A legnagyobb argentin stadionok és Brazília leghíresebb stadionjainak bemutatása után virtuális dél-amerikai stadionturnénk során Uruguay felé vesszük az irányt…
(Photo by Agencia Gamba/Getty Images)
Uruguay egyik klasszikus nagy múltú csapatát, a Danubiót 1932-ben alapították, de legnagyobb sikereit csak az elmúlt évtizedekben érte el.
A Danubio csapatát egy bolgár testvérpár, Mihail és Ivan Lazaroff (Miguel és Juán) hívta életre 1932-ben, miután mindketten a montevideói egyetemen folytatták tanulmányaikat. Az egyesület neve a Duna folyó spanyol neve, eredetileg azonban egy másik Bulgárián keresztül menő folyót, a Maricát szerették volna, ezt azonban nem engedélyezték.
A csapat otthonaként 1957 óta szolgál az Estadio Jardines Del Hipódromo, amely 1997-ben jelentős felújításon ment keresztül, azóta 18 ezer néző befogadására alkalmas. A klubtagok döntése értelmében 2017-ben vették fel a stadion nevébe a két alapító édesanyjának, María Mincheff Lazaroffnak a nevét. Ettől kezdve a hivatalos formában az Estadio Jardines del Hipódromo María Mincheff de Lazaroff nevet viseli. A stadion alapvetően egy abszolút régivágású stadion, a játékteret mind a négy oldalról egyszintes lelátó veszi körül.
A Danubio nem tartozik a legsikeresebb uruguayi klubok közé, azonban az utánpótlásnevelése kiemelkedő és az évek során számtalan, később Európában is minőségi karriert befutó játékos kezdte náluk a pályafutását. Többek között Álvaro Recoba, Edinson Cavani, Cristhian Stuani, Javier Chavantón, Marcelo Zalayeta egyaránt a Danubio színeiben debütált a profik közt, de Diego Forlán is megfordult a klub utánpótlásában.
A klub története során négyszer nyerte meg az uruguayi első osztályú bajnokságot, az első bajnoki címre 1988-ig várniuk kellett, aztán 2004-ben, valamint a 2006-2007-es és a 2013-2014-es évad végeztével koronáztattak meg. Hét alkalommal indulhattak el a Libertadores-kupában: az 1989-es sorozatban elért elődöntő messze a legjobb eredményük volt.
A Danubio legnagyobb riválisának számító Defenspor Sporting stadionja, az Estadio Luis Franzini.
A montevideói Defenspor Sporting csapatát 1913-ban alapították, az Estadio Luis Franzini pedig 1963 óta szolgál a csapat otthonának. A létesítmény 1999-ben teljes újjáépítésre került, több mint egy évig zárva volt, de növelték a kapacitását és korszerűsítették a stadiont és annak közvetlen környezetét.
Az uruguayi főváros déli részén az öbölhöz közel fekvő stadion jelenlegi formájában 16 ezer fős kapacitással bír. A játékteret mind a négy irányból klasszikus, egyszintes lelátó veszi körül.
A klub eredeti neve a Club Atlético Defensor volt, ám 1989-ben összeolvadtak a Defensor Sporting Club nevű szerveződéssel, így alakult meg az új csapat és jött létre a mostani név. A csapat Uruguay harmadik legsikeresebb együttesének tekinthető a kiemelkedő Penarol és Nacional mögött. Egyrészt övék a harmadik legtöbb hazai bajnoki cím hármas holtversenyben – a Danubióval és a helyi River Plate-tel együtt négy-négy elsőséget szereztek nyolc második helyezés mellett, másrészt a nemzetközi szerepléseik okán.
A Defensor ugyanis 16 alkalommal szerepelt a Libertadores-kupában, legnagyobb eredménye a 2014-es elődöntő volt, amikor a finálét a San Lorenzo ellen elveszítő paraguayi Nacional állította meg őket. A hazai bajnoki címet utoljára 2008-ban hódították el, azóta az első osztályból is kiestek, éppen 2021-ben jutottak fel újra.
A csapat kötelékében nevelkedett például a legendás vándormadár Sebastián Abreu, Martín Cáceres vagy Maxi Pereira.
Az uruguayi főváros, Montevideo stadionjai közt egy újabb kultikus létesítmény a Liverpool Montevideo otthonául szolgáló Estadio Belvedere, melyet 1909-ben adtak át.
A több mint száz éve épített Estadio Belvedere eredetileg a Montevideo Wanderers és a helyi Platense csapatának otthona volt, amelyeknek azonban el kellett hagyniuk a stadiont, mert úgy volt, hogy kórház épül a helyére. Végül ez nem valósult meg, így a Liverpool Montevideo 1938-ban beköltözhetett a létesítménybe, mire az eredeti “tulajdonosai” már új otthonra találtak és nem kívántak visszatérni.
A stadion egy történelmi jelentőségű válogatottmérkőzésnek adott otthont 1910. augusztus 15-én, amikor Uruguay 3-1-re győzött Argentína ellen. A hazaiak ezen a mérkőzésen viselték először a tradicionális világoskék, a vendégek pedig a világoskék-fehér csíkozású szerelésüket.
A stadion abszolút minimalista stílusú, régi építmény, 7780 néző befogadására alkalmas, többségében állóhelyekkel bír.
Az 1900-es évek elején számos uruguayi és argentin csapat angol nevet vett fel, így történt a Liverpool Montevideo esetében is, amely 1915-ben került megalapításra. A feljegyzések szerint az egyesület alapítótagjai a helyi katolikus iskola diákjai voltak, a Liverpool név pedig csupán abból eredt, hogy akkoriban a kereskedelmi hajók többsége ebből az angol városból érkezett a montevideói kikötőbe.
A csapat 1919-ben versenyzett először a legmagasabb osztályban, de legnagyobb sikereit csak közvetlenül az elmúlt esztendőkben ért el. A Liverpool háromszoros bajnoknak mondhatja magát, miután 2019-ben megnyerte az Intermediót, majd 2020-ban a Clausura, 2022-ben pedig az Apertura kiírásában végeztek az élen.
Uruguay fővárosában, Montevideóban a Prado nevű városnegyedben egy hatalmas zöld övezetben három stadiont is megtalálhatuk, köztük a Montevideo Wanderers hazai meccseinek otthont adó Estadio Alfredo Víctor Vierát.
Az Estadio Alfredo Víctor Viera eredeti neve egyszerűen csak Wanderers Park volt, miután Montevideo Wanderers csapatának otthona. A stadiont 1933. október 15-én avatták fel egy barátságos mérkőzéssel, melyen a Bohemian 2-0-s győzelmet aratott a Bella Vista csapata ellen.
A Montevideo Wandererst 1902-ben hozták létre, miután néhány évvel korábban Enrique Sardeson és Juan Sardeson testvérpárja angliai kalandozásaiból merítve adta a Wanderers nevet a szerveződésnek. Akkoriban még nem létezett a bajnokság, kizárólag barátságos mérkőzéseket játszottak, a játékosok közül eleinte sokan párhuzamosan az Albion csapatában is szerepeltek, végül 1902-re önállósult a Wanderers. Juan lett a klub történetének első elnöke. A stadion mellett egy emléktábla hívja fel a figyelmet az egyesület megalapításának pontos földrajzi helyére. A csapat első színei a világoskék és a fehér voltak, napjainkban az idegenbeli mezen emlékeznek erre.
A Wanderers bár tradicionális csapatnak számít, a Penarol és a Nacional egyeduralma hátterében eltörpül a három országos bajnoki címük, melyből kettőt még kimondottan a hőskorban szereztek. A csapat az 1906-os, az 1909-es és az 1931-es esztendőben lett országos bajnok. Mindemellett a 20. század elején több helyi, azóta már nem létező kupasorozatban alkottak maradandót.
A jelenleg 7243 fő befogadására alkalmas létesítményben néhány évvel ezelőtt vezették be a világítást és a LED-kijelzőt, ezeket leszámítva viszont lényegében teljesen megőrizte eredeti jellegét.
A pálya körül elhelyezett négy lelátó a klub négy legendás játékosának nevét kapta, akik hazai és nemzetközi szinten is kiemelkedő karriert futottak be: Obdulio Varela, René Borjas, Jorge Barrios és Cayetano Saporiti az egyes szektorok névadói. Varela 2020 augusztusában még szobrot is kapott a stadion előtt.
A sorozat korábbi részei
Stadionbemutató: Uruguay történelmi létesítményei
