Mi így látjuk: Reménységek, avagy a magyar futball jövője

Magyarországon igen válságos éveket él meg a labdarúgás névre keresztelt sportág. A bajnokság színvonala nem igazán magas, a válogatottak pedig nem érnek el évek óta kimagasló eredményt. Van kiút? Mi így látjuk! 

2009-ben a magyar U20-as válogatott harmadik lett a korosztályos Világbajnokságon, mindenki azt gondolta, hogy ez a generáció majd minden gondot megold. Nem tette. Mindössze pár játékosnak sikerült 23-24 éves korára nemzetközi karrier. A többi elszórodott a magyar bajnokságban, ahol azonban inkább a légiósoknak szavaznak bizalmat, a klubcsapatok pedig a nemzetközi porondon súlytalanok. A válogatott körül már minden téma túlrágott, az U21-es csapat is reménytelen helyzetbe került EB selejtezős csoportjában azt követően, hogy Algéria és Ausztria korosztályos csapatai és átgázoltak Roth Antal tanítványain.

A FociClub.hu saját sorozatában vitatott témákról alkot véleményt, erről az ügyről is megvan az álláspontunk. Íme, a FociClub.hu pár írójának gondolatai:

Őszi Ádám, a FociClub.hu főszerkesztője: A magyar labdarúgás jelene és jövője nagyon összetett kérdés, ha röviden szeretné megfejteni az ember az olyan, mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. Ami a jelent illeti, mind a felnőtt válogatott, mind pedig az utánpótlás együttesek leszerepeltek, ezáltal pedig lincshangulat alakult ki. Ez is két élű, ugyanis tehetnek róla a labdarúgók és tehetnek róla a magyar zsurnaliszták, akik az olvasottság érdekében hergelik a népet! A valóság, a tény tagadhatatlan, viszont el kellene gondolkozni azon, hogy a kevesebb néha több. Az igazságot nem kell eltakarni, sőt meg kell mutatni de saját “haszon” érdekében lázítani nem szabad. Sajnos vannak páran akik ezt teszik!
Ami a magyar futball jövőjét illeti, mindenkinek mások lehetnek a meglátásai, én azonban azt mondom, amíg a gyökereknél nincsen rend, addig a felnőtt válogatottban sem lesz. Amíg olyan játékosok kapnak lehetőséget, akiknek a pénzes apukája fizet addig ugyan ebben a gödörben fogunk totyogni. A pénzes tehetségtelen elveszi a lehetőséget a szegény de tehetséges ifjak elől! Emellett a szakemberektől sokkal felelősségteljesebb munkát várna az ember. Akinek nem inge ne vegye magára. Sajnos hazánkban megtorpan a játékosok fejlődése, akikben reményünk lehet azok olyan fiatalok többnyire akik külföldön nevelkednek. Novothny Soma (Napoli), Szilvási Péter (Fürth), Krisztián Tamás (AC Milan), Szenes Bence (Mönchengladbach), Kecskés Ákos és Forgács Dávid (Atalanta). Természetesen itthon is vannak tehetségek, csak félő, hogy örökre azok maradnak. Vajon mi lesz a Bobál fivérekből? Míg külföldön egy 19 esztendős ifjút játékosként emlegetnek, addig nálunk a 23 éves is még tehetség!Nehéz ily röviden összefoglalni a magyar futball helyzetét, nem is lehet, de amiket leírtam azok tények…

Gavalovits Sándor, a FociClub.hu magyar hírekért felelős cikkírója: Akárhogy keresem, kutatom, nem tudok mondani olyan játékosokat, akik képesek lennének a közeljövőben bármilyen sikeres kvalifikációt megvívni. Addig, amíg az utánpótlásban többségében megélhetési edzők tevékenykednek, és a pénzes kölyköket játszatják a tehetséges gyerekek helyett, addig itt ne várjunk eredményt. A másik az edzésmódszer. Őskori módszerekkel dolgoznak a magyar “szakemberek”. És nem kibontakoztatják a képességeket, hanem visszafogják. Ezért is tartunk ott, ahol. Elég csak megnézni a hétfői osztrák-magyart. Egy félidőt bírnak a magyarok. Miért? Mert nincs erőnlét, nincsenek felkészítve a nemzetközi darálásra. Idehaza vígan ellubickolnak a “sztárocskák”, de egy veretesebb ellenfél simán átlép rajtunk. Az akadémiák az én meglátásom szerint csütörtököt mondtak ezen a téren. Ezért is probléma, hogy nincsenek grundok, nincsenek megfigyelők, akik járnák az országot, és a csiszolatlan gyémántokat felkarolnák. Építhet pályákat az MLSZ, de nem a műfű fogja megváltani a világot, sőt, az inkább káros, mint jótékony. Tíz, húsz év múlva ízületi problémákkal küszködik majd a mostani tizenéves játékos. Summa summárum: Teljes megújulás kell minden szinten a honi labdarúgásban.

Kostyál Balázs, a FociClub.hu osztrák és német hírekért felelős cikkírója: Végigment az osztrák-magyar meccs előtt minden futballista arcán a hagyományoknak megfelelően a himnuszok közben a kamera. A magyar játékosokon nekem az látszott, hogy nincs kedvük játszani. Az osztrákok izgulnak, elszántak, bátrak és jókedvűek. Nem azért mennek a gyepre, hogy “túléljenek” kilencven percet, hanem játszanak. Persze, ehhez az is szükséges, hogy tudjanak játszani. Bevallom, egyáltalán nem vagyok otthon a magyar futballban, de azt is bevallom, hogy ezt csöppet sem bánom. Ha bekapcsolom a TV-t a Ligakupa megy, egy tét nélküli sorozat. Kik játszanak? Persze, hogy nem a fiatalok! Ausztriában a Rapid Wien húzóembere a 18 esztendős Louis Schaub, a Red Bull Salzburg két köépső védője 21 éves, az Austria Wien pedig a 18 éves Thomas Murg góljával nyert bajnokit. A németekről nem is beszélve… Itt nincs bizalom a fiatalok felé, de miért is lenne, hiszen nincsenek rendesen kiképezve. A kérdés pedig, ami mindig elkezd foglalkoztatni, hogy miért játszanak, ha nincs kedvük? Nem látom a céltudatosságot egy magyar fiatalban, azt, hogy azért küzd, hogy erős ligában játszhasson, elégedett azzal, hogy lötyög hétvégente pár ezer néző előtt. Ez pedig kevés. 

Összeállította: Kostyál Balázs