Argentína leghíresebb futballstadionjait bemutató sorozatunk keretén belül ezúttal néhány kisebb, ám annál tradicionálisabb fővárosi egylet létesítményét mutatjuk be…
(Photo by Marcelo Endelli/Getty Images)
Az argentin bajnokság (Liga Profesional) aktuális mezőnyének legfiatalabb alapítású csapata, az Arsenal Sarandí nem sorolható a tradicionális klubok közé, mégis jelentős sikereket tett már le az asztalra.
Az Arsenal csapatát csupán 1957-ben alapították Buenos Aires Avellaneda városrészében, melyből kifolyólag az egyesület klubszínei átvették a másik két helyi csapat előtt tisztelegve a Racing Clubtól a világoskék, az Independientétől a piros színt.
Az egyesület stadionját, az Estadio Julio Humberto Grondonát 1964-ben adták át. Azóta a létesítmény 2004-ben esett át egy jelentős felújításon, jelenleg 18 300 néző befogadására alkalmas. Jellegzetes formája miatt a stadiont szokás “Estadio Viaductónak” is hívni. Egy igazán jellegzetes latin stílusú stadion, szögletes lelátókkal és többnyire állóhelyekkel. A létesítmény híres az ott kapható különösen finom chinchulines nevű tradicionális argentin ételről, amely egyfajta speciális sült kolbász.
A klub alapításában a névadó testvére, Héctor is részt vett. A létesítményt Julio Grondonáról nevezték el, aki az első két évtizedben 1957-től 1976-ig a klub elnöke volt, majd később az Independienténél tevékenykedett, míg 1979-től egészen 2014-es haláláig pedig az argentin szövetség elnöke volt. Grondona emellett alelnöki tisztséget töltött be a FIFA-nál 1988 és 2014 között. A szövetség élén töltött regnálása alatt az argentin válogatott három világbajnoki döntőt játszott, valamint két Olimpiát és hat U20-as világbajnokságot nyert.
A csapat az Arsenal nevet a közelben található fegyvergyárról kapta, amely becenévvel a mai napig szokás illetni a csapatot.
Noha fiatal klubról van szó, az Arsenal a 2000-es években rendszerint Argentína legjobb klubcsapatai közé tartozott, és olyan sikereket is elért, melyről több régi vágású, százéves csapat álmodni sem mert. Az Arsenal ugyanis 2007-ben megnyerte a Copa Sudamericanát, egy évvel később pedig a Suruga Bank Championshipet (a japán bajnok ellen játszották a mérkőzést), továbbá ők lettek a bajnokok a 2012-es Clausura-bajnokság végeztével, illetve abban az évben megnyerték még az argentin szuperkupát, egy évvel később pedig a Copa Argentinát. Akkoriban például Dario Benedetto, Guillermo Burdisso vagy Luciano Leguizamón is a csapatot erősítette.
Az argentin főváros, Buenos Aires déli részén található Banfield csapata egyszeres országos bajnoknak mondhatja magát.
Az 1896-ban brit kivándorlók által alapított egyesület létesítménye, az Estadio Florencio Sola 1940 óta otthona a Banfield csapatának. A stadion átadásakor a legkorszerűbb építménynek számított a fővárosban, azóta több alkalommal is átesett kisebb-nagyobb felújításon, jelenlegi formájában mintegy 35 ezer néző befogadására alkalmas.
A stadion névadója, Florencio Sola a klub elnöke volt az egyesület legfényesebb időszakaiban 1938 és 1944, valamint 1947 és 1954 között. Az új stadionban lejátszott első mérkőzésen a Banfield csapata 1-0-ra diadalmaskodott az Independiente ellen Arsenio Erico góljával 1940. október 8-án. A csapat miután birtokba vette az új létesítményt, 1950-től 1953-ig 39 hazai mérkőzésen át veretlen volt.
A Banfield együttesének legnagyobb riválisa az ugyancsak Buenos Aires déli részében székelő Lanús csapata, amellyel a “déli klasszikust” (“Clásico del Sur”) szokták megvívni, de közeli fekvése révén a Quilmes és a Temperley is komoly ellenlábasnak számít.
A klub színeiben a valaha volt legtöbb mérkőzést a mostanság edzőként foglalkoztatott Javier Sanguinetti játszotta, aki 1990 és 1993, valamint 1994 és 2008 között 493 alkalommal húzhatta magára a zöld-fehérek szerelését.
A Banfield az egyetlen országos bajnoki címét a 2009-es Apertura megnyerésével szerezte. Egyébként a klub története során rendszerint egy feltörekvő kis csapatnak számított, amely szerencsésebb esetben időről időre meg tudta nehezíteni a nagyok dolgát.
A stadion négy oldalából kettőn kétszintes, szögletes lelátóval bír, de a jövőbeli tervek közt szerepel, hogy a többi oldalon is bővítésre kerül majd a kapacitás.
Argentína legrégebben alapított klubja jelenleg csak a másodosztályban tengődik, a Quilmes jelenlegi otthona pedig egy viszonylag újabb létesítmény.
Az 1887 óta fennálló Quilmes egyesülete Buenos Aires agglomerációjában székel. Jelenlegi stadionja az 1987-es tervezése végett az Estadio Centenario Ciudad de Quilmes nevet kapta. Eredetileg a létesítményt José Luis Meisznerről, a korábban 30 éven át szolgáló klubelnökről nevezték el, azonban miután kiderült, hogy benne volt a FIFA korrupciós botrányában, 2016-tól kizárólag a Centenario maradt a stadion nevében.
A létesítményt 1995. április 25-én adták át, a stadionavató-mérkőzésen a hazai csapat 2-1-re diadalmaskodott az uruguayi Nacional gárdájával szemben. Az argentin válogatott először és utoljára az akkor újnak számító létesítményben, 1995. június 30-án egy barátságos mérkőzést játszott Ausztrália ellen, melyet 2-0-ra megnyert Abel Balbo és Gabriel Batistuta góljaival.
A stadion a három évvel ezt követően való felújítása óta 30 200 néző befogadására alkalmas, jelenlegi formájában a kapuk mögött kétszintes, a hosszanti oldalakon egyszintes lelátókat találhatunk. A létesítmény természetesen a kék-fehér klubszíneket tükrözi.
A Quilmes csapatát a világhírű helyi sörmárka révén a “sörkészítők” becenévvel aposztrofálják az argentin futballban. Az egyesület kétszeres bajnoknak mondhatja magát, 1912-ben még az amatőr érában elért sikerük mellett az 1978-as Metropolitano-bajnokság megnyerésével értek fel az argentin trónra.
A szebb napokat is látott All Boys csapata évek óta csak az argentin másodosztályban szerepel, de kétségkívül a tradicionális fővárosi egyletek közé tartozik.
A csapat stadionja, az Estadio Islas Malvinas 1963-ban került átadásra, amely az 1959-ben bezárt régi stadion helyére épült Buenos Aires Floresta városrészében.
Az együttes új otthona az angol kézen lévő Falkland-szigetek spanyol nevéről kapta a nevét, amelyért az argentinok 1982-ben sikertelen háborút vívtak. Az All Boys csapata egyértelmű állást foglalt a Tűzföld közelében található sziget hovatartozási kérdése ügyben, hiszen a stadion nevén túl minden évben hivatalos megemlékezést tartanak a Falkland-szigetek napján, április 2-án, valamint tartják a kapcsolatot veterán katonákkal és az elhunytak családjával, leszármazottaival.
A stadion átadásakor a pálya körül csak a két hosszanti oldallelátó épült meg, és a két kapu közül a mai napig is csak az egyik mögött van klasszikus lelátó, a másikon kizárólag pár széksor található. Jelenlegi maximális férőhelye 21 500 fő.
A 2000-es években több kisebb felújításon ment keresztül a létesítmény, de mivel egy belvárosi, zsúfolt részen fekszik utcákkal körülvéve, elég kicsi a tér és a lehetőség a jelentősebb bővítésre. Az utóbbi időben már csak belső átalakításokat végeztek, például az öltözők kerültek átrendezésre, a világítást korszerűsítették, és egy 5×4 méteres LED kivetítő lett üzembe állítva.
Ezzel együtt a 103 méter hosszú és 69 méter széles játéktérrel bíró építmény egy igazi latin stílusú, régi vágású kultikus stadion, ami még kisebb méretei ellenére is tipikus dél-amerikai futballpálya benyomását kelti.
A szebb napokat is látott Chacarita Juniors jelenleg az argentin másodosztályban tengődik, és a fővárosi csapat egy régi vágású latin stadionban játssza hazai mérkőzéseit.
A Chacarita Juniors egyesülete Buenos Aires észak-nyugati negyedében, Villa Maipúban székel. Az Estadio de Chacarita Juniors létesítményt 1945-ben adták át, és eredetileg épített formájában egészen 60 éven keresztül működött. A nyitómérkőzésen 1945. július 8-án a hazai csapat 1-0-s győzelmet aratott az uruguayi River Plate csapata felett.
Az egyesület történetének legnagyobb sikere az 1969-es Metropolitano-bajnokság megnyerése volt, emellett négy alkalommal kaparintották meg a bajnoki címet a másodosztályban (1924, 1941, 1959, 1993–94). Edzői karrierje legelső állomásán 1975 és 1976 között az argentin válogatott később sikeredzője, Alfio Basile is irányította a csapatot.
A stadiont 2005-ben a felújítási munkálatok idejére hat évre lezárták, majd 2011. január 30-án az Argentinos Juniors elleni gól nélküli döntetlennel nyitotta meg ismét kapuit. A Chacarita otthona a felújítást követően jelenlegi formájában a stadion 24 300 néző befogadására alkalmas. A játékteret csak három oldalról veszi körbe klasszikus, latin stílusú, mélyebb lelátó.
A létesítmény részére további, teljes körű átépítést terveznek, amely során a stadion nagyobb alapterületet foglalna el a környező utcákból, befogadóképessége pedig 31 ezer fősre emelkedne, de a koronavírus miatti korlátozások következtében a felújítás is tolódott, ám reményeik szerint a következő években sor kerülhet rá.
A sorozat korábbi részei
Stadionbemutató: Buenos Aires lenyűgöző létesítményei
Stadionbemutató: Santa Fé csapatainak otthona
Stadionbemutató: Rosário futballotthonai
Stadionbemutató: La Plata létesítményei
Stadionbemutató: Buenos Aires további stadionjai I.
Stadionbemutató: Córdoba városának stadionjai
