Buenos Aires legnagyobb kultikus stadionjai után ezúttal néhány kisebb csapat, ugyancsak nagyszerű otthonát vesszük górcső alá…
(Photo by Marcelo Endelli/Getty Images)
Argentína fővárosa, Buenos Aires legnagyobb labdarúgó stadionjai között tarthatjuk számon a Vélez Sarsfield otthonául szolgáló Estadio José Amalfitani nevű létesítményt.
A kék-fehér egyesületet az 1940-es első osztályú kiesés után száműzték a város nyugati részében fekvő, Villa Luróban található stadionjából. Átmenetileg egy másik létesítményt vettek birtokba a közelben, melynek azonban komplikált lett volna a felújítása, így mindenképpen egy új aréna építése mellett döntöttek, amely hosszú előkészületeket követően valósult meg. A Vélez mostani stadionját 1947 és 1951 között építették, az első mérkőzést pedig 1951. április 22-én rendezték benne a River Plate elleni 2-2-es döntetlen alkalmával. Az első gólt Juan José Ferraro szerezte az új otthonban, a csapat második találatát Ángel Fernández szállította, míg a “milliomosok” mindkét találata a legendás Adolfo Pedernera nevéhez fűződött.
A stadion az egykori Vélez Sarsfield nevű vasútállomás közelében található, amelyről elnevezték a klubot 1909-ben. Az ötlet onnan jött, hogy az akkoriban csapatalapításon gondolkozó fiatalok egy edzőmeccs után hatalmas viharba keveredtek és ezen állomáson húzták meg magukat, amíg elvonul a zivatar, így adta magát a névválasztás. Az állomást eredetileg Dalmacio Vélez Sarfield újságíróról nevezték el, 1944 óta azonban a Floresta nevet viseli az ottani városrész révén.
A “Fortín” otthonának névadója, José Amalfitani két megszakítás során összesen 30 éven keresztül volt a klub elnöke, hivatalosan 1968. december 7-én nevezték el róla a stadiont. Argentínában akkora tiszteletben tartják őt, hogy halálának napja, május 14-e lett az országban a sportvezetők napja.
Az 1978-as argentin világbajnokság előtt esett át egy komoly felújításon az építmény. A tornán három csoportmérkőzést bonyolítottak le az Amalfitaniban Spanyolország, Ausztria és Svédország részvételével. A stadion jellegzetessé vált a hosszanti oldalakon elnyúló két szintes lelátóról és a Vélez ikonikus “V”-betűs felfestéséről, amely a lelátókon is visszaköszön. Jelenlegi formájában 49 540 néző befogadására alkalmas, de koncerteken a befogadóképessége lehetővé teszi több mint 50 ezer ember belépését.
A Vélez stadionjában az argentin nemzeti válogatott 1974 és 1998 között kilenc barátságos mérkőzést játszott, melyek mindegyikét veretlenül vívta meg. A labdarúgó nemzeti csapat mellett a helyi rögbi válogatott előszeretettel játssza mérkőzéseit a stadionban, időről időre gyakori vendégszereplők.
A felújítása révén akkoriban új létesítménynek számító Almafitani kedvelt koncerthelyszín volt az 1980-as években, például 1981-ben a Queen zenekar is fellépett a stadionban, és akkoriban a legendás Diego Maradona is többször feltűnt a nézőtéren.
Ugyan az Huracán (ejtsd: Urakán) csapata nem tartozik bele az öt nagy argentin fővárosi egyesület közé, kultikus létesítményét, az Estadio Tomás Adolfo Ducót mindenképpen az ország meghatározó labdarúgó stadionjai közé szokás sorolni.
Az 1908-ban alapított piros-fehér klub a nevét az akkoriban a hőlégballonjával több mint 5000 kilométert repülő Jorge Newbury közlekedési eszköze nevéből származik (Huracán, jelentése hurrikán), míg a csapat beceneve ugyancsak ebből kifolyólag globo (ballon) lett.
Az Huracán egyesülete 1924-ben vette birtokba mostani otthonát, amely jellegzetes formáját az 1949-ben befejeződő felújítások után vette fel. A több mint 48 ezer néző befogadására alkalmas stadion a Buenos Aires délkeleti részén fekvő, Parque Patricios nevű negyedében található.
A létesítmény a nevét klub korábbi elnökéről, a katonai pályát befutó, 1943-as puccsban részt vevő és a GOU – Egyesült Tisztek Csoportja nevű titkos szervezet – egyik alapítójaként is ismert Tomás Adolfo Ducóról kapta. Duco a klubelnökség mellett a kosárlabdaliga elnöke és a futballszövetség alelnöke is volt, egyben a stadion felépítésének egyik legfőbb mozgatórugójaként tevékenykedett.
Ugyan léteznek az Huracánnál nagyobb fővárosi csapatok és bizonyára a Boca Juniors vagy a River Plate stadionja sokkal több érdeklődőt vonz, de a Duco egy igazán különleges, hamisítatlan latin stílusú klasszikus stadion. A játékteret mind a négy irányból egy végig körbefutó, összefüggő lelátó veszi körül, túlnyomórészt állóhelyekkel. A helyiek fanatizmusa révén az Huracán szurkolói rendszerint oroszlánbarlangot képesek teremteni – ahogyan azt a lenti felvétel is bizonyítja. Ha az egyedi mélységű lelátók nem lennének elegendőek, azonnal felismerhetővé teszi a stadiont az egyik hosszanti oldalán lévő három torony (La torre del Duco), amelyen zászlókat vonnak fel, és időről időre esténként különleges kivilágítást kap.
Az egyesület a hőskorban az egyik legjobb argentin csapatnak számított, az 1920-as években négyszer hódították el a nemzeti bajnoki címet. A későbbiekben mindez csupán egyetlen alkalommal sikerült az 1973-as Metropolitano-bajnokság megnyerése által. Legnagyobb riválisa a fővárosi klubok közül a San Lorenzo együttese, amely a régi időkben velük szomszédos kerületben székelt, kettejük csörtéjét „porteño derby” néven aposztrofálták.
A 2007-ben Buenos Aires történelmi örökségének nyilvánított stadionban számtalan világsztár adott koncertet és az államelnökök is időről időre előszeretettel választják egy-egy fontosabb kampánybeszédük helyszínéül.
A “Globo” otthona még filmvászonra is felkerült, ugyanis az Oscar-díjas „El Secreto de Sus Ojos”, magyar fordításban „Szemekbe zárt titkok” egyes jeleneteit itt forgatták.
A Buenos Aires közelében található kikötőváros, Mar del Plata első számú csapata, az Aldosivi együttese az Estadio José María Minella falain belül vívja hazai mérkőzéseit.
A sárga-zöld klub színekkel rendelkező helyi egyesület, az Aldosivi alapítása 1913-ra datálódik, a klub neve pedig tulajdonképpen egy mozaik szó, amely négy alapítótagja nevének első két betűjének összerakásából tevődött össze: Allard, Doulfus, Sillard, Wiriott.
Az Estadio José María Minellát az 1978-as argentin rendezésű világbajnokságra húzták fel. A vb előtt két évvel kezdték építeni a stadiont, amely jelenlegi formájában 35 354 néző befogadásra alkalmas. A Mario Kempesék világbajnoki címével zárult mundialon összesen hat csoportmeccset rendeztek ebben a stadionban: a brazilok itt játszották valamennyi meccsüket, míg a magyar válogatott Olaszország és Franciaország ellen is ebben a stadionban kapitulált egyaránt 3-1 arányban.
Továbbá 1993-ban ez a stadion adott otthont az Interkontinentális Kupának, melyen a Copa-América győztes Argentína büntetőkkel múlta felül az Európa-bajnok Dániát. Két évvel később a Pán-amerikai játékokat rendezték a városban, a nyitó és a záró ünnepségnek ugyancsak a létesítmény volt a helyszíne. A 2001-es U20-as világbajnokságon és a 2006-os női dél-amerikai bajnokságon egyaránt több mérkőzést lejátszottak a stadionban.
Az építmény a külvárosban hatalmas területen fekszik, így szemben a több argentin, latin stílusú, zsúfolt belvárosi stadionban, igencsak tágas létesítmény. A játékteret futópálya veszi körül, a lelátó pedig köralakban öleli körbe a pályát, az egyik hosszanti oldal fedett.
Az Aldosivi története során hat regionális bajnokságot nyert, országos szinten rendre kisebb csapatnak számított, legnagyobb sikere a 2017-2018-as másodosztályú bajnoki cím, amely óta a csapat a legmagasabb osztály tagja. A közelmúltban edzőjének a legendás Martín Palermót nevezték ki.
A létesítmény névadója, a helyi származású José María Minella a River Plate legendás labdarúgója volt az 1930-as években. 1945-től 1959-ig a csapat menedzsereként rendkívül sikeres időszakot produkált, labdarúgó pályafutását is annak idején Mar del Platában kezdte a helyi Independientében.
Az Aldosivi mellett egyébiránt 2015 óta a harmadosztályú Club Atlético Alvarado is ezen a pályán játssza hazai mérkőzéseit.
A főváros közelében székelő Lanús otthona, az Estadio Ciudad de Lanús – Néstor Díaz Pérez Argentína kultikus régi stadionjai közé tartozik.
Az 1915-ben alapított Lanús egyesületének létesítményét 1929. február 24-én adták át a Platense elleni, 5-2-re megnyert mérkőzésen. Mindössze pár sarokra épült a csapat legelső otthonától. Természetesen azóta a stadiont az évek során többször is átalakították, az utóbbi évtizeden belül 2010-ben maga a pálya kapott teljesen új borítást, 2014-ben pedig a nézőteret, az öltözőket és a valamennyi helyiséget renováltak újra.
A stadion névadója, Néstor Díaz Pérez 1985 és 1989 között volt az egyesület elnöke.
Lanús városa Buenos Aires agglomerációjában található, a főváros közvetlen szomszédságában délre, lakosságának száma az aktuális adatok szerint meghaladja a 200 ezer főt. A tavaly elhunyt legendás világbajnok, Diego Maradona Lanúsban született, de a helyi csapat színeiben soha nem játszott.
A helyi egyesület legnagyobb sikereit az elmúlt évtizedekben érte el, hiszen a 2007-es Apertura és a 2016-os bajnoki cím jóvoltából összesen kétszer lettek országos bajnokok, míg legnagyobb nemzetközi sikereik alkalmával 1996-ban a Copa CONMEBOL-t, 2013-ban a Copa Sudamericanát hódították el. A Lanús legismertebb játékosa a 41 évesen is aktív José Sand, aki már sokadik megszakításban erősíti a csapatot és a mai napig az argentin bajnokság legjobb góllövői közé tartozik.
Ugyan a felújítások miatt már egy kifejezetten modern létesítménynek számít, a Lanús otthona alapvetően megtartotta régi jellegét. A játékteret lekerekített szélű lelátók veszik körül, a stadionban nincs futópálya. A négy lelátó közül gyakorlatilag három teljes hosszában fedett.
A Lanús stadionja a jelenlegi formájában 47 027 néző befogadására alkalmas.
Az Argentinos Juniors csapata leginkább Diego Maradona felfedezéséről lehet híres, a világbajnok legenda ebben a csapatban mutatkozott be a profik között, ezért is nevezték el róla az egyesület új stadionját.
Az Estadio Diego Armando Maradona az 1940 óta álló régi stadion helyén épült Buenos Aires Villa General Mitre nevű városrészében. Az új létesítményt 1995-ben kezdték el építeni, eredetileg Diego Maradona átigazolási díjából kívánták finanszírozni, ám a csapat közben kiesett az első osztályból és jelentős anyagi gondokkal küzdött, így végül a stadion csak 2003 végén készült el.
Átadása után stadiont a saját nevelésű klubikonról nevezték el, akinek neve a főbejáraton kívül a stadionon belül is több jól látható helyen megjelenik. Egy időben a mobil játékoskijárót is a világbajnok legenda “személyesítette meg”, hiszen egy felfújható Maradonából futotta ki a játékosok a gyepre. Mondanom sem kell, a klubnál rendkívül büszkék arra, hogy az ország ikonját ők fedezték fel, és hogy Diego Maradona tőlük indult világhódító útjára.
Az Argentinos Juniors fennállása során három alkalommal nyert hazai bajnoki címet: az 1984-es Metropolitano és az 1985-ös Nacional elhódítása után legutóbb a 2010-es Clausurát zárták az élen. Legnagyobb nemzetközi sikerükként a kétszeres bajnokcsapat 1985-ben Libertadores-kupát, valamint a Copa Interamericanát egyaránt elhódította.
Diego Maradona 1969-től nevelkedett a Bicho becenévre hallgató Argentinos színeiben, az első csapatban 1976-tól 1981-ig 166 mérkőzésen 116 találatot jegyzett.
Az új stadion első mérkőzésein az 1984-es bajnokcsapat mérkőzött meg az akkori jelenlegi együttessel, valamint egy különleges csapatot is összeállítottak a klub legjobb saját nevelésű játékosaiból, akik között például Juan Pablo Sorín, Esteban Cambiasso, Diego Placente, Carlos MacAllister, Claudio Borghi, Fabricio Coloccini, Leonel Gancedo és Sergio Batista egyaránt helyet kapott.
A jelenlegi formájában 26 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény két oldallelátója nagyobb kapacitással bír, van egy kisebb kapu mögötti szektor, a másik kapu mögött azonban a környező erdő miatt nem építettek ki klasszikus lelátót.
A sorozat korábbi részei
Stadionbemutató: Buenos Aires lenyűgöző létesítményei
Stadionbemutató: Santa Fé csapatainak otthona
Stadionbemutató: Rosário futballotthonai
Stadionbemutató: La Plata létesítményei
