Folytatva korábbi argentin stadionbemutató sorozatunkat, ezúttal a tavaly elhunyt világbajnok legenda, Diego Maradona utolsó állomáshelyeire látogatunk el, La Plata különleges városába…
(Photo by Rodrigo Valle/Getty Images)
Az argentin főváros, Buenos Aires szomszédságában található kikötővárosban, La Platán belül két helyi egyesület osztozik meg a szurkolók kegyein, a Club de Gimnasia y Esgrima La Plata csapata az Estadio Juan Carmelo Zerillóban székel.
A klub a legrégebben alapított argentin sportegyesület az 1887-es létrehozásával, és a labdarúgás mellett számtalan szakosztálya van, a legelső időszakban még a vívás működött. A Gimnasia az egész kontinens egyik elsőként alapított klubja a perui krikettcsapat mellett. Ősi riválisa, a szintén a városban életre hívott Estudiantes La Plata gárdáját 1905-ben alapították.
A Gimnasia saját stadionjának építési munkálatai 1923-ban vették kezdetüket, majd bár jövő áprilisban kész voltak vele, a hivatalos avatómérkőzéssel megvárták a város alapításának november 19-i évfordulóját, melyet az uruguayi Penarol ellen játszottak.
A jelenlegi formájában 33 500 néző befogadására alkalmas létesítmény névadója, Juan Carmelo Zerillo, az egyesület elnöke volt 1929 és 1931 között, amikor a csapat története első és eddigi egyetlen argentin bajnoki címét nyerte. A stadiont előszeretettel emlegetik az “El Bosque” néven, mely jelentése “erdő”, és arra utal, hogy a terület egy hatalmas zöld park egyik oldalán fekszik – a másikon pedig az Estudiantes stadionja. Az egyesület a környéken óriási birtokkal rendelkezik, ahol a többi szakág, illetve különféle akadémiái találhatóak.
Az 1929-es bajnoki cím mellett a Gimnasia háromszor lett bajnok az argentin másodosztályban, valamint 1993-ban megnyerték az argentin labdarúgó-szövetség százéves évfordulójának tiszteletére rendezett Copa Centenario de la AFA sorozatot.
A stadion csodálatos környezetben fekszik egy zöld övezetben. Maga a létesítmény az évek során több alkalommal esett át felújításon, legutóbb 2008-ban korszerűsítették, mely során felvette mostani formáját. A játékteret négy oldalról szögletes lelátók veszik körül, a két hosszanti oldalon nagyobb kiterjedésű nézőtér található. A főbejáratnál található impozáns kapunál a közelmúltban a csapatot halálát megelőzően trenírozó Diego Maradona gyönyörű falfestményt kapott.
A Gimnasia 1960-as évekből származású beceneve “El Lobo”, azaz “farkasok”, amely az “El Lobo del Bosque”, vagyis “az erdő farkasai” megnevezésből jött.
A saját stadionja egyes lezárásai idején mindkét városi csapat a helyi Estadio Ciudad de La Platát használta, amely a közelmúltban felvette az Estadio Únioco Diego Armando Maradona nevet a városban edzőként szolgálatot teljesítő 2020-ban elhunyt egykori ikon előtt tisztelegve. Az “isteni Diego” 2019 szeptembere és 2020 novembere között összesen 21 mérkőzésen irányította a Gimnasiát, melyből a csapat nyolc nyert meg, és bár különösebben nagy eredményeket nem értek el, természetesen az ország nemzeti hősét minden egyes hazai és idegenbeli mérkőzésen megkülönböztetett figyelem övezte.
A híres la platai “El Bosque” park másik oldalán található városi vetélytárs Estudiantes La Plata stadionját látogatjuk meg virtuálisan.
Az egyesület alapítása után két évvel, 1907-ben vette birtokba mostani otthonát, az azóta nyilván számtalan felújításon átesett Estadio Jorge Luis Hirschi néven futó létesítményt. A “diákok” által alapított Estudiantest olyan fiatal játékosok és szurkolók hívták annak idején életre, akik a rivális Gimnasiából váltak ki, amely érzésük szerint a teremsportokat sokkal inkább preferálta a labdarúgással szemben. Első bajnoki címüket még az amatőr érában nyerték 1913-ban a legendás “los profesores” (“professzorok”) csatársor virágzásával.
A stadion névadója Jorge Luis Hirchi az egyesület elnöke volt 1927 és 1932 között. Az országban elsőként, 1937-ben ez a stadion kapott világítást, így az Estudiantes otthonában rendezték meg Argentínában a valaha volt első esti, villanyfényes mérkőzést.
2005-ben bezáratták a stadiont, mivel a végbemenő szigorítások miatt a faszerkezetes lelátóit nem ítélték biztonságosnak, és elkezdődött a csapat másfél évtizedes tengődése. Az Estudiantes egy ideig a Gimnasia és a Quilmes stadionjában játszott, majd az újonnan felhúzott Estadio Ciudad de La Platát vette birtokba új létesítménye elkészüléséig. Hosszas bürokratikus körök és építkezési munkálatok után egyesület végül 2019-ben költözhetett haza, amikor egy minden igényt kielégítő, modern otthont kapott a régi jegyek megőrzésével.
A mostani Hirschi 30 ezer néző befogadására alkalmas, mind a négy oldalról szögletes lelátók veszik körül, noha abszolút 21. századi technológiával készült, külsejét illetően tökéletesen megőrizte a latin stílusú stadion mivoltját, nem hasonlítható össze napjaink új építésű európai tucatarénáival.
Bár a Gimnasiát korábban alapították, az Estudiantes jóval sikeresebbnek tekinthető, hiszen hat alkalommal nyerte meg az argentin bajnokságot és négyszer hódította el a Libertadores-kupát. Az amatőr időszak első bajnoki sikere után még az 1967-es és az 1982-es Metropolitano, valamint az 1983-as Nacional-bajnokságot húzták be, az ezredforduló óta pedig a 2006-os és a 2010-es Aperturát abszolválták még végső győztesként. A legrangosabb dél-amerikai nemzetközi tornán 1968 és 1970 között zsinórban háromszor diadalmaskodtak, majd a tavaly elhunyt Alejandro Sabella vezényletével 2009-ben hódították meg eddig utoljára a Libertadores-trónt.
Ráadásul a piros-fehérek az évek során számtalan kiváló futballistát adtak a világnak és az argentin válogatottnak. Az említett Sabella annak idején játékosa is volt a csapatnak, Miguel Ángel Russo például a teljes karrierjét a csapat alkalmazásában töltötte, a két évvel ezelőtt elhunyt José Luis Brown, az 1986-os vb-győztes szövetségi kapitány Carlos Bilardo ugyancsak emlékezetes esztendőkön át taposta itt a gyepszőnyeget.
A jelenleg sportigazgatóként tevékenykedő Juan Sebastián Verón európai hódítása előtt és után az Estudiantes labdarúgója volt, csakúgy mint annak idején édesapja, Juan Ramón Verón, valamint az immár harmadik generációt képviselő 20 éves fia, Deian Verón is átesett idén a profik közti debütálásán.
A csapat széles körben ismert beceneve a “los pincharratas” (“patkányszúrók”) abból ered, hogy a korabeli beszámolók szerint Felipe Montedónica klublegenda és társai az 1910-es években a patkányokat üldözték a la platai piacon.
Miután a város mindkét csapatnak relatíve kisebb, régi vágású otthona volt, hosszú évtizedek óta fel-felmerülő kérdés volt a városi stadion megépítése, egy új, semleges, modern létesítmény felállítása. Noha már az 1978-as hazai rendezésű vb-t megelőzően egyeztettek, a la platai stadion építési munkálatai csak 1997-ben kezdődtek meg és 2003-ig tartottak.
Az eleinte egyszerűen csak Estadio Ciudad de La Plata (la platai városi stadion) nevet viselő létesítményben az argentin válogatott két barátságos mérkőzést játszott: az átadó mérkőzésen 2003-ban Uruguay ellen 2-2 lett az eredmény, 2014-ben pedig Szlovéniát 2-0-ra múlták felül. Ezen kívül eredeti hazai pályája nélkülözése idején mindkét városi csapat időről időre megfordult a stadionban, nem egyszer egy-egy városi rangadó (“clásico platense”) is az újonnan felhúzott létesítményben került megrendezésre.
Maga a stadion jobban hasonlít korunk európai futballpályáira, mint a régi latin stadionokra, hiszen fehér, sátor jellegű tetőszerkezet öleli körbe a teljes létesítményt, amelynek a teljes nézőtere fedett. Maximális befogadó képessége eléri az 53 ezer főt, így minden igényt kielégít és bármilyen nívós labdarúgó-tornát le lehet bonyolítani benne.
Az Estadio Único (“egyedülálló stadion”) néven híressé vált arénában hat mérkőzést rendeztek a 2011-es Copa Américán, többek közt az argentinok Bolívia elleni 1-1-es döntetlenjét, valamint az egyik elődöntőt és a bronzmeccset is. A labdarúgó-mérkőzések mellett az argentin rögbi válogatott is időről időre egy-egy hazai mérkőzését a la platai stadionban játssza.
Az élete utolsó éveiben a Gimnasiánál edzősködő Diego Maradona tavaly novemberi halála után a stadion felvette mostani nevét, az Estadio Único Diego Armando Maradona előtt az 1986-os halhatatlan legenda tiszteletére hatalmas szobrot avattak fel. Eközben az Estudiantes emblematikus figurája, az ugyancsak tavaly elhunyt Alejandro Sabella tiszteletére szektort neveztek el a stadionban.
A sorozat korábbi részei
Stadionbemutató: Buenos Aires lenyűgöző létesítményei
Stadionbemutató: Santa Fé csapatainak otthona
Stadionbemutató: Rosário futballotthonai
