyik riválist erősítse a nyári világbajnokságon. A labda a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség térfelén pattog.
Természetesen tiszteletben tartva a játékos választását véleményegyezés alakult ki a szerkesztőségen belül:
Őszi Ádám, a Fociclub.hu főszerkesztője: „Sohasem néztem jó szemmel azt, hogy egy más nemzet béli játékos magára ölti egy „idegen” ország címeres mezét. Tudni illik, szerintem, aki magyar, az élete végéig magyar marad, ez nem egy olyan dolog, amit választhat az ember, ez vele születik. Hiába élsz huzamosabb ideig egy adott országban, valahova születtél és ez megmásíthatatlan. Falcao a szíve mélyén mindig brazil marad, hiszen brazilnak született. Mindig is elleneztem a honosítást és ez nem csak a labdarúgásban fennálló probléma, hanem a világ számos sportágában. Ezen változtatni kell, meg kell húzni a vonalat, ez pedig csakis a világ sportvezetőin múlik.”
Kostyál Balázs, a Fociclub.hu német és osztrák hírekért felelős kollégája: „Diego Costa egy remek képességű csatár, ehhez kétség sem férhet. Érthető, hogyha Európa élcsapatai versenyeznek érte. De a válogatottak? Nekem az a válogatott, ahol egy nemzetiségű, azonos kultúrájú futballisták játszanak. Persze, itt van számos olyan válogatott, mint a német, az osztrák, a svájci vagy éppen a francia, ahol rengeteg a bevándorlóktól származó játékos. De ők az adott országban születtek és nőttek fel. Nem azért lett David Alaba osztrák válogatott, mert sikeréhes, hanem mert Ausztriában nőtt fel és az a hazája. Diego Costa hazája Brazília. Spanyolországban játszik és már hosszú évek óta él ott. Lehet, hogy ennyi idő alatt nagyon otthonos lett számára a környezet és spanyolnak is érzi magát. Ezt én kétlem. Véleményem szerint itt arra megy ki a játék, hogy melyik válogatottban érhetne el nagyobb sikereket – azt is meg lehet érteni, hogy címeket akar egy futballista, de erre megvan a lehetősége a klubcsapatában. Én nem pártolom a honosításokat. Diego da Costa Silva már játszott is a brazil válogatottban, ez szerintem ne változzon! Mindenki játsszon olyan címeres mezben, amely a hazájához tartozik. A mai világban ebbe belefér az, hogy Mesut Özil német, Zlatko Junuzovic osztrák, Gökhan Inler svájci vagy Zlatan Ibrahimovic svéd válogatott legyen. Ez a kultúra szépsége szememben. A honosítás és a sikeréhség nekem a válogatottaknál nem fér bele.”
Varga Balázs, a spanyol és olasz ligáért felelős cikkíró: „Diego Costa nagyon jó szezont fut klubjában, ezért érthető a dolog a spanyolok részéről, én azonban ezt inkorrekt dolognak tartom. Ő Brazíliában született, két mérkőzést játszott is a válogatottban, s noha kettős állampolgár, brazil földön született. Nyilván arról van szó, hogy a spanyol válogatottban inkább lehet kezdő, mint a brazilban. Evés közben jön meg az étvágy, Costa nemcsak klub, hanem válogatott szinten is sikeres akar lenni, és biztosan úgy érzi, az Európa- és Világbajnoki címvédő együttessel erre nagyobb esélye lenne. Pláne, ha ott lenne a keretben, ami a brazilban nem biztos, hogy így lenne, annak ellenére, hogy most Scolari behívná.”
Gavalovits Sándor, a magyar hírek felelőse: „Követve a nemzetközi labdarúgást, sok helyen – főképp Franciaországban, és lassan Németországban – több olyan játékos is bekerül a nemzeti csapatokba, akik ugyan az adott országba születnek, de származásuk szerint játszhatnának abban az országban, ahol felmenőik élnek. A válogatott nem klubcsapat, hogy különböző nációjú labdarúgók gyűjtőhelye legyen. Már elmúltak azok az idők, amikor például a magyarok honosítottként játszottak például a spanyol nemzeti csapatban. Ha a FIFA figyelembe veszi, és betartja saját rendelkezését, akkor nem engedélyezik Diego Costának a nemzetváltást. Elismerem, jó játékos, de ez előtt a szezon előtt nem nagyon tűnt ki, legalábbis számomra egy relatíve ismeretlen játékosról van szó. Ugyanakkor meg kell említeni kis hazánkat is ebből a szempontból, hiszen két olyan játékosról tudunk az elmúlt évtizedből, akik nem magyarként szerepelhettek piros-fehér-zöldben. Azonban ők előtte sem Románia, sem pedig Brazília nemzeti mezét nem vették fel: Miriuta Vasile és Leandro de Almeida a két játékos. Nem szabadna annak megtörténnie, mint asztaliteniszben, hogy egy „idegen” ország játékosai elárasszák a világ válogatottjait. Ugye asztaliteniszben nagyon ritka az olyan válogatott, ahol ne lenne egy, vagy akár több kínai pingpongos. Ezt kell elkerülnie a FIFA-nak. Így nem adnám meg az engedélyt, bármennyire is szeretne Costa a spanyol nemzeti csapat tagja lenni – kétszeres brazil válogatottként.”
A folytatásban is véleményezzük a futballvilág legnagyobb port felvert témáit.
Az összeállítást készítette: Gavalovits Sándor